gazdaság

Juhász Pál: Rossz hír az adósoknak


Szabó Iván MDF-es képviselő – sok magyar vállalat és vállalkozó aggályainak hangot adva – törvényjavaslatot terjesztett elő arról, hogy deregulációs törvénycsomagban lévő „öncsődtörvény” 3. pontját az Országgyűlés három hónapra függessze föl. Ez a pont azt írja elő, hogy azok a vállalatok, amelyek nem fizetik ki szállítóikat, kérjenek a bíróságon csődeljárást maguk ellen. A legalább 270 milliárd forintos vállalati sorban állás miatt ez a szabály bizonyosan több mint 200, de esetleg több mint 300 vállalatot is érint.

Papp Emília: Hol a sor vége?


Amikor Antall József programbeszédében kétségbe vonta, hogy működőképes gazdaságot örökölt elődjétől, valószínűleg nem a 90-es év első negyedének pénzügyi folyamataiból indult ki. A számok ugyanis megdöbbentően kedvezőek. A folyó fizetési mérleg hiánya jóval alatta marad a tervezettnek: május közepén az erre az időszakra várt 500 millió helyett 150-160 millió dollár volt a hiány. Az egyre erőteljesebb importliberalizáció ellenére nő az áruforgalom, mérlege egyelőre jó.

Bán Zsuzsa: Három a hitel…

Német, olasz, finn ajánlat


25-30 százalékos kamatok mellett nincs olyan beruházás, amely nyereséget hozhatna, sőt az sem valószínű, hogy ki tudja termelni a nyomasztó kamatokat, még mielőtt elérné a maximális hozamot. Nem véletlen, hogy valóságos mennyei mannának tűnik a hazai gazdálkodók szemében az a 4,2 milliárdos Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány, amelynél a hiteleket a nemzetközi hitelezési feltételeknek megfelelő, Magyarországon különösen kedvezőnek tűnő kondíciók mellett lehet megpályázni. (Beszélő, 12.

Bokros Lajos: Vázlat a gazdasági kormányzat reformjához


1.

Eörsi János: Munkástanácstalanság

1956 és 1990


Rácz a rendezvényt – amelynek elején egyórányi előadási időt kért és kapott – voltaképpen gesztusnak szánta: közölni kívánta, hogy, amennyiben a munkások is úgy akarják, hajlandó ismét az élére állni az ügynek. „A találkozó célja a munkából élő emberek jövőjének meghatározása” – hirdette meg. Arról a negyven százalékról van szó, akik nem mentek el szavazni, akiket tehát a pártok nem képviselnek, akik – és ez a félő – továbbra is ki lesznek rekesztve.

Bán Zsuzsa: A sült galamb esete a külföldi tőkével

Japán delegáció


Hegyeshalomtól keletre már jóval kisebb figyelmet fordítottak a 70 tagú japán delegáció érdeklődésére. Nem mintha programjukat nem szervezte volna meg körültekintő professzionális gondossággal a látogatást bonyolító kereskedelmi tárca. De a parlamenti előcsatározásokkal, pártvillongásokkal valós és álbotrányokkal elfoglalt politikai és gazdasági közélet igen kevéssé reagált a japán küldöttség útjára.

A föld-paktum


A Független Kisgazda, Földmunkás és Polgári Párt és a Magyar Demokrata Fórum kölcsönösen elfogadja a másik párt mellékelt programvázlatát, mint koalíciós tárgyalások alapját, és lehetőséget lát azok közös nevezőre hozására. A két párt szükségesnek és nélkülözhetetlennek tartja a tulajdonviszonyok rendelkezését, a magántulajdon erősítését. Mindezek alapján egy gyorsan megvalósítható földtulajdoni rehabilitációt szolgáló törvény kidolgozására felkéri az igazságügy-minisztert, valamint a mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztert.

Eörsi János: Hidak – de hova?

Bírálat a világkiállításról


A napokban könyv formájában a boltokba kerül az a bizonyos világkiállítás-ellentanulmány, amellyel egy finom kormányzati odahatás következtében nem ismerkedhetett meg a parlament a Kiállítások Nemzetközi Irodájának (a BIE-nek) december 14-i döntése előtt. Somogyi László akkori kormánybiztos úgyszólván egyedül lehetett legény a gáton a novemberi ülésszakon, és a Ház elsöprő többséggel megszavazta, hogy úri módon megpályázzuk, amire se pénzünk, se felkészültségünk nincsen: az Expo ’95-öt.

– i. J.– [Eörsi János]: Nem engedtek a ’47-ből

MDF–kisgazda-megállapodás


– Az MDF korábban mereven szembe helyezkedett az Önök földprogramjával.

Gerbovits Jenő: Ez igaz, de mi nem tudtunk mással érvelni, mint hogy ha nem fogadják el a nálunk alapnak tekintett ’47-es földtulajdoni elvet, akkor megbuktatják a Kisgazdapártot, s emiatt összeomolhat a kormánykoalíció.

A legerősebb nézeteltérést köztünk és az MDF között a nem falun élő volt tulajdonosok ügye jelentette. Az ő álláspontjuk – akik elszármaztak, nem ott élnek, nem gazdálkodásra fogják használni a földet – csak aggályoskodás volt.




Bauer Tamás: Új liftkezelő


Kampányrózsaszín

A kampány során a két nagy párt között vita folyt egyebek mellett a gazdasági válságkezelés, a restriktív vagy expanzív konjunktúrapolitika kérdésében is. Az SZDSZ egyértelműen megmondta a választóknak, hogy a gazdaság súlyos helyzetében a hatalomváltás után sem lát lehetőséget azonnali javulásra, szükségesnek tartja az összkereslet szigorú szabályozását.