Skip to main content

Három a hitel…

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Német, olasz, finn ajánlat


25-30 százalékos kamatok mellett nincs olyan beruházás, amely nyereséget hozhatna, sőt az sem valószínű, hogy ki tudja termelni a nyomasztó kamatokat, még mielőtt elérné a maximális hozamot. Nem véletlen, hogy valóságos mennyei mannának tűnik a hazai gazdálkodók szemében az a 4,2 milliárdos Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány, amelynél a hiteleket a nemzetközi hitelezési feltételeknek megfelelő, Magyarországon különösen kedvezőnek tűnő kondíciók mellett lehet megpályázni. (Beszélő, 12. szám.) A jelentkezők már az első hetekben valóságos ostrom alá vették a bonyolító bankokat, és a hírek szerint a keret máris kimerülőben van.

Messze nem ilyen nagy a tülekedés azoknál a külföldi hitelkonstrukcióknál, amelyeket az elmúlt hat hónapban külföldről nyújtottak a magyar vállalkozók megsegítésére. Az NSZK-, olasz és finn hitelkeretek nagyjából azt a funkciót tölthetik be a gazdaságban, amelyet a világbanki kölcsönöknek kellett volna elindítaniuk, ha a magyar banki szabályozás nem teszi szinte elérhetetlenné ezt a hitelt a vállalkozók számára. Ha a hitel hazai bonyolítói nem tizedelték volna meg annyi szigorítással, ha nem csavartak volna még egy nagyot az amúgy is kemény feltételeken, a Világbank hitelei vállalkozás- és beruházásélénkítő hatásúak lehettek volna a pénzínséges időkben is.

A német hitelkeret


A Südwestdeutsche Landesbank és a Bayerische Landesbank lényegesen előnyösebb kondíciókkal kínál hitelt. A hitelnyújtást szervező Investcenter ugyan március 31-ben állapította meg a nevezés határidejét, de utolsó információink szerint a határidőt meghosszabbították, mert egyelőre nincs annyi igénylő, mint amennyire a hitelkeret módot nyújt. Ami ismét csak mindennél világosabban jelzi, hogy meglehetősen szűk körben szerezhettek róla tudomást a vállalkozók, s az információ talán éppen azokhoz nem jutott el, akik érdekeltek lehettek volna új német–magyar vegyes vállalatok létrehozásában. A bajor és a baden-württembergi bankkonzorciumok által nyújtott 250-250 millió márkás hitelnek ugyanis a német érdekeltség az egyik alapvető feltétele. A hitelt egyébként igénybe vehetik már működő német–magyar érdekeltségű vegyes vállalatok és olyan cégek is, amelyek csak most keresnek a fejlesztéseikhez német partnert. Ha a vállalkozóknak még semmilyen kapcsolatuk sincs a német cégekkel, a hitelt szervező bankok közreműködnek – az Investcenterrel karöltve – a lehetséges partner felkutatásában.

A hitelt minden vállakózás igénybe veheti, nagyvállalat éppúgy, mint a szövetkezetek és kisvállalkozók. A feltételek rendkívül kedvezőek. A türelmi idő két év, a futamidő 9 év. A hitelt forintban és devizában is igénybe lehet venni, a kamat a rárakódó költségekkel együtt sem haladhatja meg a 11 százalékot. A kölcsön felhasználásában tág teret biztosít a német fél. Az új vállalatnak ugyan ajánlják, hogy anyag-, alkatrész- és gépbeszerzéseit az NSZK-ban eszközölje, de csak akkor, ha ezek nem drágábbak a nemzetközi piacon kapható hasonló termékeknél. Lényegében tehát a magyar vállalatokat hasznos piackutatásra ösztönzi a kölcsönszerződésnek ez a passzusa. Ha a német ipar termékeit versenyképes áron vásárolják a magyar cégek, ebből logikusan következik, hogy a vegyes vállalkozások termékeit is versenyképes áron kell eladni akár a hazai, akár a nemzetközi piacon. Ez pedig mindenképpen megemeli a mércét a hazai vállalkozók előtt. Az igénybe vehető kölcsön minimum 2 millió, maximum 20 millió márka, s a vállalat hiteligénye nem haladhatja meg a saját tőke összegének kétszeresét.

Olasz hitelakció


Annak a három tételből álló hitelkonstrukciónak, amelyet az olasz kormány ajánlott fel Magyarország számára, egyelőre még csak gesztusértéke van. Bár a magyar és olasz kormánytisztviselők már aláírták, a bankszakemberek csak most kezdenek hozzá a hitelügyletek tényleges szervezéséhez.

A több mint 200 millió dollár értékű hitelcsomag felhasználása feltételezi, hogy a magyar vállalkozók a korábbinál jóval szorosabb kapcsolatokat építenek ki az olasz cégekkel. Aminek elsősorban a magyar vállalkozók láthatják hasznát. Köztudott, hogy a magyar ipar erősen német, illetve osztrák orientációjú a gépbeszerzéseknél, holott az olasz gépeket, gyártósorokat, speciális berendezéseket versenyképes áron kínálják az olasz vállalatok. Nemzetközi összehasonlítások szerint az olasz gépek mintegy 10-15 százalékkal olcsóbbak az NSZK hasonló rendeltetésű gépeinél, ugyanakkor minőségük semmiben sem marad el a német technika produktumaitól. Ha a piacgazdaság erősödésével a vállalatok érzékenyebbek lesznek a költségek iránt, s különösen ha partnereiktől megkapják a lehetőséget arra, hogy hitelkonstrukciók keretében vásároljanak, nagyon valószínű, hogy növekszik majd az olasz érdekeltség a magyar gazdaságban. Az olasz kormány nyilvánvaló célja a hitelcsomaggal, hogy vásárlópozícióba segítse a magyar vállalkozókat úgy, hogy a beszerzések az olasz ipar termékeire koncentrálódjanak.

Hasonló hitelmegállapodást egyszer már kötött az olasz és a magyar kormány, 1987-ben, de a 150 millió dolláros keretösszegnek mindössze 10%-át használták fel a magyar cégek. Az érdektelenséget az magyarázza, hogy a jelek szerint akkor sem terjedt el széles körben a megállapodás híre, s csak kevesen tudtak az előnyös ajánlatról. De ezen felül akkor elsősorban beruházási javakra szólt a kölcsönlehetőség, s ez erősen korlátozta az érdekeltek körét. Az új szerződés szerint nemcsak a vásárlásra, hanem lízing-megállapodásokra is fel lehet venni hitelt. Bizonyos, hogy hitelkonstrukcióban drágábban lehet hozzájutni a termékekhez, mint készpénzes vásárlásnál. De az olasz ajánlat igénybevétele még mindig kedvezőbb a hazai vállalatok részére, mint a magyar bankkölcsön. A törlesztési és kamatfizetési kötelezettség megfelel az OECD-konszenzuson alapuló nemzetközi szintnek, és jóval előnyösebb, mint ha más forrásból próbálnának valutához jutni a cégek. Az új konstrukcióban 100 millió líra (80 ezer dollár) a beruházási javak beszerzésének alsó határa, amely a kis- és középvállalatok igényének is megfelelhet. Mintegy 50 millió dolláros hitelkeretet magyar vállalkozók projektjeinek finanszírozására ajánlott fel az olasz kormány. A szerződés szerint hangsúlyos szerepet kapnak az infrastrukturális fejlesztések. A hitelnél a türelmi idő 10-15 év, és a kamat is megfelel a szokásos nemzetközi szintnek. A kis- és középvállalatok támogatására ugyancsak ezen a megállapodáson belül 35 millió dolláros alapot hozott létre az olasz kormány.

Az olasz hitelt egyelőre az MNB szervezi, de valószínű, hogy a továbbiakban a devizabonyolítási joggal rendelkező kereskedelmi bankokat bízza meg. Az olasz–magyar partnerkapcsolatok felkutatására egyébként több kisvállalkozás is szakosodott, így a kedvezményes kölcsön elérhető azok számára is, akik ma még nem rendelkeznek piaci tapasztalatokkal Olaszországban.

A finn kormány akciója

A finn kormány 100 millió dolláros hitelkonstrukciót nyújtott a magyar vállalkozóknak, elsősorban beruházásokra és szolgáltatásfejlesztésre. A kölcsön feltétele, hogy túlnyomórészt finn árukat szerezzenek be a magyar cégek, de – mintegy 20-30 százalékos arányban – más piacról történő vásárlást is lehetővé tesz. A beszerzések alsó határát 100 ezer dollárban állapították meg, így a hitel lehetőségéből nincsenek kizárva a kis- és középvállalatok, a magánvállalkozások sem. A kamat nem haladja meg a mindenkori LEBOR (a londoni nemzetközi bankkamatláb) szintjét. Rendkívül előnyösek a futamidő és türelmi idő feltételei. Miután a megállapodás 1990 februárjában lépett életbe, 1992 februárjáig lehet a szállításokat teljesíteni. Az első visszafizetés a szállítások befejezésétől számított 6 hónapon belül esedékes. A törlesztéseket 8 és fél évig kell fizetni. A finn finanszírozás a vételár 85 százalékára terjed ki, s csupán 15 százalékig kell önrészesedést biztosítaniuk a vállalkozóknak. A finn kormány egyébként a vállalkozás sikerétől függően újabb hitelkonstrukciót is szándékozik nyújtani Magyarországnak.

A hírek szerint mintegy 2 milliárd frank értékben hasonló hitelkonstrukciót kíván nyújtani Franciaország is a magyar vállalkozóknak.

Ha a pénzpiacon nem is lehet hitelbőségről beszélni, a lehetőségek jóval nagyobbak, mint amennyiről a vállalkozók tudnak. Még találgatni sem lehet, miért az ajánlatokat övező titokzatosság. Hiszen a külföldi kormányok ezeket az ajánlatokat nem egy szűk kör számára nyújtották, hanem az egész magyar gazdaságnak ajánlották fel! Jó lenne megbizonyosodni, hogy a gazdaság minden szereplője azonos feltételek mellett, egyenlő esélyekkel élhet a kedvező alkalommal.


























Kapcsolódó cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon