–szeg [Kőszeg Ferenc]: A csapda
Lapunk előző számában két cikkben is foglalkoztunk az utcai könyvterjesztés ügyével. Témánkhoz kapcsolódó írásként közöljük az egyik érintett, a Katalizátor Iroda nyílt levelét.
Lapunk előző számában két cikkben is foglalkoztunk az utcai könyvterjesztés ügyével. Témánkhoz kapcsolódó írásként közöljük az egyik érintett, a Katalizátor Iroda nyílt levelét.
1991. január 28-án a Marx téri aluljáróban a könyv- és lapárusok pultjaik hűlt helyét találták. Feltételezhetően az éj leple alatt fújatta meg a VI. kerületi önkormányzat a rend korán kelő őreivel, miután megszabadították az árusító kocsikat láncaiktól.
Szerelmet vallottam. Élő adásban, az ország nyilvánossága előtt, a Parlamentben. Bevallottam (ismét), szeretem a fővárost. Egy szép nőhöz hasonlítottam, akit most szét akarnak szedni. Udvarlói testrészeit külön-külön imádnák. Pedig – eddigi tapasztalataim szerint – ha szerelmünk tárgya, minden porcikája együtt a miénk, az élvezet nagyobb…
Évtizedeken át megszabták, ki, mikor s hogyan csókolhat kezet neki, előírták, milyen legyen a virág, s előre megírták szerelmes szavainkat is. Ennek vége.
A kezdet
A könyvárusítást az aluljárókban Moldován László emlékezete szerint a Katalizátor Iroda Kft. kezdte meg.
A Katalizátornak akkor már nagy múltja volt az illegális könyvforgalmazásban.
Mint tudjuk, vannak bizonyos szükségletek, amelyeket nem lehet a széllel szemben elintézni. Különösen akkor nem lehet, ha az a szél nem divatból és ideiglenesen fúj, hanem muszájból és tartósan. Ilyenkor tanácsos az ellenkező irányból hozzáállni a szükségleteinkhez, mert máskülönben foltos lesz a presztízsünk.
Hasznos, ha egy nagyvárosi dzsungelben a főpolgármester szociológus, mert akkor tudja, hogy milyen nagy úr a szociológiai muszáj, és sejti, hogy miként lehet a szükségleteket a szociológiai széliránnyal egyeztetni.
Hályogkovácsmódszer lenne – hárított el Surján László miniszter, mikor aziránt érdeklődtem tőle, ugyan miért nem támogatja a lelkészek nyugdíjügyének rendezésére tett módosító javaslatomat a társadalombiztosításról szóló 1975. évi. II. tv.
Az 1990-es év egyebek között a munkanélküliség tekintetében is áttörést hozott Magyarország számára. Igaz, az év végére kialakult 2 százalékos munkanélküliségi ráta még ama 6 százaléktól is elmarad, amelyet az Egyesült Államokban „természetes rátának” tartott a Reagan-adminisztráció, és amely elmaradást nehezményezve rejtett munkanélküliségről beszélt Frajna Imre képviselő (Fidesz) a hétfői általános vitán.
Szállodaportásként kezdtem 1961-ben, a Royal Szálló megnyitásakor. ’62-ben kerültem a vendéglátó-ipari főiskolára. Végzés után elmentem Rómába, és az ottani közgazdasági egyetem idegenforgalmi szakán diplomáztam ösztöndíjasként. Itthon vörös diplomával végeztem. Amikor hazajöttem, a siófoki szállodasoron lettem üzletvezető, aztán igazgató, majd fölkerültem a Pannónia központjába, ott egészen a kereskedelmi főosztály-vezetőségig jutottam, amikor ’73-ban rájöttek, hogy kígyót melengettek a keblükön, és elkezdtek piszkálni.
A fővárosban utazók mintegy 80 százaléka ma a Budapesti Közlekedési Vállalat (BKV) járműveire kényszerül. A Budapesten dolgozó munkába járása – a megállóba gyaloglás, várakozás, utazás, hazautazás – évente mintegy 500 óráját igényli. A februártól 50 százalékkal emelkedő jegyárakkal minden idők legdrágább viteldíját fizetjük.
A bécsi tárgyalások feladata
Az európai hagyományos fegyveres erőkről (CFE = Conventional Forces in Europe) szóló tárgyalások jog- és feladatkörét – mandátumát – a helsinki egyezmény, hivatalos nevén Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet (EBEÉ) bécsi utótalálkozójának záródokumentuma határozta meg.
A tárgyalások célja a stabilitás és a biztonság erősítése Európában, a hagyományos fegyveres erők szilárd és biztonságos – alacsonyabb szintű – egyensúlyának megteremtése révén; a hagyományos fegyverzetek terén kialakult egyenlőtlenség puszta meglétével magába
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
6 év 15 hét
8 év 41 hét
8 év 44 hét
8 év 44 hét
8 év 46 hét
8 év 46 hét
8 év 46 hét
8 év 48 hét
8 év 49 hét
8 év 49 hét