Az ország, sőt világ figyelmének középpontjába került szeptemberi ülésszak után a decemberit nem övezte különösebb érdeklődés, és különösebb visszhangja sem volt.
A politikai rendszerre nyomás nehezedik.
Az évtizedek kezdete óta valóságos egyesületi robbanás következett be; a pártvezetés, hogy kézbe vegye a társadalmi önszerveződést, mindjárt az elején megszigorította az egyesületek alapításának és működésének jogi feltételeit –ám az egyesülési kedv nem csökken, s végül áttör a követelés, hogy alkossanak demokratikus egyesületi törvényt.
Gondolatmenetem fő mondanivalója, hogy az államilag irányított gazdaság nem alakítható át alapvetően piacvezérelt gazdasággá gyökeres politikai változások nélkül. A gazdasági és politikai reformok elválaszthatatlanul összefüggnek nem utolsósorban azért, mert a kelet-európai társadalmakban a gazdaság mélyen beágyazódik a politika szférájába, így a gazdasági mechanizmus bármely fontos reformja szükségszerűen együtt jár politikai változásokkal, illetve előfeltételezi azokat.
„Nem hittem volna, ha nem magam járok utána, hogy munkanélküliek kopogtatnak naponta a vállalatok kapuján.”
(Borza Istvánné, debreceni országgyűlési képviselő, N[SZJ]. 86. 05. 05.)
„A hírközlés, gyakran néhány politikai nyilatkozat is erősen eltúlozza a lehetséges munkanélküliséget.”
(Gáspár Sándor, N. 87. 12.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
6 év 15 hét
8 év 40 hét
8 év 44 hét
8 év 44 hét
8 év 45 hét
8 év 46 hét
8 év 46 hét
8 év 48 hét
8 év 48 hét
8 év 49 hét