Lamberger Galina: A holding és részvénytársasága
De a sztrájk végül is megegyezés következtében elmaradt, a harci kedv lassanként átadta a helyét a beletörődés és tehetetlenség érzésének.
De a sztrájk végül is megegyezés következtében elmaradt, a harci kedv lassanként átadta a helyét a beletörődés és tehetetlenség érzésének.
A Japánból hazaérkezett Kupa Mihály meglehetősen ingerülten reagált a Magyar Rádió riporterének arra a megjegyzésére, hogy a hazai sajtóban az utóbbi hetekben sorra jelennek meg a Magyarország eladósodásának, az adósságállomány kezelésének a kérdéseit boncolgató publikációk. Tarafás Imre egy interjúban ugyancsak „nemkívánatosnak” minősítette a kérdés firtatását. A pénzügyminiszter és a Magyar Nemzeti Bank első elnökhelyettesének a bosszúsága nem teljesen alaptalan, de csak részben indokolt.
A szerzőpáros az 1945 utáni lakásjogszabályok elemzésével mutatja be az úgynevezett szocialista lakásgazdálkodás történetét.
Lehetett volna
Különböző napilapokban az utóbbi hetekben sokan – köztük jómagam is – kifejtettük nézetünket aktuális lakásügyi problémákról. Szabadjon most néhány általánosabb gondolatot megpendítenem.
Mi lehetne – lehetett volna – a rendszerváltás logikája a „lakásfronton”?
Véleményem szerint legelső lépésben, mintegy politikai gesztusként is, nyilvánosságra kellett volna hozni az előző pártállam kiskapus, huncut rendeleteit, belső utasításait. Ezeket a kiskapukat azonnal be kellett volna csukni.
Kupa Mihály Pénzügyminiszter Úrnak
Mélyen tisztelt Miniszter Úr!
Alulírott B. E., a fenti cég tulajdonosa, felbátorodván újságnyilatkozatain és a ménfőcsanaki vitafórumon, bátorkodom Önt az alábbi kálváriám ismertetésével zavarni, és kérem szíves segítségét, hogy a jelen szövevényes adminisztráció leállításán segítségemre legyen.
Vállalkozásom nemzetközi szállítmányozói tevékenység, kontinentális és határspedíciós vonatkozásban.
A jelek szerint az Antall-kormány a privatizáció brit–német módszerét igyekszik átvenni. Csakhogy ezek a módszerek a magyar esetben nem, vagy – miként az eddigi hazai privatizációs tapasztalatok is mutatják – csak igen rossz hatásfokkal alkalmazhatók.
Ki más hozhatná létre…?
A brit–német módszer mellett lehetséges privatizációs út az állami vagyon szétosztása is.
Múlt heti sorozatcikkünkben már jeleztük, a vásárlókat a termelők, forgalmazók kötelesek tájékoztatni az áruk meghatározott tulajdonságairól, ezalól nem bújhatnak ki. A „textilkresz” előírja, hogy milyen jelzéseket kell a ruhára eltávolíthatatlanul rávarrni a kezelés módjáról, az élelmiszertörvény, hogy mit kell az élelmiszerekre ráírni a vásárlók tájékoztatására.
A program kulcspontnak tekinti, hogy a magántulajdon áttörésszerűen tért hódítson, és csökkenjen az állam gazdasági szerepvállalása az előttünk álló négy év során. Ha nem is említi, de lezárja a korábbi kormánykörökből kiszüremlő keresletkorlátozás–kínálatélénkítés vitát: a belföldi keresletnövelés „természetes útja” mellett tör lándzsát, megkövetelve, hogy a belső piaci fogyasztás csakis az exporttöbbletek révén bővüljön.
Talán két éve is van annak, hogy J. C. Brada csehszlovák születésű, „keményen” neoliberális beállítottságú híres amerikai szovjetgazdaság-kutatóval beszélve, a nálunk szokásos ellenérvekkel bíráltam azt az elképzelést, hogy az állami vállalatok vagyonát valamifajta „kuponok” formájában ki kellene osztani az állampolgárok között.
Minden bizonnyal a helyzet kényszerítette ki az SZDSZ-ből az ötletet. Adva volt egy kellemetlen kárpótlási törvényjavaslat meg a körülötte gerjesztett indulatok, várakozások. Ilyen jelentős párt ugyebár nem politizálhat teljesen a közhangulattal szemben. Tölgyessy Péter számon is kérte a Fidesztől, hogy miért nem veszi figyelembe a politikai tényezőket is a jogi, igazságossági, közgazdasági megfontolások mellett.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
6 év 15 hét
8 év 40 hét
8 év 44 hét
8 év 44 hét
8 év 45 hét
8 év 46 hét
8 év 46 hét
8 év 48 hét
8 év 48 hét
8 év 49 hét