Bán Zsuzsa

Nyomtatóbarát változat

25-30 százalékos kamatok mellett nincs olyan beruházás, amely nyereséget hozhatna, sőt az sem valószínű, hogy ki tudja termelni a nyomasztó kamatokat, még mielőtt elérné a maximális hozamot. Nem véletlen, hogy valóságos mennyei mannának tűnik a hazai gazdálkodók szemében az a 4,2 milliárdos Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány, amelynél a hiteleket a nemzetközi hitelezési feltételeknek megfelelő, Magyarországon különösen kedvezőnek tűnő kondíciók mellett lehet megpályázni. (Beszélő, 12. szám.) A jelentkezők már az első hetekben valóságos ostrom alá vették a bonyolító bankokat, és a hírek szerint a keret máris kimerülőben van.

Messze nem ilyen nagy a tülekedés azoknál a külföldi hitelkonstrukcióknál, amelyeket az elmúlt hat hónapban külföldről nyújtottak a magyar vállalkozók megsegítésére. Az NSZK-, olasz és finn hitelkeretek nagyjából azt a funkciót tölthetik be a gazdaságban, amelyet a világbanki kölcsönöknek kellett volna elindítaniuk, ha a magyar banki szabályozás nem teszi szinte elérhetetlenné ezt a hitelt a vállalkozók számára. Ha a hitel hazai bonyolítói nem tizedelték volna meg annyi szigorítással, ha nem csavartak volna még egy nagyot az amúgy is kemény feltételeken, a Világbank hitelei vállalkozás- és beruházásélénkítő hatásúak lehettek volna a pénzínséges időkben is.

A német hitelkeret


A Südwestdeutsche Landesbank és a Bayerische Landesbank lényegesen előnyösebb kondíciókkal kínál hitelt. A hitelnyújtást szervező Investcenter ugyan március 31-ben állapította meg a nevezés határidejét, de utolsó információink szerint a határidőt meghosszabbították, mert egyelőre nincs annyi igénylő, mint amennyire a hitelkeret módot nyújt. Ami ismét csak mindennél világosabban jelzi, hogy meglehetősen szűk körben szerezhettek róla tudomást a vállalkozók, s az információ talán éppen azokhoz nem jutott el, akik érdekeltek lehettek volna új német–magyar vegyes vállalatok létrehozásában. A bajor és a baden-württembergi bankkonzorciumok által nyújtott 250-250 millió márkás hitelnek ugyanis a német érdekeltség az egyik alapvető feltétele. A hitelt egyébként igénybe vehetik már működő német–magyar érdekeltségű vegyes vállalatok és olyan cégek is, amelyek csak most keresnek a fejlesztéseikhez német partnert. Ha a vállalkozóknak még semmilyen kapcsolatuk sincs a német cégekkel, a hitelt szervező bankok közreműködnek – az Investcenterrel karöltve – a lehetséges partner felkutatásában.

A hitelt minden vállakózás igénybe veheti, nagyvállalat éppúgy, mint a szövetkezetek és kisvállalkozók. A feltételek rendkívül kedvezőek. A türelmi idő két év, a futamidő 9 év. A hitelt forintban és devizában is igénybe lehet venni, a kamat a rárakódó költségekkel együtt sem haladhatja meg a 11 százalékot. A kölcsön felhasználásában tág teret biztosít a német fél. Az új vállalatnak ugyan ajánlják, hogy anyag-, alkatrész- és gépbeszerzéseit az NSZK-ban eszközölje, de csak akkor, ha ezek nem drágábbak a nemzetközi piacon kapható hasonló termékeknél. Lényegében tehát a magyar vállalatokat hasznos piackutatásra ösztönzi a kölcsönszerződésnek ez a passzusa. Ha a német ipar termékeit versenyképes áron vásárolják a magyar cégek, ebből logikusan következik, hogy a vegyes vállalkozások termékeit is versenyképes áron kell eladni akár a hazai, akár a nemzetközi piacon. Ez pedig mindenképpen megemeli a mércét a hazai vállalkozók előtt. Az igénybe vehető kölcsön minimum 2 millió, maximum 20 millió márka, s a vállalat hiteligénye nem haladhatja meg a saját tőke összegének kétszeresét.

Olasz hitelakció


Annak a három tételből álló hitelkonstrukciónak, amelyet az olasz kormány ajánlott fel Magyarország számára, egyelőre még csak gesztusértéke van. Bár a magyar és olasz kormánytisztviselők már aláírták, a bankszakemberek csak most kezdenek hozzá a hitelügyletek tényleges szervezéséhez.

A több mint 200 millió dollár értékű hitelcsomag felhasználása feltételezi, hogy a magyar vállalkozók a korábbinál jóval szorosabb kapcsolatokat építenek ki az olasz cégekkel. Aminek elsősorban a magyar vállalkozók láthatják hasznát. Köztudott, hogy a magyar ipar erősen német, illetve osztrák orientációjú a gépbeszerzéseknél, holott az olasz gépeket, gyártósorokat, speciális berendezéseket versenyképes áron kínálják az olasz vállalatok. Nemzetközi összehasonlítások szerint az olasz gépek mintegy 10-15 százalékkal olcsóbbak az NSZK hasonló rendeltetésű gépeinél, ugyanakkor minőségük semmiben sem marad el a német technika produktumaitól. Ha a piacgazdaság erősödésével a vállalatok érzékenyebbek lesznek a költségek iránt, s különösen ha partnereiktől megkapják a lehetőséget arra, hogy hitelkonstrukciók keretében vásároljanak, nagyon valószínű, hogy növekszik majd az olasz érdekeltség a magyar gazdaságban. Az olasz kormány nyilvánvaló célja a hitelcsomaggal, hogy vásárlópozícióba segítse a magyar vállalkozókat úgy, hogy a beszerzések az olasz ipar termékeire koncentrálódjanak.

Hasonló hitelmegállapodást egyszer már kötött az olasz és a magyar kormány, 1987-ben, de a 150 millió dolláros keretösszegnek mindössze 10%-át használták fel a magyar cégek. Az érdektelenséget az magyarázza, hogy a jelek szerint akkor sem terjedt el széles körben a megállapodás híre, s csak kevesen tudtak az előnyös ajánlatról. De ezen felül akkor elsősorban beruházási javakra szólt a kölcsönlehetőség, s ez erősen korlátozta az érdekeltek körét. Az új szerződés szerint nemcsak a vásárlásra, hanem lízing-megállapodásokra is fel lehet venni hitelt. Bizonyos, hogy hitelkonstrukcióban drágábban lehet hozzájutni a termékekhez, mint készpénzes vásárlásnál. De az olasz ajánlat igénybevétele még mindig kedvezőbb a hazai vállalatok részére, mint a magyar bankkölcsön. A törlesztési és kamatfizetési kötelezettség megfelel az OECD-konszenzuson alapuló nemzetközi szintnek, és jóval előnyösebb, mint ha más forrásból próbálnának valutához jutni a cégek. Az új konstrukcióban 100 millió líra (80 ezer dollár) a beruházási javak beszerzésének alsó határa, amely a kis- és középvállalatok igényének is megfelelhet. Mintegy 50 millió dolláros hitelkeretet magyar vállalkozók projektjeinek finanszírozására ajánlott fel az olasz kormány. A szerződés szerint hangsúlyos szerepet kapnak az infrastrukturális fejlesztések. A hitelnél a türelmi idő 10-15 év, és a kamat is megfelel a szokásos nemzetközi szintnek. A kis- és középvállalatok támogatására ugyancsak ezen a megállapodáson belül 35 millió dolláros alapot hozott létre az olasz kormány.

Az olasz hitelt egyelőre az MNB szervezi, de valószínű, hogy a továbbiakban a devizabonyolítási joggal rendelkező kereskedelmi bankokat bízza meg. Az olasz–magyar partnerkapcsolatok felkutatására egyébként több kisvállalkozás is szakosodott, így a kedvezményes kölcsön elérhető azok számára is, akik ma még nem rendelkeznek piaci tapasztalatokkal Olaszországban.

A finn kormány akciója

A finn kormány 100 millió dolláros hitelkonstrukciót nyújtott a magyar vállalkozóknak, elsősorban beruházásokra és szolgáltatásfejlesztésre. A kölcsön feltétele, hogy túlnyomórészt finn árukat szerezzenek be a magyar cégek, de – mintegy 20-30 százalékos arányban – más piacról történő vásárlást is lehetővé tesz. A beszerzések alsó határát 100 ezer dollárban állapították meg, így a hitel lehetőségéből nincsenek kizárva a kis- és középvállalatok, a magánvállalkozások sem. A kamat nem haladja meg a mindenkori LEBOR (a londoni nemzetközi bankkamatláb) szintjét. Rendkívül előnyösek a futamidő és türelmi idő feltételei. Miután a megállapodás 1990 februárjában lépett életbe, 1992 februárjáig lehet a szállításokat teljesíteni. Az első visszafizetés a szállítások befejezésétől számított 6 hónapon belül esedékes. A törlesztéseket 8 és fél évig kell fizetni. A finn finanszírozás a vételár 85 százalékára terjed ki, s csupán 15 százalékig kell önrészesedést biztosítaniuk a vállalkozóknak. A finn kormány egyébként a vállalkozás sikerétől függően újabb hitelkonstrukciót is szándékozik nyújtani Magyarországnak.

A hírek szerint mintegy 2 milliárd frank értékben hasonló hitelkonstrukciót kíván nyújtani Franciaország is a magyar vállalkozóknak.

Ha a pénzpiacon nem is lehet hitelbőségről beszélni, a lehetőségek jóval nagyobbak, mint amennyiről a vállalkozók tudnak. Még találgatni sem lehet, miért az ajánlatokat övező titokzatosság. Hiszen a külföldi kormányok ezeket az ajánlatokat nem egy szűk kör számára nyújtották, hanem az egész magyar gazdaságnak ajánlották fel! Jó lenne megbizonyosodni, hogy a gazdaság minden szereplője azonos feltételek mellett, egyenlő esélyekkel élhet a kedvező alkalommal.

• gazdaság