Skip to main content

gazdaság

Vereckei Zoltán: Nagyvonalú telekspekulációk


A napjainkban zajló tulajdonoskreáló, vagyonátmentő és pozícióteremtő kísérletek többsége a jelenleg érvényes törvények betartásával játszódik le. Olyan, jogilag támadható felület, mint az a néhai MSZMP egyik-másik próbálkozása közben ismertté vált, csak ritkán adódik – s az egyszerű állampolgár legfeljebb erkölcsi alapon kérdőjelezheti meg a már megkötött egyezségeket. Ez azonban a törvényes elégtételhez kevés. Így még azt sem tudhatjuk, hogy egyáltalán eséllyel indulhatnak-e harcba a III. kerület lakosai tanácsukkal szemben az Óbuda-sziget megmentéséért.

Langmár Ferenc: Az adósságválság jubileumán

És mit vallanak be holnap?


Happy enddel zárult a parlament legutóbbi ülésének vitája – olvasom –, ahol „késhegyig menő, kőkemény alkukban megformálódtak … a kompromisszumok” – fogalmazott a múlt hét csütörtökén a Magyar Hírlap közgazdász szerzője a tanulságokat elemezve. Sikerült a parlamentnek rászorítania a kormányt a tartalékok feltárására, állapította meg elégedetten. Mindezt éppen aznap írta, amikor a nyomdából kikerült az 1990. évi gazdaságpolitikai program új változata. Eszerint a költségvetés ez évi hiánya már nem 19-20 milliárd forint, hanem 45-50. Igaz, a források is „kibővültek”.

Lakatos Mária: A bégum egymilliárdja


A nemzeti kormány érdekes lépéssel deklarálta a hónap elején össznépi mivoltát. November 20-ig azonnali hatállyal fölfüggesztette a hivatalos néven turistaellátmánynak nevezett valutaapanázs folyósítását, a továbbiakban pedig jelentős szigorításokkal korlátozta a lakosság valutaellátását. A rövid bejelentést hosszú indoklás követte; majd másnap ismét tömött sorokban vágtak neki a határnak az emberek.

Miután éppen azon a napon deklarálta a nemzet kormányának önmagát a Németh-féle kabinet, legalábbis kockázatos módon próbálta megnyerni az állampolgárok bizalmát.


Stefan A. Musto: Tekervényes út Európához


Az Európai Gazdasági Közösséghez vezető út tekervényes labirintus, amelyben könnyebb eltévedni, mint célba jutni. Minden útelágazásnál a legkülönbözőbb akadályok állnak: aki átugrotta a politikai előfeltételek korlátjait, az általában a gazdasági és kereskedelmi érdekkülönbségek göröngyeiben botlik meg. Ezt meg kellett tanulnia a büszke Angliának is a hatvanas években, Spanyolországnak és Portugáliának a hetvenes évek végén: ezt tapasztalja napjainkban Törökország, amely három évvel ezelőtt, és Ausztria, amely az elmúlt évben jelentette be csatlakozási szándékát.

Győri Péter, M. László: Helyzetjelentés


A statisztika margóján


„És lőn azokban a napokban, Augustus császártól parancsolat adaték ki, hogy mind az egész föld összeírattassék. …Mennek vala azért mindenek, hogy beírattasanak, ki-ki a maga városába. Felmérte pedig József is Galileából, Názáret városából Júdeába, a Dávid városába, mely Betlehemnek neveztetik, mivelhogy a Dávid házából és háznépe közül való volt: Hogy beírattassék Máriával, aki néki jegyeztetett feleségül, és várandós vala. És lőn, hogy mikor ott valának, betelének az ő születésének napjai.

Berey Katalin: Az elodázott lakáskérdés


Amikor hivatalos vagy kormányzati lakáspolitikai koncepcióról beszélünk, olyan dokumentumra kell utalnunk, amelyet teljes terjedelmében nem hoztak nyilvánosságra. Annyit tudunk róla, hogy létezik, hogy hosszú évek óta folyó kollektív munka eredményeként állt elő.

L. M. [Laki Mihály]: Az eladósodás háttere

Mitől maradt talpon a Kádár-rendszer?


– Magyarország elképesztő adósságot, mintegy 18 milliárd dollárt gyűjtött össze az elmúlt tizenöt évben. Sokak szerint ezért nemcsak az ország kormánya, hanem a hitelező pénzügyi szervezetek és bankok is felelősek.


T. M.: Ha ezt kérdezi, akkor nemcsak a 80-as évekről, hanem a 70-es évekről is beszélnünk kell. Akkor az olajárrobbanás után rengeteg szabad pénz áramlott az európai pénzpiacra, s a bankárok nem kontrollálták megfelelően a piacot.

Az idő előtt kijátszott ÁSZ


Ellentétben a többi kulcsfontosságú törvényjavaslattal, az ÁSZ-kódex átugrotta a politikai egyeztető tárgyalások lépcsőjét. Történt pedig ez oly módon, hogy az előterjesztés dicsősége – és felelőssége – a kormányról az Országgyűlés terv- és költségvetési bizottságára csúszott át, amely testületet a háromoldalú tárgyalások döntései eleve nem kötelezhetik.

A PlanEcon elemzése

A magyar gazdaság teljesítménye 1988 első felében: hála Grósz úrnak, a lakosság húzta a rövidebbet


A washingtoni PlanEcon Rt. ismét gazdasági elemzést közölt Magyarországról (PlanEcon Report, 1988. szeptember 9.). Ebben a magyar gazdaság 1988 első felében elért teljesítményét értékelik a szerzők, és igyekeznek előrejelzést adni a közeljövő kilátásaira vonatkozóan. A következőkben rövidítve ismertetjük a PlanEcon megállapításait.

Eörsi János: Tényleg volt vastaps

Megkérdeztük Udvarhelyi Lászlót


– A „vastaps” nem újságírói túlzás? – kérdeztük Udvarhelyi Lászlótól (41 éves, a Kultúra Külkereskedelmi Vállalat vezérigazgató-helyettese).

– Nem, nem. Magam is meglepődtem rajta: tényleg kitört a vastaps felszólalásom után.

– Azóta sok minden történi: az MSZMP KB a munkahelyi pártszervezetek fenntartása mellett döntött, Pozsgay kisebbségben maradt; lezajlott a reformköriek és a münnichesek országos találkozója, a pártelnökség tagjai tüntetően kifejezték szimpátiájukat a két véglet valamelyike iránt.




Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon