Skip to main content

gazdaság

Bossányi Katalin: Címeres bizonytalansággyűjtemény

Kormányzati mit-is-akartam-mondani


Talán kevesebb benne az ideológia és az ígéret, s több az árnyaltabban megfogalmazott s részleteiben kidolgozott programtöredék. Ám a sok kicsi félprogram nem áll, nem is állhat össze egésszé. Részint, mert hiányzik az alapozása, az indulóhelyzet ismerete és elemzése. De bizonytalanságban marad az olvasó azért is, mert a „fehér könyv” csupán pártpolitikai frázisok szintjén fogalmazza meg a „honnan hová” s főként a „hogyan” alapkérdéseit. Nem tudni, hogy igazi piacot akar ez, avagy nemzeti mázzal leöntött államkapitalizmust.

Kemény István: Csak elő kell venni az irattárból

A telekérték-emelkedési adóról


A különböző országok történetéből és jelenlegi gyakorlatából a bettermentnek sok fajtáját és változatát ismerjük. Alapvetően két egymástól merőben eltérő bettermentet különböztethetünk meg. A jó bettermentet olyan területeken vezetik be, amelyeken állami vagy városi, tehát közpénzből közműveket létesítenek, hidakat, utakat, vasútvonalakat, metróvonalakat, csatornákat, víz-, villany-, gázműveket és más hasonlókat, illetőleg városrendezéseket valósítanak meg. Az ilyen közmunkálatok lehetnek meggondolatlanok, haszontalanok, sőt károsak is.

Eörsi János: Néma munkásgyűlés

Kilátások Jászfényszarun


Fegyvertelenül

Hogy az Orion vállalatnak most puszta fennmaradásáért kell küzdelmet folytatnia, annak okai – ha egyszerűbbek és ezért talán drámaibbak is, de – hasonlóak ahhoz, amiért a Videoton válságba került. Megszűnt az igény a hadiipari termelésre (a Szovjetunióba szállított, műholdasnak nevezett berendezések) iránt, be is kellett zárni a dicső iparágban ténykedő üzemet, valamint egy fejlesztő leányvállalatot is, az átköltöztetés pedig az alkalmazottak nagyarányú „lemorzsolódásával” járt együtt.


Betlen Anna: A csődök csődje

A nagy halak maradnak


Eléggé vontatottan alkalmazzák az 1986 őszén életbe lépett csődtörvényt: a vállalatok kifizetetlen számláinak összértéke az utóbbi másfél évben 15-20-szorosára (becslések szerint 10-20 milliárd forintról 130-300 milliárdra) nőtt.

1990-re több mint 500 felszámolási ügy került a bíróságok elé, azonban a ténylegesen lefolytatott eljárások döntő többsége kisszövetkezetek, gmk-k és gazdasági társaságok ellen folyt.


Szalai Erzsébet: Oldás és kötés


Az előzmények

A politikai egyeztetőtárgyalások legfőbb célja a többpártrendszerre való békés átmenet feltételeinek kidolgozása volt. Pontosabban: az ellenzéki pártoknak volt ez a legfőbb célja, az MSZMP ugyanis kezdettől fogva azon volt, hogy a tárgyalásokat a kormányzati felelősség megosztására is felhasználja. Még közelebb járunk azonban az igazsághoz, ha azt állítjuk: a rendkívül zilált állapotban lévő MSZMP-ről egyre inkább leváló kormány felelősségmegosztási törekvéseiről volt itt elsősorban szó.


Bán Zsuzsa: Már csak 8-9 ezer üzlet

A jávai előprivatizáció


A törvénytervezetnek természetesen nem használt az idő múlása. A Központi Statisztikai Hivatal – az ipari és kereskedelmi tárca felkérésére – egyszeri adatszolgáltatással próbálta felmérni a tényleges helyzetet. Vizsgálatukból kiderült, hogy összesen már csak 8-9 ezer üzlet esik az úgynevezett előprivatizálás kategóriájába. Lehet, hogy ez a szám az időközben szintén privatizálásra ajánlott gyógyszertárak és benzinkutak révén valamennyivel több lesz.

Nagy Huszein Tibor: Száz nap, amely megrengette a mezőgazdaságot


Illúzió volt már az is, hogy száz nap alatt valami látványos dolgot tud a kormány tenni. Ezt az illúziót azonban éppen a kormány táplálta. Különösen túlzás volt a mezőgazdaságban látványos változásokat sejtetni. Józan gondolkodású politikus nem is remélt ilyesmit.

Bán Zsuzsa: Minisztériumi minősítés

Videoton


Bár a bizottság elnöke, dr. Török Ádám, többször is leszögezte, hogy a Videoton-vizsgálattal semmiféle precedenst nem kívántak teremteni, s kizárta a prekoncepció lehetőségét is, mégsem volt sem pártatlan, sem elfogulatlan a székesfehérvári vállalat kibontakozási stratégiáját elemző s végkövetkeztetéseiben nemegyszer önmagának is ellentmondó jelentés.

Várható, hogy a közeljövőben hasonló felügyelőbizottságok vizsgálják majd az átalakult nagyvállalati szervezetek központjainak tevékenységét.


Kemény István: A föld- és telekértékadó bevezetésének módja

Mi legyen a földdel? (III.)


Az értékadó bevezetéséhez a telkek és földek értékének megállapítására és nyilvántartására van szükség. A fővárosi telkek viszonylatában ehhez minden tekintetben kielégítő alap és útmutatás a Budapesten 1917. december 17-én bevezetett telekértékadó Pikler J. Gyula által készített szabályrendelete. Telekérték-nyilvántartó hivatalt állítottak fel, amely együttműködött a melléje rendelt szakbizottsággal. A hivatal területegységenként megállapította a város összes telkeinek piaci értékét. Az értékeléseket a legnagyobb nyilvánosság elé bocsátotta.

E. J. [Eörsi János]: A központ nem enged

Kavicsbánya


A sztrájk után még egyszer sorompóba lépett a Bányaipari Dolgozók Szakszervezete (BDSZ) és a liga: Szokolai Sándor igazgató ugyanis úgy formulázta meg a Túri üzemvezetővel megújított szerződést, hogy megbízatása a kiválásról meghozandó döntésig tart.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon