Skip to main content

gazdaság

E. J. [Eörsi János]: Az ÁSZ kontrája


A világkiállítás az úgynevezett alapprogram szerint (vagyis, ha csak a nélkülözhetetlen beruházási költségeket vesszük figyelembe) 103 milliárd forintot emésztene föl – informálta a kormányt a világkiállítás kormánybiztosa október 25-i előterjesztésében. Erről az 1990-es árakkal kiszámolt összegről és finanszírozásának kilátásairól készített szakértői gyorsjelentést október 31-én az Állami Számvevőszék (ÁSZ) Vagyonkezelő Főcsoportja.

Az ÁSZ megállapítja: „a tervezett költségek nagyságrendje reálisan nem ítélhető meg”.


Eörsi János: Cifra nyomorúságunk


Ugyanabba a folyóba?

1988 nyarán a Jurta Színházban Lipták Béla yale-i professzor bonckés alá vette a vízlépcső kormányzati tervét. Ekkor nyílott először alkalom arra, hogy a vízlépcső ellenzői kezdeményezzék a vitát egy szélesnek mondható nyilvánosság előtt. A vízlépcsőpárti szakértők kicsiny, ám annál markánsabb csoportja megsértődött: nem volt ínyükre az, amit abban az időben „keresztre feszítésnek” hívtak: a szembesülés a dilettáns, az anyagokat nem ismerő közönséggel, akik ráadásul füttyök és tapsok formájában gyakoroltak bírálatot.


K. F. [Kőszeg Ferenc]: Benzinárrobbanás közgazdászszemmel

Beszélgetés Tardos Mártonnal


– A benzinár drasztikus felemelésével a kormány kis híján katasztrófába taszította az országot. Gazdaságilag mennyire volt indokolt az áremelés?

– Nem világos a számomra, hogy a kormánynak milyen elképzelései voltak. A számokból következtethetően három dolgot akartak egyszerre elérni: csökkenteni akarták a társadalom összjövedelmét, növelni akarták a költségvetés bevételét, amely az olajforgalomból még a kuvaiti események után is nyereséghez jut, és csökkenteni akarták a benzinfelhasználást.


És közben a hajó elmegy


Milliók dőltek hátra kaján elégedettséggel (és nem kis dühvel) vasárnap délután a tévé előtt, amikor Palotás János fölajánlotta jószolgálatait a kormánynak annak érdekében, hogy ne 40 dollárért vegyék a kőolajat, amikor az a világpiacon éppen 25 dollárért is megkapható. A számarányok persze eltúlzottak, de a figyelmeztetés jogos.

Morvay Péter: Sorsjegy harmincezerért


A Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériuma engedélyezési főosztálya felhívást tett közzé a Külkereskedelmi Tájékoztató október 1-jei számában 4 millió dollár összértékű fogyasztásicikk-pályázatra. A karácsonyi áruellátás javítására 9 árucsoportban, egyenként maximum 50 ezer dollár értékben lehetett engedélykérelmet benyújtani.

A kiírás az engedélyezési rendszer kiszámíthatatlanságán megedződött kereskedők számára is tartogatott több meglepetést. Először is pályázni lehetett a karácsonyfa alá szánt termékek mellett különböző fűszerfajtákra, mint pl.


Langmár Ferenc: Halvány remények és nagy terhek


A bizakodást az adja, hogy amennyiben fix összegű lesz a fogyasztási adó, a kormány nem lesz érdekelt a minél magasabb beszerzési árban (hiszen attól függ saját bevétele), tartható az alacsony kereskedelmi árrés (hiszen nálunk alacsonyabbak a költségek).

Az érvelés egyik támpontja, hogy a költségvetés bevétele a benzin eladásából ne változzék meg a korábbihoz képest. Ez a mostani áremelés előtt 21,10 Ft volt, ezt kell megtartani továbbra is.


Balázs János: A megállapodás mérlege


Ki a „törpe minoritás”?

Nyertese a társadalom, mert a civil társadalom mutatta meg erejét, azáltal, hogy kikényszerítette az ún. rendszerváltás kezdete óta az első olyan jövőbe mutató gazdasági törvényt, amelyet sem a klasszikus értelemben vett politikai erők, sem a szakértői csoportok együtt vagy egymással szemben, tető alá hozni képesek nem voltak, s mellyel most kapu nyílt az igazi piacgazdasághoz vezető útra.


Papp Emília: Meddig tartjuk a bankot?


Vihar egy kanál vízben, ezt is tarthatnák a Magyar Hitelbankban (MHB) zajló vezetők közötti vitáról, az egyik vezérigazgató-helyettes elbocsátásáról. Az ügyről a Bankszövetség is úgy vélekedik, sajnálatos módon kiteregettek egy bankbelügyet, ami ily módon a Magyar Hitelbank hírét is rontja. Az öt nagy kereskedelmi bank legnagyobbikában dúló belharcok mögött azonban úgy hírlik, többek között a bank hitelképességével kapcsolatos véleménykülönbség áll. Ez pedig közvetetten kapcsolatban van a bank értékével is.

E. J. [Eörsi János]: A Videoton-jelenség

Beszélő-beszélgetés Mózs József országgyűlési képviselővel


Mózs József: Emberek ezreiről kell dönteni, akiknek valójában már alig van munkájuk a vállalatnál. A bizonytalanságban tartott emberek kiszolgáltatottak és idegesek. Hangosan szólniuk nem nagyon tanácsos. A gyár egy nagy várakozás. De a tétlenség korábban is sok helyütt jellemző volt, csak éppen rejtve maradt a vezetés előtt. Jött a telefon: „Jönnek az elvtársak!” (később: „urak”), és mi – mert ugyan mi mást tehettünk volna – lázas nemzetépítő munkába temetkeztünk. Ilyen látvány fogadta mindig a vezérigazgatót és a külföldieket.

Kemény István: Hogyan tegyünk szert igazságos önkormányzati adóbevételre?

Telekértékadó és betterment


Bettermentet városrendezések és nagyszabású közlétesítmények környékén kell bevezetni. E körzetekben ugyanis a telkek értéke ugrásszerűen és az átlagosnál nagyobb mértékben emelkedik, vagy a telektulajdonosok közköltségből fedezett nemzeti ajándékhoz jutnak.

A közmű létrehozása előtt meg kell határozni azt a területet, amelyen belül a telekértékeknek az átlagosnál nagyobb emelkedése várható. E körzeten belül a telkek négyszögölenkénti értékét telekérték-nyilvántartó hivatalnak kell megállapítania, mégpedig a közmű létesítése előtti időpontban.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon