Skip to main content

A szokásos magyar kulturális arcok

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

Bár Kukorelly Endre nem éppen nyárspolgári szemérmességéről ismert, és az írók között mindenképpen a gyakorlott tévészereplők közé tartozik, a minap mégis tanúi lehettünk, amint kínlódva próbál kitérni egy kérdés elől. A kérdést a Művésznegyed című adás műsorvezetője, Wesselényi-Garay Andor tette fel valahogy így: „jutott-e már eszetekbe, hogy a prostituáltak nyújtotta örömökhöz folyamodjatok?” Ám a műsorvezetőt, aki a beszélgetés lezárásaképpen elégedetten nyugtázza majd, hogy „pörgős” műsort láthattak a nézők, nem olyan fából faragták, hogy futni hagyja izzadó riportalanyát, úgyhogy végighallgatván az író kínos elterelő hadműveletét, újra vendégeinek szegezte a kérdést, ezúttal így: „Voltatok már kuplerájban?” Amiért még hálásak is lehettek, hiszen, teszem azt, kérdezhette volna úgy is, hogy „keféltetek-e már kurvával?”, ami alighanem még pörgősebbé tette volna az mtv honlapja szerint „provokatív, szellemes és intellektuálisan izgalmas” kulturális magazint.

Ez volt az a pont, ahol történhetett volna valami. Ahol akár egy magyar médiatörténeti pillanat esélye is felcsillant, de legalább annak az esélye, hogy a műsor az elviselhetőség határain belül maradjon. De a műsorvezetőt nem vágták szájon, senki nem kérte ki magának az egészet, senki nem fordult oda a feltűnően feszengő Szász Lilla fotóművészhez (akinek a prostituáltakról készült sorozata volt egyébként a kérdés ürügye), hogy ő miként vélekedik egy ilyen kérdésről. Semmi kétség, élő adásban fellázadni, felrúgni a játékszabályokat, ahhoz bizony kivételes talpraesettség kell, én biztosan nem volnék képes rá. De ami a Művésznegyedben következett, az mégis felülmúl minden képzeletet: a műsorvezető, az író, a bugyuta anekdoták és értelmetlen hasonlatok sorát ontó, félművelt orgonista Varnus Xavérral egyetemben férfiasan hátradőltek a drága bőrfotelekben, és bizalmas cseverészésbe kezdtek valós vagy kitalált bordélyházi élményeikről. Ha jól értettem, bár kissé nehéz volt követni a pörgős beszélgetést, arra hivatkoztak, hogy a prostituált–kliens viszony csak ezen az elcseszett Magyarországon számít kizsákmányoló, megalázó viszonynak, a világ boldogabb felén (Varnus szerint például Bangkok tartozik ide) természetes, egyenrangú kapcsolat. Egy dolog, hogy a világ boldogabbik felének más szegleteiben egész egyszerűen bűncselekménynek számít prostituáltak szolgáltatásait igénybe venni.

És más dolog, hogy ha egy kulturális műsor ilyen fordulatot vesz, akkor az őrületnek többé nem lehet gátat szabni. A műsorvezető azt fogja kérdezni a webtévé homályából felderengő Rácz Erzsébettől, a németországi magyar évad kurátorától, hogy „a szokásos magyar kulturális arcokat viszik-e ki Berlinbe”; Kukorelly pedig az éterbe fogja lehelni, hogy „egy dolog nagyon kellene, Erzsikém. Ilyen pom-pom lányokat nem lehetne-e beszerválni.” Varnus Xavérról újfent ki fog derülni, hogy tegeződő viszonyban van mindenkivel a bangkoki prostituáltaktól Fejtő Ferencen át Kosztolányi Dezsőig, akit az irodalomtörténetből ismert Dide becenév helyett per „Dedi” fog emlegetni. A prostituáltügyet oly vakmerően elővezető Wesselényi-Garay semmi perc alatt haza fogja vágni a beszélgetés jóformán egyetlen érdemi témáját, a művészmenedzselés problémáját, mondván, hogy ne politizáljunk. Fel fogja viszont tenni azt a felettébb sértő, ugyanakkor felettébb értelmetlen kérdést a szép karrier elé néző fiatal fotósnak, hogy „záloga-e ennek a sikernek az, hogy külföldön ezek lefutott témák?” Akkor Szász Lilla egyetlen mondatot sem fog végigmondani az este során. Amivel nem is jár roszszul, mert így legalább kimarad az egészből.

Egyszóval ismét született egy kulturális tévéműsor, melyből az kerül ki a legjobban, akin látszik, hogy szíve szerint bele se került volna.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon