A különböző egyházi szervezetek természetesen azokban a településkörzetekben is szabadon folytathatnak vallásos oktatást, ahol saját iskola nem áll rendelkezésükre. Ezekben az esetekben azonban kizárólag saját személyi és tárgyi feltételeikre, ill. saját szervezésükre támaszkodhatnak.
A kisebbségek – ideértve a nemzetiségeket is – sorsa két okból alakult elfogadhatatlan módon: egyrészt a társadalom egészét béklyózó politikai rendszer, másrészt a kisebbséget sújtó különleges korlátozások, a kisebbségi sors iránti közömbösség miatt. Európában a XX. század végén már pusztán a közömbösség is bűn mind a befogadó, mind a befogadott nemzet ellen. A lezárult politikai időszak az ismert bűnös magatartást tanúsította a külföldön élő magyarsággal szemben.
Egy felmondás
1990. május 2-án a Rókus Kórház pesthidegkúti Pszichiátriai Osztályának dolgozói „felmondtak” két éve kinevezett főorvosuknak. Közölték vele, hogy a szakmai vezetésre alkalmatlannak tartják, vezetői szerepét – bár respektálni kénytelenek – elfogadni nem tudják. Kérték, hogy a nagy múltú intézmény szétesését megelőzendő, mondjon le.
Az állam és az egyház elválasztása alapvetően fontos cél, és az európai kultúrfejlődés kétségtelen érdeme, hogy e téren meglehetősen előrejutott. Arra, hogy ezt hogyan és miként kell vagy „helyes" csinálni, nincs európai standard. Azt javaslom, hogy:
1. A hittan legyen fakultatív tárgy az állami iskolákban, ahol van elég jelentkező és elegendő hitoktató. (Ezt kiépíteni csak sokéves program lehet, az utóbbiak hiánya miatt.) Az alapfeladat azonban inkább és elsősorban a templomi hitoktatás legyen.
2.
Régóta tudom, hogy csak kirekesztés vagy elhallgattatás lehet az osztályrésze annak, aki elemezni és bírálni kezdi a hazai nemzetiségpolitikai gyakorlatot. Engem már háromszor félreállítottak és elhallgattattak, mert a 60-as években szót emeltem az anyanyelvi iskolák megszüntetése, illetve az úgynevezett kétnyelvű iskolák bevezetése ellen, mert javasolni mertem a nemzetiségi – elsősorban délszláv – egyesületek, szervezetek, intézmények helyreállítását, mert azt mertem állítani, hogy a nemzetiségi politika nem abból áll, hogy a nemzetiségek táncolnak és dalolnak.
A Magzatvédő Társaságba tömörült élet- és nemzetvédők minapi tanácskozásán többször, többféle regiszterben hangzott el az a vád, a rosszemlékezetű Kádár-rendszerről, hogy a forradalom eltiprásáért cserébe a megfogant magzatok fölötti pallosjoggal – vagyis a művi abortusz szabadságával – ajándékozta meg alattvalóit.
Kétségtelen: a hatalom tollvonással, egy miniszteri rendelettel hozta létre a legális abortusz intézményét, amelyet a demokratikus világ nagy részén csak mostanában értek el sok évtizedes harc után a politikai és világnézeti emancipációs mozgalmak.
A Kavicsbánya Vállalat nem tart igényt Túri László gyékényesi üzemvezető munkájára – érkezett a bányába hétfőn az indoklás nélküli értesítés. Túri egy évvel ezelőtt vette kézbe a bánya vezetését; munkaszerződése 1990.
Kevesen tudják, hogy Magyarországon legalább egymillió nem magyar nemzetiségű állampolgár él. Ha pedig tudják, gondolják: „ha valahol a világon jó soruk van a nemzeti kisebbségeknek, hát a Magyar Köztársaságban mindenképp.” Ez tévhit. Magyarországon ma a nemzeti (és etnikai) kisebbségek helyzete válságosabb, mint valaha. Fennmaradásukhoz, továbbélésükhöz nincsenek biztosítva a legalapvetőbb feltételek, így egész nemzetiségi létük végveszélybe került. Az egész országban egyetlen nemzetiségi tannyelvű iskola sincs, s igazán kétnyelvű is csak mutatóban.
Beszélő: Valóban lezárult a vizsgálat?
– Pozsgay Imre nyilatkozata bennünket is meglepett. Hiszen mindeddig nem kaptunk az MSZP-től olyan vagyonnyilatkozatot, amely a párt valóságos, véglegesnek tekinthető anyagi helyzetét tükrözi. Két ízben küldtek vagyonmérleget: egyszer azt, amelyik az MSZMP-ből MSZP-vé alakulás előtti, szeptember 30-i állapotnak felel meg, másodszor pedig március végén, az 1989-es zárómérleget. Közben folyik a vagyonátadás, holott ennek – ahogy a 1139/1989./X. 29./MT. számú határozat, az I.
Közép-Európa, Kelet-Közép-Európa, Kelet-Európa ismét históriai nagyságú események színtere. Három főbb fejlemény irányítja itt sorsunkat: az első a kommunista parancsuralmi rendszerek összeomlása, a második a szovjet-orosz befolyás csökkenése, a harmadik a német újraegyesülés. Ez utóbbi egyik legfontosabb lépésére ez év július 1-jén kerül sor: Kelet-Németországban is bevezetik a nyugatnémet márkát. Ez már visszafordíthatatlan. Európa közepén ismét megjelent egy nagyhatalom, méghozzá egy problematikus nagyhatalom.
Magyarországnak vegyes tapasztalatai vannak a németekkel.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
6 év 15 hét
8 év 41 hét
8 év 44 hét
8 év 44 hét
8 év 46 hét
8 év 46 hét
8 év 46 hét
8 év 48 hét
8 év 49 hét
8 év 49 hét