Skip to main content

gazdaság

Langmár Ferenc: Megalapozták az idei költségvetést…

Hol a JAGA-alap?


Meglehetősen nagy érdektelenséggel zajul; a tavalyi költségvetés zárszámadásának vitája a parlament illetékes bizottságában. Pedig érdemes lapozgatni egy kissé a költségvetést. Először például azt a kiadványt kellene kézbe venni, amelyet a költségvetés szerkezetéről a Pénzügyminisztérium készített még tavaly év végén, s amelyet a költségvetési bizottság mostani tagjai is megkaptak. Elolvasható benne, hogy a jamburgi beruházás finanszírozása a jamburgi gázvezeték építési alapból (JAGA) történik.

Tűzoltás kánikulában


A hazai iparügy és kereskedelempolitika vezérkara a jelek szerint ma még csak a tűzoltásnál tart, mint ez a tárca vezetőinek múlt héten tartott gyorstájékoztatóján kiderült. De az ipari és kereskedelmi tárca legalább már kezdi körvonalazni a válságmenedzselés általa javasolt módozatait. A gazdaság működését alapjaiban megbénító – ma már 300 milliárdosra becsült – sorban állás feloldására a különböző metódusok halmazát dolgozták ki – mint a tárca közigazgatási államtitkára elmondotta. A lényeg, hogy a válságkezelésnek két típusát alkalmazzák.

Bán Zsuzsa: Szűkölő költségvetés


Kétségbeesett lépésre szánta el magát az Antall-kormány akkor, amikor a költségvetés 27 milliárdos deficitjének fedezetére nagyarányú áremelést hirdetett meg. Immár szó sincs a kormányprogram rangjára emelt választási szlogenekről, a halványrózsaszín illúziókról, a rendszerváltás első kabinetje ugyanazt az utat járja, mint elődei a pártállamban. A mérték valamivel nagyobb, de – mint a kormány gazdasági tanácsadója kifejtette – a drasztikus emelésekkel akkora tartalékot akarnak képezni, hogy késő őszig ne kelljen újabb központi áremelésekre sort keríteni.

Bán Zsuzsa: A gyors profitszerzés (máshol) bevált szisztémája

Shoji Shiba professzor és a magyar minőségkultúra


A japán térhódítás tartós stresszállapotot idéz elő az amerikai gazdaságban, így a vállalati menedzserek elérkezettnek látták az időt, hogy a saját hazájában is prófétává avassák a 80. életévén túl lévő Demming professzort.

Németh Teréz: Nem varázsszer!

Tőzsde Budapesten


1983 óta lehet kötvényeket kibocsátani. 1985-ban megjelent a kereskedelmi hitel és a váltó, tovább bővítve a pénzügyi kínálatot. 1987 decemberében 22 magyar bank és pénzintézet, az MNB, a Pénzügyminisztérium és a Kereskedelmi Kamara megegyeztek az értékpapír-kereskedelem összehangolásában és 1988. január 19-én – az akkor még kísérleti tőzsdén – megtartották az első tőzsdenapot. Eleinte havonta, majd hetente egy, októbertől pedig már hetente három alkalommal találkoztak az értékpapír-kereskedők.

Bauer Tamás: Kótyavetye?

Különvélemény a privatizálásról


A választási kampány végeztével remélni lehetett, hogy a kormányra került pártok propagandistái sutba dobják a demagógia e feleslegessé vált eszközét. Az MDF vezetői valóban azt kezdték el hangsúlyozni, hogy mennyire hívei a külföldi tőke bejövetelének. A választási győzelmet követően Bod Péter Ákos a Világban már a „spontán privatizációt” is megengedhetőnek tartotta, megfelelő ellenőrzés és szabályozás mellett – akárcsak tavaly októberi nyilatkozatában az SZDSZ.

Köllő János: „Az enyém, a tied mennyi lármát szüle…”

(Két megjegyzés Bauer Tamás cikkéhez)


A privatizáció, „hatalomátmentés” és külföldi tőkerészesedés kérdéseiben fejtette ki „különvéleményét” Bauer Tamás a Beszélő, 1990. június 9-i számában. Manapság, amikor az állami vagyontárgyak magánkézbe adását rituálisan a „kiárusít” igével illetjük, és köztudomásúlag „veszélyben a nemzeti vagyon”, valóban nem árt emlékeztetni arányokra és mértékekre.

Diczházi Bertalan: Még egyszer a népi részvényről


A Beszélő 1990. április 21-i számában Síklaky István és Laki Mihály vitatkozott a népi részvényes elképzeléseikről, majd Fáy Árpád reagált a cikkre. Tekintettel arra, hogy a vezető politikai pártok, a közgazdasági szakma nem támogatta a magántulajdonra épülő piacgazdaság kialakításának ezt a formáját, nem kívánok szakmai vitába bonyolódni. Csupán néhány pontosítást szeretnék tenni, ami az eredeti népi részvényes alternatívára vonatkozik.

–eö– [Eörsi János]: Kavicsbánya: folyt. köv.


Amint a múlt számunkban írtuk, a Kavicsbánya Vállalat vállalati tanácsa csütörtökön, 24-én tárgyalta gyékényesi üzemének kiválási kérelmét. Végleges döntés azonban még nem született, csupán annyi, hogy a gyékényesieknek feladattervet kell kidolgozniuk kiválási szándékuk alátámasztására, vagyis írásba kell adniuk, mikor, miért, mi célból, milyen anyagi és személyi háttérrel, előreláthatólag milyen gazdaságossággal óhajtanak megválni a budapesti központtól.

Bán Zsuzsa: Két GYOSZ egy csárdában

Zwack Péter bejegyezteti


Bármilyen nemes például a nemzetközi gazdasági kapcsolatok miniszterének elhatározása, hogy a tőkeimportot a jövőben a tárca kompetenciájába kívánja bevonni, feltehetően csak nehezen fogja elérni, hogy a befektetők a miniszteriális hivatalban keressék természetes szövetségesüket.

Nem kétséges viszont, hogy az állami adminisztrációnál jóval egyszerűbben tud a külföldi tőkemozgásokba bekapcsolódni egy olyan szervezet, amely a tulajdonosok szövetségét képviseli.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon