A hazai közvélemény a közelmúltig úgy tudta, hogy a mai Magyarországon – a cigányoktól eltekintve – csupán kis számban élnek nemzetiségek, illetve az itt élők bőséggel rendelkeznek kisebbségi jogokkal. A pártállami rendszer bomlása közepette a magyarországi nemzetiségek problémái is felszínre kerültek. E jogokat a közvélemény elvben többnyire elismeri, a nemzetiségi sérelmek emlegetésére azonban igen sokan reagálnak türelmetlenül.
A Székesfehérvári Könnyűfémmű Vállalat egy dolgozója jelentkezett a bérszámfejtésen: ne vonják le tovább a tagdíjat a béréből, kilép a vasasszakszervezetből. Hozzon erről egy, az szb-titkár által aláírt papírt – válaszolták.
Annyira önkéntes volt a levonáshoz hozzájáruló nyilatkozat, hogy visszavonásához már kevés az önkéntes elhatározás.
A Beszélő gyűjti az adatokat a szakszervezeti tagdíjfizetés önkéntességéről.
Az MSZOSZ felosztani akarja a szakszervezeti vagyont, a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája viszont úgy látja: akár még 10-15 évig is fenn kell maradnia egy közös, valamennyi szakszervezet számára hasznot és részesedést hozó vagyonnak – magyarázza Szécsényi Tibor ügyvivő.
Bálint Attila: Az MSZOSZ márciusi kongresszusán elfogadott politikai deklaráció szerint a volt SZOT vagyonát ma már valamennyi magyar szakszervezetet tulajdonaként kell tekinteni. Csakhogy e határozat gyakorlati megvalósítását, a vagyon szakszervezetek közötti felosztását egyes szakszervezetek akadályozzák.
– Egy politikai deklaráció a mai világban nem elegendő a vagyon felosztásához.
B. A.: Persze hogy nem. De a kongresszus határozata egyben jogérvényes aktus is, amelyben tulajdonos mondott le részlegesen vagyonáról más szervezetek javára.
Múlt év októberében, a pártszakadásos MSZMP-kongresszuson a magyar szocialisták megtagadták Lenint, Sztálint (Posztsztálint), Kádár Jánost. Elvetették Grósz Károly útmutatásait is. Keveset beszéltek azonban Marxról, és megmaradtak Nyers Rezső szelídebb paternalizmust ígérő védőszárnyai alatt.
Most, a hétvégi kongresszuson továbbléptek. Kiderült, a magyar szocialisták, ha már választani kell, Marx helyett inkább a Tőkét választják. Tisztelet, becsület ugyan Marxnak, Engelsnek és közelebbről meg nem nevezett jeles követőiknek, de még náluk is előbbvaló az igazság!
Diplomatatáskájából testes dossziét húzott elő a fiatalember, Szekeres János, Zala Megye Tanácsa ifjúsági referense. Mutatta a lassan tengerikígyóvá duzzadt ügyre vonatkozó feljegyzéseket, iratokat, dokumentumokat. A témával kapcsolatos megbeszéléseknek s akcióknak se szeri, se száma. A résztvevők között ott van dr. Czoma László, keszthelyi független országgyűlési képviselő, a helybeli tanácstestület, kisgazda- és kereszténydemokrata párti vezetők, Haraszti István, az ifjúsági kormánybiztosság helyettes vezetője.
– Egy öt gyárból álló vállalat mátészalkai gyáregysége, s ez az öt alapszervezet plusz a központ alkotta a szakszervezeti bizottságot, és ez meg a vasasszakszervezet tagja volt – szóval úgy volt kialakítva, hogy mi valahol egészen hátul voltunk, sehogy sem tudtuk a saját érdekeinket érvényesíteni. A 6000 forint körüli átlagbéreinkkel szemben ugyanazért a munkáért a pesti gyáregységben jóval magasabb bért adtak. A feszültség odáig nőtt, hogy tavaly lecseréltük a szakszervezeti tisztségviselők 90%-át.
Az utóbbi időben számos jel mutat arra, hogy elszabadulóban vannak a kisebbségellenes, barbár agresszív indulatok és cselekedetek. Az embertelenség jelei tűnnek fel a sírokon, házak falain, pogromokat hirdetnek meg. Napirenden vannak a különböző nemzetiségek közötti véres atrocitások. A társadalom egyes csoportjaiban nő a félelem.
Hazánk a demokratikus átalakulás küszöbén áll.
A kerekasztal ötletét Forgács Pál, a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligájának elnöke vezette fel még március elején, amikor is szót kapott az MSZOSZ-kongresszuson; ám mivel a vagyonmegosztás ügye azóta sem rendeződött, az új szakszervezetek nem hajlandók érdemben tárgyalni. Annál nagyobb Nagy Sándorék és Főcze Lajosék (a vegyész-szakszervezet elnöke, egyben a pénteki ülés házigazdája) érdekeltsége, mivel a „kerekasztal” révén a független önszerveződő mozgalomtól kaphatnának egy kis darab létigazolást.
Kenedi Jánosnak
A Szabad Demokraták Szövetsége – szemben a köztudomással – nem pusztán a Kádár-rendszer demokratikus ellenzékének az alapítása. Más (liberális) csoportok is ott voltak – tagjaik azelőtt nem a kivonulást és a kihívó emberi jogvédelmet választották, hanem az informális nyomásgyakorlást és a reformtaktikát.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
7 év 21 hét
9 év 46 hét
9 év 50 hét
9 év 50 hét
9 év 51 hét
9 év 51 hét
9 év 51 hét
10 év 1 hét
10 év 2 hét
10 év 2 hét