Bazsányi Sándor: Európánk szíve
Ha az ember mostanság, 2006 nyarán Brüsszelbe vetődik, több szempontból is otthon, azaz európainak érezheti magát. Meg persze egy csomó más szempontból nem. De legyen most szó inkább az előbbiről.
Kistotál
Nyaranta Aranka: Mint az okos lány a mesében
Néptelen utcák a délutáni negyven fokban, üres boltok kirakatán törik meg a napfény, áll az idő, nincs levegő, mintha csak egy tudományos-fantasztikus film díszlete volna a város, ahol mindent elpusztított a gyilkos vírus.
Lovas Ildikó: Egy másik hatvanas évek
A ’60-as éveket nagyon szeretem. Akkor élni, erre szoktam gondolni, erőteljes dolog lett volna.
Hammer Ferenc: A tavaszi parkápolás időszerű kérdéseiről
Azt már tudom egy ideje, hogy a mondás a forgóajtós magyarokról pont az ellenkezőjére változott az előjelét tekintve, ahogy átjött az óceánon. Azaz nem valami székely metafurfangra, távlatos pannon testcselre, hanem a konok csalárdsággal végrehajtott, hónalj alatti pofátlan előretuszakolódásra utal.
Gács Anna: A szokásos magyar kulturális arcok
Bár Kukorelly Endre nem éppen nyárspolgári szemérmességéről ismert, és az írók között mindenképpen a gyakorlott tévészereplők közé tartozik, a minap mégis tanúi lehettünk, amint kínlódva próbál kitérni egy kérdés elől. A kérdést a Művésznegyed című adás műsorvezetője, Wesselényi-Garay Andor tette fel valahogy így: „jutott-e már eszetekbe, hogy a prostituáltak nyújtotta örömökhöz folyamodjatok?”
Nyaranta Aranka: Ni csak, ki a miniszterelnök?!
Kedves Biztosítós Nénik és Bácsik! Köszönöm szépen, hogy születésem alkalmából egy kiselefánttal és biztosítójuk logójával díszített Babanaplót tetszettek nekem ajándékozni, melyet az ajándék cumival, pelenkával, popsitörlővel, popsikrémmel, fürdetőszerrel, intimszappannal, mosópor-, fertőtlenítőszer-, tápszer- és hasfájást enyhítő tea-mintával, valamint további termékeket bemutató kiadványokkal egyetemben édesanyámhoz a kórházi személyzet közvetítésével el tetszettek juttatni születésem másnapján.
Harcos Bálint: Nagy orosz medve cammog
Kaptam két jegyet a Moszkovszkij Goszudarsztvennij Szimfonicseszkij Orkesztr koncertjére. November 6-ára. Híresen vízkék szemű barátom sürgönyözött, hogy jöjjek, ez nagy szám lesz, van két jegye a Művészetek Palotájába, és még csak állnom se kell. A Nagy Októberi Szoc. Forradalom előestjén Szofja Kalavszkaja hercegnővel – magam mint Valentyin Petrovics Borec – felültünk a 2-es villamosra, átvágtunk egy gazos mezőn, és felültünk a 2. emeleti Pódiumerkélyre.
Müllner András: Gyere le velem (már ott van Andrzej és Wanda)
Amint arról már mindenki értesült, a minisztériumoknak maradványt kell képezniük. Ez többek között azt jelenti, hogy a pályázatokon elnyert pénzeket nem osztják ki, csak – majd. (Majdcsak?)
Ambrus Judit: A fizetett horkoló vallomásai
Munkához jutottam, postásság (szakosodott üzenetvivő), majd időelemzőség után végre fizetett horkoló lehetek. Jó munka, most nem a nyugdíjnaptól meg az ebektől félek, leütnek, foguk hegyére tűznek, arra kell csak vigyáznom, el ne áruljam, ki a kenyéradóm, s persze, hogy dolgom becsülettel végezzem.
Bazsányi Sándor: „Gyilkos kis tréfa volt csak a rock and roll”
Ha az ember a nyolcvanas évek elején-közepén, tehát legfogékonyabb, késő általános iskolás és középiskolás éveiben betévedt a miskolci Molnár Béla Művelődési Ház egyik-másik alternatív programjára, hát csak kapkodta a fejét, mi minden látható és hallható az eleve jó akusztikájú látványtár, a zsugori Kárpát-medence északkeleti csücskében. Engem például akkor már nem az Edda, vagy az éppen enbéegyes Diósgyőr, hanem a Miskolcon gyakran megforduló Európa Kiadó segített abban, hogy hamari, azóta is megismételhetetlen, utánozhatatlan bizonyossággal felismerjem a helyem ott, ahol egyébként is vagyok.
Friss hozzászólások
5 év 37 hét
8 év 10 hét
8 év 14 hét
8 év 14 hét
8 év 15 hét
8 év 15 hét
8 év 15 hét
8 év 17 hét
8 év 18 hét
8 év 18 hét