Akarod tudni, kedves Olvasó, hogy mit jelent közép-európai országnak lenni? Szállj fel a vonatra, s menj el mondjuk Zala megyébe, kószálj egy kicsit busszal, gyalog vagy biciklivel; aztán szállj fel a vonatra megint, utazz el – például – Záhonyba! Sétálj egy fél napot arrafelé! (Az egész lebonyolítható egy hétvégén. Gépkocsival még annyi se kell.
Csalódottságának adott hangot a Nyugdíjasok Pártjának elnöke, dr. Michaletzky Vilmos és alelnöke, dr. Pintér György, hogy a nyugdíjasok ügye mindig csak választások előtt fontos az ország jelentős politikai tényezőinek. Tény, ami tény, a két és fél millió nyugdíjas nemigen hallhatott számukra kedvező híreket a kormány eddigi működése során. Éppen ezért a Nyugdíjasok Pártja úgy vélte, hogy keresni kell olyan szövetségeseket, amelyek a politikai piacra bevezetik pártjukat, és hozzájuk csatlakozva nem vesznek el a nyugdíjas választókért folyó küzdelemben.
De mit csinál a miniszter, ha még csak nem is ígérget? Elég nehéz megmondani, hiszen a vakáció éppen a misztikus száz napra esett, s az új vezetőség csak a folyamatos üzemben működő intézményeknél végezhetett eszmei értékű személycseréket. Nyilatkozni azonban üres zsebbel is lehet, ellentmondó nyilatkozatokhoz pedig talán még zseb sem kell. A minisztérium jelenlétének bizonyításához egyenesen jól jött a „rossz sajtó”, legfeljebb az újságok olvasói és írói unják már a „hitvitákat” és a kinevezősdit.
A stílus maga az ember
A Művelődési Minisztérium közművelődési főosztályvezetőjét, aki korábban az MSZMP KB-nak is munkatársa volt, elbocsátották állásából. „A rendszerváltás miatt ez akár természetes folyamatnak is felfogható” – nyilatkozta Fodor Péter, az érdekelt. Ám ahhoz ragaszkodott, hogy ha már szóban megmondják neki, hogy kommunista múltja miatt rúgják ki, akkor a döntést vállalják fel a minisztérium vezetői, és adják írásba, hogy nem szakmai, hanem politikai okok miatt kell elhagynia munkahelyét.
Tisztelt Ház!
A rendkívüli ügy, amelyben a szabad demokrata képviselőcsoport nevében szót kértem, az, hogy a kormány szeptember 9-i ülésén az alkotmányt sértő módon módosította az állami költségvetést. A módosítás után és részben annak következtében a költségvetés hiánya az Országgyűlés által jóváhagyott mértéket lényegesen meghaladja. Ez a helyzet nyilvánvalóan nem tartható. A júliusi csomagterv után hamarosan újabb kényszerintézkedésekre lehet számítani.
A kormány mostani költségvetés-módosítása még a júliusinál is különösebb.
A Magyarország két hét előtti számában (augusztus 10.) Bokor Imre szót emelt Berki Mihály vezérőrnagy védelmében. A nyugdíjas tábornokról az újságolvasók – köztük a Beszélő-olvasók – túlnyomó többsége valószínűleg sosem hallott volna, ha a 168 óra június 19-i adásában nem hangzik el Vicsek Ferenc interjúja, amely azt sugallta, hogy Berki Mihály, akire talán magas beosztás vár a Honvédelmi Minisztériumban vagy a honvédség parancsnokságán, valójában lelkiismeretlen köpönyegforgató, ellenforradalmárok ostorából forradalmárok dicsőítőjévé átvedlett kaméleon.
„Elvtársak, itt van közöttünk I. elvtárs!” – kiáltotta a levezető elnök, még ’89 tavaszán, egy szocdemnagygyűlésen. – „I.
én vagyok mindig a legmagasabb gépen, hogy ne érjem el, és ha szólok a gépbeállítónak, csak pofákat vág, mindig velem van baj, mit csináljon velem, alacsony vagyok, ezt azért figyelembe lehetne venni, biztosan el akar üldözni a műhelyből, két lábrácsot is odavonszolok magam alá, hogy az asztalt elérjem, akkor meg mindig le kell szállni, ha az anyagot fel akarom rakni az asztalra, majd elharapom a nyelvem.
– Tanácselnök-helyettes Eötvössel, 1989-ben
„Az ellenség, mely velünk szemben áll, nem pillanatnyi ínség, hanem az elszegényedés, mely ezer háznak a küszöbén koczog!” – idézte Eötvös Józsefet a X. kerület tanácselnök-helyettese még másfél évvel ezelőtt Mit tett és mit akar tenni Kőbánya a szociálpolitikában? című elemzésben. A tanácsrendszer ebben a „háborúban” csak a hadüzenetig jutott: mire a szegénység-ellenséget egyáltalán észlelni merte, összeomlott.
Tóth Zoltán és Valiskó Béla gyöngyösvisontai lakosok 8 nap után befejezték 10 naposra tervezett éhségsztrájkjukat, miután tiltakozásuk eredményre vezetett.
Amint arról a múlt számunkban tudósítottunk, az ellen protestáltak, hogy a Thorez Bányaüzemet és a Gagarin Hőerőművet összekötő utat a falun átvezetve építik, zajártalmat és épületkárokat okozva. Másrészt a falu levegőjét pernyével és kén-dioxiddal szennyezi a hőerőmű által a falu köré telepített pernyetároló.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
7 év 12 hét
9 év 38 hét
9 év 41 hét
9 év 41 hét
9 év 43 hét
9 év 43 hét
9 év 43 hét
9 év 45 hét
9 év 46 hét
9 év 46 hét