Skip to main content

gazdaság

Langmár Ferenc: Miért lesz világkiállítás Budapesten?

Az Expo és a pártok


Eredetileg budapesti világkiállítást terveztek 1895-re, de a tíz évvel korábbi „országos kiállítás” rossz tapasztalatai miatt inkább millenniumi ünnepségekre kért parlamenti felhatalmazást a kormány. A magyarországi tőkés gazdaság száz évének legjelentősebb konjunkturális időszakában az ünnepségeket finanszírozási problémák miatt nem tudták időben megrendezni. A honfoglalást egy évvel el kellett halasztani: a millenniumi ünnepségeket 1896-ban tartották. Szerencsére a történettudomány igazolta a késést.

Eörsi János: Az egyetértés ára

A Kék Szalag és az MDF


– Milyen formában vett részt a Kék Szalag Bizottságban a Magyar Demokrata Fórum?

Bod Péter Ákos: Tavaly ősszel, amikor a bizottság megalakult, lényegében a régi és mostani pénzügyi kormányzat emberei kerültek be az itthoniak közül, például Hetényi István volt pénzügyminiszter, aztán Surányi György államtitkár vagy Tardos Márton, akiről most, a választások után minden politikai pikantéria nélkül mondhatjuk, hogy voltaképpen ehhez a tanácsadói körhöz tartozott korábban is.


Révész Sándor: A túzok esélye


Abban többé-kevésbé mindenki egyetért, hogy ha nem sikerül viszonylag rövid időn belül tulajdonosként viselkedő tulajdonos kezébe adni az állami tulajdont, akkor az ország gazdasága végképp szétesik. Azt azonban senki sem tudja, hogy honnan kerül elő néhány éven belül az a hatalmas tőke, amely az állami tulajdon – reális áron való – felvásárlásához szükséges. Az ismert privatizálási koncepciók erre a kérdésre lapzártáig nem adtak választ – és ezért a levegőben lógnak.

Papp Emília: Leköszönő szép gesztus

Nemzetközi pénzügyeink


Idővel óvatosabbak lettek a tizenkettek, a részletek pontosításakor már 870 millió ECU-ra, azaz 1 milliárd dollárra olvadt le az összeg. Annak is csak első részletét, azaz 440 millió dollárt (350 millió ECU) állják a közös piaci államok. A többi részletet csak a következő évben folyósítják, s az ahhoz való csatlakozásra felkérték a többi fejlett tőkés országot is, azaz a 24-ek teljes csapatát.

Oblath Gábor: Magyar–szovjet gazdasági megállapodás – kérdőjelekkel

Fél lépés előre


A konvertibilis elszámolásra való áttérés valamennyi alapvető kérdése azonban nyitva maradt. Nem tisztázódott – nem is tisztázódhatott, mivel nem került szóba a megbeszéléseken –, hogy voltaképpen miféle, milyen természetű gazdasági kapcsolatok lesznek azok, amelyeket „konvertibilis devizában” fognak a felek elszámolni. Mi lesz a vállalatok szerepe, hatásköre a forgalom alakításában, és mi a kormányszerveké? Pontosan mit jelentenek majd a „konvertibilis elszámolások”?

Fenyő Márta: Élénkítsen lassabban!

Négymilliárdos alapítvány


Valami mégiscsak történik, ha megkésve is (bár annál sietősebben.).

Solt Ottilia: Szülessenek döntések arról, hogy hová akarunk elmozdulni!

Szűcs László jogásszal beszélget Solt Ottilia a társadalombiztosítási rendszer alternatíváiról


B.: A társadalombiztosítás kérdései érzékenyen érintenek mindannyiunkat. Mi állampolgárok és biztosítottak jól tesszük, ha igyekszünk elmélyedni némileg a szőrszálhasogató részletekben is. Az egyik „iskola” – bőségesen támaszkodva nyugat-európai országok példájára – az univerzális rendszert tartja a társadalmi biztonsághoz vezető legjobb útnak. Vagyis kötelező általános biztosítás, egy „állami” biztosítónál. Ismerkedjünk most ezzel a gondolatmenettel!

Sz. L.: A kötelező tb-n belül három fő tevékenységcsoport rajzolható meg.


Soós Károly Attila: Meg lehet-e és meg kell-e fékezni az inflációt?


Cikkében Laki Mihály kétségbe vonja az SZDSZ gazdasági programja azon célkitűzésének realitását, hogy 1994-re az inflációt egy számjegyűre szorítjuk vissza.

Kételyeire adott válaszomat hadd kezdjem annak leszögezésével, hogy valóban előállhatnak olyan – bármely jövendőbeli magyar kormány által elháríthatatlan – körülmények, amelyek a cél megvalósítását lehetetlenné teszik.


Laki Mihály: Tudjuk? Merjük?


A szabad demokraták eddig nem ígértek túl sok jót a választópolgároknak. A gazdasági szakértő csoport tagjai, együtt és külön-külön, elhúzódó gazdasági válsággal, benne jelentős munkanélküliséggel, inflációval számoltak. Nem zártuk ki, hogy az ország fizetésképtelenné válik, mint ahogy azt sem, hogy a vállalatok közötti szállítási és fizetési kapcsolatok szétzilálódása, vagy éppen a KGST, és benne a szovjet gazdaság összeomlása jelentősen visszaveti az ipar vagy a mezőgazdaság teljesítményét. A választópolgárok vegyesen reagáltak az ilyen, a borúlátó előrejelzésekre.

Mizsei Kálmán: Sokkterápia Lengyelországban


Kelet- és Közép-Európa országai előtt olyan időszakban nyílik meg a radikális rendszerváltás esélye, amikor gazdaságuk példátlan krízisen megy keresztül. Persze mindez nem meglepő: a térség geopolitikai státusát is gyökeresen felforgató változásokra éppen azért kerülhetett sor, mert a szovjet típusú szocializmus reménytelen káoszba süllyesztette nemzetgazdaságainkat.

A régióban elsőként a lengyeleknek jutott osztályrészükül, hogy – noha megszorított – demokratikus választásokon fejezzék ki politikai akaratukat.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon