Skip to main content

Belföld

Révész Sándor: Egy enyhén avantgárd úr és a sors keze


Az angyalok földjén, ahol egykoron az ország legnépszerűbb tanácstagja, a rádióból ismerős Szabó bácsi kergette az ellenforradalmárokat és a visszásságokat végig a macskaköves utakon, az önkormányzati választásokon a szabad demokraták 45 képviselői helyből 24-et szereztek meg. Egy ekkora frakció már elég nagy ahhoz, hogy akár szét is essen!

Egy belső kompromisszum eredményeként a frakció kívülről keresett magának polgármestert.


Tropauer Hümér: Különféle konzervatívok


Egy brit konzervatív képviselő visszavonul. Öreg. Helyére a központ Charles Taylor ügyvédet jelöli, más pályázó nincs. Mr. Taylor hazafias, keresztyén, jó családapa, sikeres párt- és üzletember, tipikus tory. És szénfekete. A cheltenhami kerület egyik öreg bölénye. Bill Galbraith, kijelenti a helyi lapnak: „minek küldi ide a központ ezt a nyavalyás négert, nem is idevalósi”. A kijelentést másnap minden londoni napilap első oldalán hozza. Mr. Taylor mellett szót emelt a lelépett és az új miniszterelnök.

Kőszeg Ferenc: Szabad ötletek két ülésben a szabad demokratákról és más pártokról II.

Tamás Gáspár Miklós Van kiút? című esszéje ürügyén


Az SZDSZ „szociáldemokratái”

Az SZDSZ-nek nincs liberális és szociáldemokrata szárnya. A mítosz a bolsevik párt történetéből ered, amelyben minden jobboldali elhajlásnak meg kellett találni a baloldali tükörképét. A vita a két nem létező szárny között eddig mindig üresnek bizonyult, ezért a Beszélőt nem is foglalkoztatta.

Más kérdés, ha a szociáldemokrata bélyegző mást, önmagánál többet jelent.




Joseph von Ferenczy úr részére


Tisztelt Ferenczy Úr!

Csalódottan vették tudomásul az újonnan alakult demokratikus pártok Somogy megyében, hogy a kommunista befolyás alatt álló Somogyi Hírlap szerkesztősége az Axel Springer privatizációs tevékenysége folytán érintetlenül mentette át lapelődjének, a szélsőbaloldali beállítottságú Somogyi Néplapnak a szellemiségét.

Azt reméltük – ismerve, hogy Axel Springer nem tűr meg semmiféle diszkriminációt, sőt megköveteli lapjaitól az objektivitást, és tág teret ad a polgári demokratikus eszmék kibontakozásának –, hogy ez az irányvonal tör magának utat Somogyb




Upor Péter: Nyugodt erődemonstráció


MDF kontra sajtó

Beszélő: Az elmúlt két napban többször elhangzott, hogy javítani kell az MDF kapcsolatát a sajtóval. Valóban rossz ez a kapcsolat?

Csurka István: Én inkább azt mondanám, hogy az MDF-nek nincs kapcsolata a sajtóval. Illetve az annyira felszínes, a fórumnak annyira nincs saját jelenléte, hogy ez az egész átalakulási folyamatot veszélyezteti. A szekció ülésén egyébként egyhangú volt az a követelés, hogy az MDF teremtsen magának saját jelenlétet a sajtóban.




(somogyi): Egy hivatalos magánlap, avagy a felsült panaszkodók


A főszerkesztő magabiztossága természetes. A lap pártoktól független orgánum. A főszerkesztő dönti el, közli-e különféle pártemberek nyilatkozatait és állásfoglalásait. Esetleg üzletet köt velük: közli az esedékes felhívást, de cserébe információkat vár. (Ilyen ügylet eredményeként pattant ki a nevezetes kaposvári koalíciós botrány: a városházi tisztségek elosztása a pártok előzetes megállapodása alapján.) A lapot az önkormányzat sem befolyásolhatja, hiszen magáncég, amely csakis a tulajdonosnak tartozik számadással.

Nagy W. András: Bibó vagy Biberach?


Palotás Jánostól ezt már megszoktuk, hiszen a kormány megalakulásának első perce óta élesen szemben áll pl. a koalíciós koncepcióval. Olvasóink talán még emlékeznek, hogy röviden agyrémnek nevezte a kisgazdák föld koncepcióját és reprivatizációs irányát, most hétfőn pedig alaposan kritizálta a költségvetési törvényjavaslatot (lásd a 38. oldalon). Hétfőn a Parlamentben Takács Péter nyíregyházi történész-tanár nemzetvesztéssel vádolta a kormány költségvetése mögött meghúzódó koncepciót, pontosabban koncepcióváltásra való képtelenséget. C.

Rendőr-szakszervezeti álláspont


1. …az alapvető emberi és szabadságjogok teljes korú gyakorlása… feltételezi a békés közrendet és közbiztonságot élvező társadalom létét.

3. Úgy ítéli meg, hogy a rendőri erők azon tagjait, akik hivatásuk gyakorlása közben megsértették az emberi jogokat, valamint azon tagjait, akik embertelen módszerek alkalmazása miatt feloszlatott testület tagjai voltak, nem szabad rendőrtisztviselőkként alkalmazni.

4.




Tamás Gáspár Miklós: Van kiút?


Tamás Gáspár Miklós legtöbb írása – szenzáció. Tamás Gáspár Miklós számos írása – botrány. Létezik-e a szerkesztő számára kívánatosabb szerző az ilyennél? Akkor hát miért a szabadkozás?



T. G. M. az SZDSZ ügyvivője volt. Az olvasó úgy vélhette, véleménye az SZDSZ-é, s a botrány az SZDSZ-re hullt. T. G. M. lemondott tisztéről – ma véleménye kizárólag az övé.



AZ SZDSZ ügyvivője volt a Beszélő szerkesztője, e sorok írója is. Az olvasók a Beszélőt az SZDSZ orgánumának tekintették. Antall József az SZDSZ vezetőihez írt levelében T. G. M.

solt: Rendőri hír


A Reform c. népszerű hetilap november 23-i számában, a Virág László újságíró által jegyzett rendőri hírösszeállításban megjelent: Sz. A. budapesti, foglalkozásnélküli fiatal hölgynél házkutatást tartottak, s kábítószeres cigarettákat találtak nála. A hölgy azt állította, hogy ezeket különféle szórakozóhelyeken vásárolta, ismeretlenektől.

A hír izgalmas. Foglalkozás nélküli fiatal hölgyek, szórakozóhelyek, kábítószer, nyilván mesteri nyomozás, a megfelelő pillanatban a megfelelő helyen lecsapó házkutatás, így a költségvetési vita tájékán. A hír vérfagylaló, csak sajnos nem igaz.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon