Skip to main content

Belföld

A Végvári-ügyről


Végvári József bírósági elmarasztalása az új magyar demokrácia szégyene. A pártállam politikai rendőrségének őrnagya személyes bátorságot is tanúsító cselekedetével jelentősen hozzájárult a törvényesség érvényesüléséhez, a szabad választások feltételeinek megteremtéséhez. A nyilvánosság tudomására hozta, hogy a Németh-kormány belügyminisztériuma alkotmányellenes módon, titkos módszerekkel figyelteti az ellenzéki pártokat. Ezzel természetesen megsértette a szolgálati kötelezettségeit, de a törvény szellemében cselekedett.

A lelkiismeret foglyai


Az Amnesty International első hivatalos magyarországi csoportjának megszületése sokáig váratott magára, néhány évvel ezelőtt akár még saját „amnesztiájukért” is dolgozhattak volna…

– Ezt egyáltalán nem tehetettük volna meg, már csak azért sem, mert az Amnesty International alapszabálya eleve kizárja, hogy saját országunkon belül indítsunk kampányt az emberi jogok érvényesítéséért. Az viszont tény, hogy néhány évvel ezelőtt még semmi esély sem volt a magyar csoport nyilvános megszervezésére.


eö [Eörsi János]: Privatizálás előtt az Orion


Az Orionnál nem kis változások történtek azóta, hogy a jászfényszarui üzem kérte az ipari minisztériumnál önállósulását (Beszélő, 1990. szeptember 29.). E kérelmet a minisztérium novemberben visszautasította azzal a megokolással, hogy a vállalatot privatizálni fogják (emiatt felmondott Kun Lajos üzemigazgató). Az Állami Vagyonügynökség megbízta a Pénzügykutató Rt.-t: fogalmazza meg a vállalat privatizálására szóló zártkörű pályázati felhívást.

Nagy W. András: Megmondják a csillagok

Érzelmes utazások 5.


Katona jött az utcán; vagy rendőr, tűzoltó – a kis Nusikának mindegy volt. Csak egyenruhája legyen! Hozzászaladt, rácsimpaszkodott. „Legyél az apukám!” – duruzsolta. Próbálta megmászni az égig érő uniformist. Hogy megfogdossa, simogassa a vállakon, nyak körül csillogó arany-, ezüstvalamiket.

És közben – a gonosz kisded – fél szemmel az anyukáját leste. Élvezte, ahogy zavarba jön, pironkodik, magyarázkodik.

Ráadásul csalt és hazudott a kis Annácska, volt neki saját apukája. Méghozzá tiszti, alhadnagyi rangban!




–efhá– [F. Havas Gábor]: Nem szakemberek: politikusok!


A decemberi kormányátalakítás során Antall József Horváth Balázs korábbi belügyminisztert, Botos Katalin korábbi pénzügyi államtitkárt és Pungor Ernő korábbi címzetes államtitkárt tárca nélküli miniszterré nevezte ki. Ezzel a tárca nélküli miniszterek száma 4-ről 7-re emelkedett. E látványos gyarapodás kapcsán érdemes felidézni a T. Ház tavaszi vitáját.

Május 9-én, a szabadon választott parlament 3. ülésnapján az alkotmánymódosítás vitájában Szigethy István (SZDSZ) javasolta, hogy a 34.


–czki [Gyekiczki András]: Nyugodt álomért, szirénázva


Két lány bérelt közösen lakást egy zuglói, frissen épült társasházban. A lányok – lévén fiatalok – időnként bulit csaptak. Így volt ez múlt év december 28-án is. Az alkalmat – többek között – az szolgáltatta, hogy a tulajdonos felmondott bérlőinek. Óvatosságból a lányok a túlzott jóindulattal nem vádolható szomszédok miatt most előre bejelentették a házibulit – a rendőrségnek. Noha erre őket semmi sem kötelezi.

Úgy este tizenegyig minden simán ment.


–kozák–: Botos apukától a karácsonyfa alá


Sz. Pál Jánost majd 21 évi folyamatos munkaviszony után kiszekálták munkahelyéről a ’79-es Charta-aláírás után. Nem, nem rúgták ki, csak rávették, hogy ő mondjon föl megelőzendő a későbbi keményebb eljárást. (Ismerős módszer, jelen sorok írójával is ezt játszották el.) Sz. Pál János –hogy azok is értsék, miről beszélek, akik más kategóriákban fogalmazzák meg a világot, mint jómagam – finom úriember, akinek, ha azt mondják, mennie kell, fogja a sátorfáját, és megy. Mindez 1980 áprilisában történt. Azóta Sz.

-up- [Upor Péter]: A Ló utcai közért esete az előprivatizációval


– A kiskereskedelem egy jelentős része a világon mindenhol egyéni vállalkozók kezében van. Jó lenne, ha ez nálunk is megvalósulna. Enyhén szólva abszurd az az elmúlt negyven évben kialakult rendszer, mely szerint egy szatócsboltot is csak egy állami nagyvállalat üzemeltethet.

Köztudott, hogy az utóbbi időben számos nagyvállalat vezetősége megpróbálta hatalmát s a vállalat vagyonát valamilyen társaságba átmenekíteni.


Felhívás


Mi, a Jogsértettek Egyesülete alapító tagjai, úgy érezzük, hogy a politikai rendszerváltás és a jogállam kiépítése igen lassan halad előre hazánkban, de különösen lassan a bírósági és ügyészségi területeken!

A demokratikus úton megválasztott parlamentünknek, kormányunknak segítséget adhatunk azzal, hogy feltárjuk az 1963 utáni, eddig rejtve maradt, tudatos, politikai célzatú jogsértéseket, mulasztásokat, hiányosságokat.

Egyesületünk a megismert eseteket összegyűjti, rendszerezi, dokumentálja, és az illetékes hatóságok elé tárja további intézkedésre.




Nagy W. András: Forradalmár

Érzelmes utazások 4.


„Pont magának jár itten a szája! Aki elhúzta a csíkot, amikor meleg volt! Most meg idejön lazítani!”

Ilyen csúf szavakkal rontott Krassó Györgynek egy illető október végén, a taxisblokád egyik hídfőjénél. Krassó természetesen azért jött, hogy a tömegek forradalmi öntudatát erősítse. „Húzzatok be, srácok, az új elitnek; korpázd meg, kishaver, a pártokratát!”

Kicsit már rozogán, többedik infarktus, súlyos műtét után, vízhajtóktól elkínzottan, de azért ott állt ám a torlaszokon az öreg harcos!




Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon