Skip to main content

gazdaság

Eörsi János: Szemben az áremelkedéssel

Beszélgetés Greskovits Bélával – I.
Válságkezelő program – A liberális megoldás


Beszélő: Miért készítettetek válságkezelő programot?

Greskovits Béla: Egy kormányzásra készülődő ellenzéki párt jól teszi, ha időről időre föltérképezi az ország állapotát, és végiggondolja, hogy ő mit tenne, ha a kormányban volna, és mit képviseljen a már megszerzett politikai-hatalmi pozíciókban. A magyar gazdaság válságban van. A miniszterelnök úr azt állítja, nincs is válság, mint ahogy a 80-as évek elején-közepén sem szerették hallani ezt a szót.


Válságkezelő program – A liberális megoldás


Elkészítették, világoskék füzetbe fűzték, és az SZDSZ ügyvivői testülete szét is küldte a tagságnak a szabad demokraták válságkezelő programjának téziseit, „A liberális megoldás” címmel. Szerkesztette és megszövegezte Greskovits Béla közgazdász, párton belüli és független szakértők, valamint szabad demokrata szakmai tagozatok tanulmányai és egymás közti vitái alapján.

Greskovits Béla leginkább talán a harmadmagával írt, „Hidak – de hová?” című tanulmánnyal hívta föl magára a figyelmet; ebben a szerzők még az órendszerbeli világkiállítási ábrándot bírálták.


Langmár Ferenc: Lakmusz a vázában

Hétről hétre


Érdekes írást közöl a Népszabadság Almási Miklós esztéta tollából, Ne bántsatok a Kupát címmel. Kupa Mihályt még nem bántják, csak csipkedik… Akinek humora van, distanciája önmagához, és mániákusan csinálja, ami a dolga, a fontos dolgokat belevasalja az emberek szürkeállományába, optimista, lépései mögött vonzerő, szakértelem, átgondoltság áll, mögötte pedig szinte sohase látott sikerű „Public Relation” kampány. A bírálatok pedig azok részéről érik – írja a Népszabadság –, akik különböző programokra, mint például kárpótlás, világkiállítás, pénzt kérnek.

Eörsi János: Privatizáljunk gyorsabban!

Beszélgetés Greskovits Bélával – II.
Válságkezelő program – A liberális megoldás


Beszélő: Az antiinflációs és a privatizációs politika összekapcsolása új elképzelés, hiszen eddig, a gyors (vagy kevésbé gyors) privatizációt „csak” a megállítandó termelés-visszaesés és a megteremtendő versenyképesség logikája szerint képzeltük el.

Greskovits Béla: Csakugyan, ha nem bontjuk le radikális ütemben az állami tulajdont, akkor a gazdaság nem stabilizálható.


Langmár Ferenc: Manipuláció vagy hozzá nem értés?

500 millió dollár eltűnt a statisztikából
Hétről- hétre


Érdemes újra végiggondolni a rubelaktívum történetét. Még 1989-ben, amikor a rubelelszámolású kereskedelmünkben s ezen belül is a Szovjetunióval példátlanul nagy – s akkor elviselhetetlennek tartott – aktívumunkat elértük, fölmerült, hogy vállalatok engedély nélkül exportáltak.

Eörsi János: Reformközgazdász menedzser

Beszélgetés Bokros Lajossal


Bokros Lajos – írásaival Rikardó Dávid név alatt találkoztak a régi Beszélő olvasói – sokáig a Pénzügykutató Intézetben dolgozott, Surányi Györggyel együtt részt vett a ’87-es bankreform (kétszintűvé tétel) koncepciójának kidolgozásában; az intézet feloszlatásakor a Magyar Nemzeti Bank (MNB) vezető munkatársa lett. Fél éven át – lemondásáig – országgyűlési képviselő az MSZP színeiben. A Budapest Bank első számú emberévé jelölésének körülményeiről csak annyit hallhattunk tőle, hogy Csépi kérte föl.

Csaba László: Megkésett nekrológ


Az utolsó „tisztességes” tanácsülés 1988 júniusában volt Prágában. Ekkor a szervezet egész múltját meghazudtoló célokat hirdettek meg: közös piacot, valutaátválthatóságot, vállalkozói együttműködésre épülő regionális együttműködést. Ezek a forradalmian új jelszavak lelkesedéssel töltötték el a térség némely nyugati megfigyelőjét (így az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának éves jelentését készítőket és számos osztrák meg francia szaktekintélyt is), a térségben azonban – a hivatalból derűlátó sajtóhangokat nem számítva – a kételkedés volt a jellemző.

Langmár Ferenc: Jön-e kamatemelési hullám?


A „késő Kádár-korszakban” az ellenzék és a közgazdászszakma sokkal hatásosabban tudott képviselni egy alternatívának gondolt gazdasági programot, mint ma. A hatást – úgy hiszem – nemhogy rontotta, hanem erősítette a reformközgazdászok csoportjának a hatalommal való összefonódása.

Az évtizedes alkujukban, kompromisszumokban megedződött reformerek a gazdaság intézményrendszerében meglévő kétségtelen pozitívumokra építve mutattak „utat”.


Réti Tamás: Hol tart ma a román gazdaság?


A román kormány a tavaly májusi választásokat nem piaci ideológiát hirdető kampánnyal nyerte meg. Miközben a ellenzéki pártok a piacgazdaság elveit tűzték zászlajukra, a Nemzeti Megmentési Front a lassú, fokozatos átmenet mellett foglalt állást, elvetette az inflációt és a magas munkanélküliséget, és a külföldi tőke korlátozását ígérte. E programjával szerezte meg a kétharmados többséget. A gazdaság helyzetének gyors romlása azonban minden eddiginél egyértelműbbé tette a hagyományos módszerek tarthatatlanságát.

Langmár Ferenc: Sokszorosított vagy egyszerűsített engedélyezés?

Hétről hétre


Ha részvényárfolyam volnék egy rendes tőzsdén, valószínűleg nagyot zuhantam volna a hét elején. A pénzügyminiszter június elején egy interjúban kijelentette, hogy „egy bizonyos minőségi határon túl nem viselem el, hogy koncepciómat lehetetlenné tegyék”.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon