Bán Zsuzsa

Nyomtatóbarát változat

Hegyeshalomtól keletre már jóval kisebb figyelmet fordítottak a 70 tagú japán delegáció érdeklődésére. Nem mintha programjukat nem szervezte volna meg körültekintő professzionális gondossággal a látogatást bonyolító kereskedelmi tárca. De a parlamenti előcsatározásokkal, pártvillongásokkal valós és álbotrányokkal elfoglalt politikai és gazdasági közélet igen kevéssé reagált a japán küldöttség útjára. Jellemző példa, hogy a hatnapos út záróaktusát jelentő sajtótájékoztatón mindössze három lap képviseltette magát, miközben a Gerbeaud-palota eladásának hátterével foglalkozó sokadik tájékoztatón tűt sem lehetett leejteni a zsúfolt teremben.

A gazdasági élet nehezen viseli el a hosszúra nyúló politikai hatalomváltást. Nincsenek világos, átfogó koncepciók, a szociális piacgazdaság kevéssé megfogható stratégiája mögött nincs igazi kapaszkodót nyújtó tartalom. Úgyszólván egyetlen szinten sem lehet már döntéseket várni, a régi apparátus már, az új még nem működik, s közben jóvátehetetlenül múlik az idő.

A japánok indítékai


Nagyon valószínű, hogy addig, amíg bizonytalan a talaj, nem lendül működésbe az annyira áhított külföldi tőke sem, legalábbis nem olyan mértékben, hogy az a gazdaság egészére meghatározó lenne. Hiszen a befektetési piacon még mindig számos kérdés vár tisztázásra. Magyarországon még a privatizáció pontos célja sem látható világosan – fejtette ki Kisaburo Ikeura, az Ipari Bank elnöke, aki a bankok, a kormányhoz közel álló tanácsadó testületek, iparvállalatok és kereskedőházak első számú menedzsereiből álló japán delegáció vezetője volt. Elsősorban azt kellene eldönteni – mondta –, hogy a tulajdonjogot vagy a menedzselési jogot kívánják-e privatizálni, mert a befektetőknek ehhez kell saját koncepciójukat kidolgozni. Bizonyos, hogy az Ipari Bank elnöke ezt finom célzásnak szánta arra, milyen heves viharokat váltott ki az elmúlt hónapokban jó néhány vállalat spontán privatizálása.

Hogy Japán nem törekszik a majoritás megszerzésére a magyar vállalatoknál, az kiderült abból, hogy a japán bankelnök szerint ma a vállalati irányítás jelenti a nagyobb problémát Magyarországon, s egy határozott privatizációs politikával elsősorban ennek megváltoztatására kell törekedni a jövőben. Japán számára Magyarország elsősorban kedvező földrajzi adottságai miatt jöhet számba, mint fontos befektetési piac. Hiszen a hazai piac felvevőképessége kicsi, a belső piactól a japán vállalkozók igen keveset várhatnak. Viszont – s ezt nyomatékosan hangsúlyozták a japán gazdasági vezérkar képviselői – Magyarország lépéselőnyben van szomszédaival szemben a piacgazdaság kiépítésében, s ha az új kormány jó ütemben fejleszti a befektetés befogadásának feltételeit, jó kiindulópont lehet a japán tőke számára. Viszont nincs kétség afelől, hogy a japán befektetések nem a magyar szükségletekhez, hanem a közel 120 milliós közép-kelet-európai piac igényeihez vannak méretezve. S hogy Japán végül is rászánja-e magát számottevő beruházásokra Magyarországon, az nagymértékben azon múlik, hogyan tudja fenntartani az ország kapcsolatait a szomszédos országokkal, mennyire képes közreműködni abban, hogy új kontaktusok jöjjenek létre a szétzilált KGST-kapcsolatok helyén.

Az elmaradottság fojtogatása

A befektetési szándékot döntően befolyásolja, hogy a magyar kormány milyen infrastrukturális hátteret teremt. A japán küldöttség vezetője nem hagyott kétséget aziránt, hogy az infrastruktúra biztosítása a fogadó ország feladata, s hogy addig, amíg nincs megfelelő telekommunikációs lehetőség, közlekedés, úthálózat Magyarországon, amíg az idetelepülő külföldi cégek nem tudnak legalább elfogadható irodahelyiségeket találni, hiányoznak a tőkebefektetés minimális adottságai is. Bár ha legalább már szándékot mutat a magyar kormány arra, hogy az infrastruktúrát kimozdítsa a holtpontról, bizonyos, hogy számíthat ezen a területen is – a nemzetközileg szokásos koncessziós alapon – a japán beruházók közreműködésére.

