Skip to main content

Belföld

Szoboszlai György: Az igazság órája

Napirenden


Hol van már a tavalyi hó – idézhetnénk a nevezetes franciát. Bizony elolvadozott már. Rég volt a nagy ígérgetések és fogadkozások túlfűtött hangulata.

–lt [Solt Ottilia]: Nyolcvankilencezer-kilencszázötvenből tizenhatezren

– az időközi választások –


Az időközi parlamenti választások közeledtekor az SZDSZ ismét elővette indítványát, amit már a helyhatósági választások előtt is tett: csökkentsük a választás érvényességéhez szükséges részvételi arányt! A tavaszi (történelmi súlyú) parlamenti választások második fordulóján ugyanis feltűnően kevesen mentek el szavazni. Az ország már akkor jelezte: a politikai rendszerváltást az MSZP, a Hazafias Választási Koalíció és a Néppárt, valamint az MSZMP látványos leszavazásával befejezettnek nyilvánítja, a további részletkérdések nem érdeklik.

Újvárosi Viktor [Somogyi János]: Füttyentett a főnök


A főhivatalnok szerző nem vitatkozik, írásának első mondatában eldönti, hogy kinek van igaza. Régi (újmódi) hivatali gőggel leszögezi, hogy az általa kifogásolt írás szerzője híján van az önkormányzati és közigazgatási alapismereteknek is.

A folytatás sem nélkülözi az „anyázást”, annál inkább a tárgyszerű cáfolatot.

Természetes és érthető, hogy a főosztályvezető úrnak tetszik a kormány által beterjesztett törvénytervezet (melynek születésénél feltehetően maga is bábáskodott).




Harcban állnak…


Az elmúlt héten a XII. kerületi SZDSZ-csoport megvitatta a kft. ügyét, ahol újságírók is jelen voltak. A vitán elhangzott néhány markáns véleményt ismertetjük.

Nádasi Tibor kerületi képviselő

A fővárosi törvény előkészítése kapcsán volt arról szó, hogy egyes nagy értékű kerületi ingatlanokat a főváros hatáskörébe utaljanak. A személyi jövedelemadó-elosztásnál sem bántak a XII. kerülettel túlságosan jószívűen.




Solt Ottilia: Csőre töltve I.


Amikor 1990. augusztus végén a Beszélőben – egymástól függetlenül – TGM és én is keserű, tiltakozó kommentárokat fűztünk két, nyolc napon belül eldördülő halálos lövéshez, melyeket szolgálatban lévő rendőrök adtak le, levélözön érkezett a szerkesztőségbe. Minden levélíró egyet nem értését fejezte ki, helyeselte a rendőrök határozott fellépését, s a bűnözők támogatásával vádolt bennünket. A Beszélő alapos leckét kapott tehát, hogy a téma a legkevésbé sem népszerű.

Bokor Judit: Hímezz lelkedre gyöngyös takarót

A világkiállítás sajtója


Alig ébredtünk fel az újévi másnaposságból, amikor Baráth Etele kormánybiztos Magyar Hírlapnak tett nyilatkozatából már megtudhattuk, hogy a Programiroda költségvetésének 100 milliós lefaragása következtében az iroda megbénul, holott a kiállítás teljes egészében megrendezhető volna külföldi tőke bevonásával, a kormány és a főváros minimális áldozathozatala mellett. Demszky Gábor főpolgármester ugyanakkor a 168 órának adott nyilatkozatában félti az országot az örökölt elképzelés megvalósításával járó kockázattól, és csupán járulékos rendezvényeket kívánna a fővárosban tartani.

Langmár Ferenc: Övék itt a tér

Next 1991?


A dokumentálható történet ez év január 14-én kezdődött. Ekkor a kerületi testület vállalkozási bizottsága az önkormányzati vagyon hasznosításának kidolgozására ad hoc bizottságot választott. A bizottság nem tétlenkedett. Pár nap alatt kiforrott javaslattal állt elő, amit a kerületi testület már január 21-én határozatban fogadott el.

Az ad hoc bizottság koncepciójának megfelelően, döntően a föld-, illetve az önkormányzati törvény alapján, a kerület első lépésként – egymillió forintos alaptőkével – egyszemélyes, korlátolt felelősségű társaságot hozott létre.


Krokovay Zsolt: A polgári engedetlenség erénye

Polgári engedetlenség


Krokovay Zsolt előadásában ahhoz a klasszikus meghatározáshoz fűzött magyarázatot, hogy „a polgári engedetlenség a törvény nyílt, jelképes megszegése abból a célból, hogy a cselekedet ráébressze a polgárokat a közös igazságérzetre hivatkozva egy elfogadhatatlan igazságtalanságra”.

A definíció nem mondja ki, amit mindannyian tudunk: a polgári engedetlenség egyike a fontos politikai erényeknek. „Egy erényt nem lehet megbocsátani.


Solt Ottilia: Csőre töltve II.


Néhány másodperc bénultság után valamelyik fiatal rohant az ügyeletes orvosért. (Már csak a halál beálltát tudta megállapítani.) Mire a rendőrök is odaértek a rendelőhöz, az orvos már visszafelé jött a helyszínről. Mintegy negyedóra telt el a lövés óta.

A két rendőr a helyszíntől tisztes távolban először rádiózni próbált a kapitányságra, de adóvevőjük nem működött. (A lökdösődés során a földre esett, onnan szedték fel.) Kénytelenek voltak begyalogolni a kapitányságra, ott végre autót kaptak, azzal indultak a parancsnokukért és az orvosért.


–czki [Gyekiczki András]: Ahogy a Lánchidat – hídvámmal…

Koncessziós törvény


Mostanában nem a kormány szapulásakor bátor a tollnok, hanem ha védelmébe veszi, vállon veregeti, például hogy milyen pompás törvénytervezetet nyújtott be. Erre számított valószínűleg az igazságügy-miniszter is, amikor a nagy jelentőségűnek kikiáltott, várva várt koncessziós törvényjavaslatot terjesztette be a múlt héten.

Igaz, eddig sem volt jogi akadálya koncessziószerű szerződések megkötésének; például a mecseki uránbányával együtt egy állami monopoltevékenységet (a bányászati kitermelést) is átengedték az ír cégnek.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon