Ki kezdeményezte?
Forgács Pál, a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligájának elnöke javasolta a SZOT utolsó (s egyben az MSZOSZ alakuló) kongresszusán: hozzák létre a szakszervezeti kerekasztalt, egyeztessék a munkavállalói érdekképviseletek álláspontját a kormány és a munkaadók képviselőivel folytatandó tárgyalásokon. A kerekasztal feladata lett volna az is, hogy tisztázzák: mi legyen a szakszervezeti közös vagyon sorsa.
A „Pacem in utero” Egyesület nevében dr. Jobbágyi Gábor – az egyesület elnöke, a miskolci jogi kar docense – azzal az indítvánnyal fordult az Alkotmánybírósághoz, hogy állapítsa meg a művi terhesség megszakításáról szóló 76/1988./XI. 30./MT rendelet és a 15/1988./XII. 15./ SZEM rendelet alkotmányellenességét, és semmisítse meg őket. Az Alkotmánybíróság még nem döntött az ügyben.
Bors Jenő 1965-ben került az akkor még Qualiton nevű vállalat élére. Előtte a Külkereskedelmi Minisztériumban dolgozott, a végzettsége közgazdász. Amikor átvette a céget, akkor „a Kábelgyár egy vacak melléküzemágában, koszos kis kócerájban préselték a lemezeket”. Ma komolyzenében a világ első tíz cége között vannak. Ez „nem semmi”, a nyugat-európai országok többsége sem rendelkezik ilyen, nemzetközileg jegyzett vállalattal.
Minden magyar honszerető
jöjjön velünk, itt az idő…”
(Részlet Bozzay Attilának, a Filharmónia új igazgatójának januárban komponált MDF-indulójából – ahogyan Pesten a verebek csiripelik.)
A helyeslő levelekről önhibánkon kívül nem adhatnánk hírt, ha a HUNGAROTON dolgozóinak egy része be nem viszi magával a miniszteri tárgyalóba a Beszélő munkatársát, ugyanis az államtitkár úr az időpontról nem értesítette a sajtót.
Egyik fölöttébb okos barátom, aki történész és szociológus, sőt, a politikai filozófiához is konyít, azt mondta a „keresztyén” (=pogány) „kurzus”-t illető fáradt panaszaimra, hogy nincs igazam: az új demokratikus magyar államnak végig kell harcolnia mindazokat a küzdelmeket, amelyeket Nyugaton már háromszáz éve vívnak. Mert az persze nem igaz, hogy a küzdelem az egyéni szabadságjogokért vagy a laikus államért bárhol befejeződött volna.
Most már minden világos.
Októberben, az MDF második országos gyűlésén az volt még a „hivatalos” álláspont, hogy az állami tulajdon lebontása csak lassan, fokozatosan mehet végbe. Akkoriban indult el a „spontán privatizáció” elleni kampány, melyben az MDF nemcsak a Magyar Néppárttal, de a SZOT-tal, a DEMISZ-szel és a Baloldali Alternatíva Egyesüléssel is egy platformra került abbéli igyekezetében, hogy gátat vessen a nemzeti vagyon „elkótyavetyélésének”, illetve annak, hogy a tőketulajdon feletti rendelkezés illetéktelen kezekbe kerüljön.
A főispáni intézmény kapcsán én nem akarok itt semmiféle elnevezési vitába bonyolódni. Azt jósolom, hogy a köznyelv majd komisszárra fogja magyarosítani. Ez jellemzi, de nem érinti a tartalmai lényeget. Az nyilvánvaló, és a törvényben sem titkolt, hogy a főispán a kormány bizalmi embere. Olyan személy, aki önmagában megtestesíti a megyei első titkár, a megyei tanácselnök és a megyei vb-titkár összes jól ismert „erényét”.
Csengey Dénes: Álláspontom változatlan
Beszélő: Hogyan fogadta az MDF az önkormányzati törvénytervezetről folyó éles vitát?
Csengey Dénes: A legtöbb szó az ördögről esik: a tanácsrendszer szelleméről; az ördögről: állampárti ambíciókról; az ördögről: a titkos centralizálási törekvésekről; az ördögről: az avíttas úri Magyarország feltámasztásának kísérletéről; az ördögről: mint egy antidemokratikus közigazgatási rendszer újbóli életbeléptetéséről. Na most, úgy gondolom, hogy az ördög nincs jelen.
Válassza ki mindazokat a szavakat, amelyeket a legpozitívabbaknak tart, amelyeket jobban szeret!
Lázár Guy: Van-e baloldali antikommunizmus?Egy francia közvélemény-kutatás tanulságai
Blogok„Túl későn jöttünk”Zolnay János blogjaBeszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején? E-kikötőForradalom CsepelenEörsi László A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI A „kieg” ostroma 1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Beszélő a Facebookon |
Friss hozzászólások
7 év 4 hét
9 év 29 hét
9 év 33 hét
9 év 33 hét
9 év 34 hét
9 év 34 hét
9 év 34 hét
9 év 36 hét
9 év 37 hét
9 év 37 hét