De majdnem bizonyos, hogy ezekben a kérdésekben nem kellene okvetlenül a kormány vagy a parlament jóváhagyására várni. Hiszen ez a gazdaság operatív ügyei közé tartozik, s a későbbi időkben sem valószínű, hogy az Országgyűlés fog dönteni vállalkozások koncessziós és opciós ügyeiben. A parlament dolga legfeljebb annak az eldöntése, hogy szükség van-e az infrastruktúra fejlesztésére. A válasz ebben az esetben nem is lehet kétséges. Ha viszont már eldőlt, hogy az infrastruktúra mai állapota a gazdaságot fojtogatja, miért kell újabb és újabb kormánynyilatkozatokra várni ahhoz, hogy legalább enyhítsenek ezen a fojtogatáson. Több világhírű cég például ugrásra készen várja, hogy a Magyar Posta jogutódja, a Magyar Távközlési Vállalat meghirdesse a telefonhálózat átfogó programjának versenytárgyalását. Az ajánlatok hosszú hónapok óta készen vannak, csak azért vannak talonban, mert nincs milyen pályázatra benyújtani a dokumentációkat, irodaépületek építésére már több külföldi vállalkozó is ajánlatot tett a fővárosi tanácsnak, de a telkek kijelölése vagy az ajánlkozók versenyeztetése csak nem történik meg. Lehet, hogy a főváros a helyhatósági választásokat akarja megvárni az akcióval? Erre viszont csak szeptemberben kerül sor, ami újabb féléves késedelmet jelent. Tárcaszintű döntés is régen elég lett volna ahhoz, hogy az úthálózatok annyira lényeges kérdése kimozduljon a holtpontról. Külföldi beruházó, vállalkozó ugyancsak bőségesen került volna ebben a témában is. S miután a fejlesztések távlati terve évek óta készen van, aligha kell az érdemi döntéseket függővé tenni a nagypolitikától.

Nemcsak a japánokról van szó

A japán delegáció azt vizsgálta Magyarországon, milyen a befektetések általános környezete. Nem kétséges, hogy ha kedvezőnek ítélik a feltételeket, ha úgy találják, hogy lehet érdemben előrejutni a döntésekben – a politikai átalakulástól függetlenül is –, megfogalmazzák a maguk befektetési stratégiáját. De ha úgy találják, hogy Magyarország mostanában annyira el van foglalva saját átalakításával, hogy nincs ideje a külföldi tőkére fordítani energiáját, esetleg kedvezőbb terepet keresnek beruházási törekvéseik érvényesítéshez.

És nem csak a japánokról van szó. Az olasz kormány 150 millió dolláros kormányhitelt szavazott meg az olasz–magyar vállalati együttműködés támogatására. A finn kormány 100 millió dolláros rendkívül kedvező hitelt ajánlott fel a magyar vállalkozóknak ahhoz, hogy szorosabbra fűzzék együttműködésüket a finn cégekkel. A bajor és Baden Württemberg-i tartományok összesen 1 milliárd márkás hitelkonstrukciót szavaztak meg az NSZK–magyar vegyes vállalatok létesítésének támogatására, a meglévő vállalkozások fejlesztésére. Franciaország 2 milliárd frankos támogatást helyezett kilátásba ahhoz, hogy beruházási pozícióba segítse Magyarországot. A francia cégek közül a Matra Transport a 4. metróvonalra, az Organisation Conception Gestion Realisation építési vállalat pedig a Nagyvásárcsarnok rekonstrukciójára és a városnegyed telepítésére tett le majdnem kész dokumentációkat, ajánlatokat ennek a koncepciónak realizálásához. Nem igaz, hogy a külföldi tőke nem fordul érdeklődéssel Magyarország felé. De ha a gazdasági döntéseket továbbra is politikai fordulatoktól teszik függővé az érdekeltek – az érdeklődés, amilyen gyorsan keletkezett, olyan hirtelen el is apadhat.

• gazdaság