Skip to main content

gazdaság

E. J. [Eörsi János]: „Van kiút!”

Inflációfékező menetrend


– Mi a különbség a „Van kiút!” és a tavaly áprilisban elfogadott program – A rendszerváltás programja – között?

Soós Károly Attila: Semmilyen lényeges vonatkozásban nincs eltérés. Csupán arról van szó, hogy mivel valóságos esélyünk van a kormánykoalícióban való részvételre, előtérbe kerülnek a rövid távú gazdaságkezelési kérdések. Ezek között a legfontosabbnak az infláció elleni határozott fellépést tekintjük.

– Az eladósodás kezelése is éppilyen fontos…

S. K.






E. J. [Eörsi János]: A MOSZ


Február 24-én, a Szakszervezeti Kutatóintézet épületében megalakult a Munkástanácsok Országos Szövetsége. Az alapítónyilatkozatot 13 munkástanács képviselői írták alá, a szövetség elnökévé Somlay Lajost, a budapesti Elektromos Művek munkástanácsának elnökét választották.

A „második munkástanács parlament” elnevezésű rendezvényt a Munkástanácsok Információs Irodája készítette elő.


Ha nem tetszett a film, nem kérhetem vissza a jegy árát

Az Állami Számvevőszék beszámolója a pártvagyonvizsgálatról az Országgyűlés terv- és költségvetési bizottsága előtt – Jegyzőkönyvkivonat


Dr. Hagelmayer István: Tisztában kell lennünk azzal, hogy nagyon kevés idő állt rendelkezésünkre. Az MSZP lényegében nem rendelkezik még vagyonnyilvántartással, mint ahogy a jelentésben is közöljük: még csak az MSZMP vagyonnyilatkozatát nyújtották be.


(…) ez több problémát okozott: nem volt leltár csatolva, nem is volt leltározás.

Kemény István: Levél az egészségügyről


Ugyanúgy, mint a nyugdíjrendszer, az egészségügy reformjánál is szükséges a nyugati tapasztalatok feldolgozása. Kezdem a költségekkel. Az egyes országokkal foglalkozó kiadványokon kívül több nagy nemzetközi összefoglalás is rendelkezésre áll. Ezek közül két OECD-kiadványt használok fel: La santé en chiffres 1960–1983 címűt (1985) és La santé: financement et prestations (1987) címűt. Ezek szerint 1984-ben az OECD átlagában a bruttó hazai termelés 7,2 százalékát fordították az egészségügyre.

Emőd Pál: Hogyan tüntetik el a nemzeti vagyont?

A kereskedelemben és a vendéglátásban késik a privatizáció


A vagyonvédelemről és az Állami Vagyonalapról szóló törvény mellett egy harmadikat is meg kellett volna tárgyalnia az Országgyűlésnek. Ez a törvény az állami kiskereskedelem, vendéglátás és szolgáltatóipar vagyonának privatizálását foglalta volna magában. Noha a törvénytervezet november végén elkészült, a privatizálási kormánybiztos, dr. Martonyi János mégis meghátrálni kényszerült. A Kereskedelmi Minisztérium és a Magyar Gazdasági Kamara ugyanis nem támogatta a törvényjavaslatot.

Eörsi János: A félig megtört tabu

Földtörvény


A föld- és a tsz-törvény módosításával a parlament csaknem eljutott addig a pontig, ahonnan a továbblépés már csak „tulajdonreformmal”, vagyis a földtulajdonviszonyok megváltoztatásával lehetséges. Ezzel a megokolással is vetette el a kormány vezetésével a T. Ház a már régebb óta okvetetlenkedő Tallósy Frigyes és más képviselők javaslatát: a tulajdonreformra – mondták – már csak az új parlament vállalkozhat. A magunk részéről osztjuk Tallósy türelmetlenségét, ha konkrét javaslataival nem is értünk egyet.

bauer: Kell-e nekünk Suzuki?


Amikor néhány évvel ezelőtt az Ipari Minisztérium komolyan foglalkozott két autógyártási projektum: a Zaporozsec-kooperáció és a Suzuki-gyártás előkészítésével, magyar szakmai körökben még komoly vita folyt: érdemes-e, célszerű-e ma Magyarországon belevágni az autógyártásba. Akkoriban mondta az idelátogató Agnelli, a FIAT vezére, hogy semmiképpen se tegyük ezt, Magyarországnak csak részegységeket érdemes gyártania. Tudtuk ezt persze magunk is, a vitában több magyar közgazdász ellenezte hasonló megfontolásból, hogy a kormányzat a hazai autó-összeszerelés mellett döntsön.

Laki Mihály: A magyar ipar jövőjéről


Az SZDSZ programjában igen kevés szó esik az iparról, még kevesebb az iparpolitikáról. Mindössze egy helyen említjük azt, hogy az alapanyag-gyártásba a kelleténél többet, a feldolgozóiparba pedig kevesebbet ruháztak be az elmúlt évtizedben. Már itt megjegyzem, szerintem még ez a mondat is feleslegesen szerepel a rendszerváltás programjában.

A tartózkodást ez esetben nem a hely vagy az energia hiánya magyarázza, sokkal inkább tudatos elhatározás eredménye.


(pap) [Papp Emília]: Kapóra jön a szállodavállalatoknak


„A kormányzati szféra minden szervezete hajlamos arra, hogy nyakló nélkül költse az állampolgár pénzét. Gátat kell tehát szabni annak, hogy ezt megtehesse… Ehhez szabad választásokon alapuló parlament kell, teljes energiájukat a képviselői feladatoknak szentelő képviselők, minden egyes képviselő rendelkezésére álló apparátus és így tovább. Mindenesetre ma már van rá esély, hogy ezek a feltételek megteremtődjenek.” (Kornai János: Indulatos röpirat, 28–29.)

Bízzunk benne.


Kornai János: Levél Tamás Gáspár Miklós országgyűlési képviselőnek


Harvard Egyetem
Cambridge, Massachusetts
1990. január 26.

Kedves Gazsi!

Nagy késéssel, csak most került a kezembe az az újság, amely hírt adott képviselővé választásodról. Nagyon örülök ennek: gratulálok és eredményes munkát kívánok.

A gratuláción túlmenően még egy ok késztet az írásra: fel akarom hívni a figyelmedet egy nyugtalanító jelenségre.








Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon