Skip to main content

Kultúra

Grecsó Krisztián: Simon és Simon

N. P.-nek
Költői kérdés


„Hold, ki zöld visszfény sürü habjain lengsz
gyönge fátylak közt, belehelt tükörként,
míg körötted tág homorú egednek
csillaga surran,




ó te csipkéken libegő bolyongó
céltalan nagy test, ki magot nem érlelsz,
milyen álmokkal telik ős-magányod
tenger unalma?




(...)

Vágytalan teltség, magas égi bulla,
téged áld minden nesz az éjszakában.
Lényedig vágyó kicsiny áldozásunk
kedves-e néked?”




Weöres Sándor: A Holdhoz

Azt biztosan tudom, hogy a Hold hátsó arca igen jól hall, és azt










Kerekes Gábor

1945-ben született a németországi Oberhartban, a háború elől menekült magyar szülők gyermekeként; még ugyanebben az évben visszaköltöztek Magyarországra. 1964–73 között vendéglátó-ipari tanuló, majd pincér volt. Fényképeivel először 1973-ban szerepelt egy szentendrei csoportkiállításon; azóta rendszeresen kiállít. 1986–1992 között emellett fotóriporterként is dolgozott. Miután riportképeivel évről évre minden elképzelhető díjat megnyert, úgy érezte: zsákutcába került.

Szilágyi Sándor: Fotómágia


Kerekes Gábor különös dolgot művel a fotográfia műfajában: nem történeteket mesél el, mint mások, nem drámai helyzeteket idéz meg, nem is az érzéseiről és hangulatairól számol be, hanem filozofál. Lételméleti vizsgálódásokat folytat, s az emberi megismerés határait feszegeti. Helyünket keresi a világegyetemben. Az emberi érzékszervek – különösen a tájékozódást elősegítő szervek: a szem, a fül, az agy – sajátosságait kutatja. De legfőképp a tudomány és a művészet összefüggéseit boncolgatja.

Mintha csak a hajdanvolt egységet próbálná újrateremteni, mely a XIX.


Tar Sándor: Szürkület

Frédi, a fotográfus


Nem vártam én semmiféle ünneplést, sem jutalmat, azt sem, hogy a nyakamba boruljon sírva a művezető, bele is rúgtam volna, ha megpróbálja, de valamivel emberibb lehetett volna az egész. Ezt nem tudom pontosan meghatározni, hogy mit értek ez alatt, de volt ott egy csomó okos ember, mégiscsak kitalálhattak volna valamit, mondjuk egy vidám bográcsozást valahol a szabadban, én még azt is vállaltam volna, hogy főzök, értek hozzá, a seregben szakács voltam.

Tomay Tamás (54)


2000       Pro Architectura Díj

1986-tól  GMK, illetve KKT szervezeti formában dolgozik, majd 1995-től egyedül

1985       Ybl-díj

1979–86  ÁÉTV tervezője

1982–86  Fiatal Építészek Stúdiójának vezetője

1978–80  MÉSZ Mesteriskola

1977       BME Építészmérnöki Kar

1973–79  BUVÁTI tervezője

1970       Ybl Miklós Főiskola


















 

Térey János: Wotan nem ver bottal


(A sziklakertben Frei, aki kihallgatta Hagent és Alberichet, előbújik a pavilon mögül)

FREI

Eltűnt a járőr.




Baranyai Katalin: Stílus-e az újmodern?

N&n galéria


A galéria idei kiállításai közül most Tomay Tamás Neostílus-e a Bauhaus? című tárlatát idézzük fel, amelyet Baranyai Katalin nyitott meg.

Az N&n galéria címe: VI., Hajós utca 39. (a Bajcsy-Zsilinszky útnál). Internet: www.nagybalint.hu



A helyszínről elsőre az jutott eszembe, direkt jó, hogy Tomay Tamás gyűjteményes és válogatott kiállítása ebben a műterem- és „underground”-galériában van.


Kálmán C. György: Paulus-cetlik


Kedves Szerkesztők, kedves Olvasók, én nagyon igyekeztem, mindent elkövettem, hónapok óta készülök erre, de mégsem sikerült. A kudarcot be kell ismerni, még úgy ússzuk meg a legjobban (minden kormány figyelmébe ajánlom ezt az aranyigazságot). Ráadásul arról sem tudok számot adni, min bicsaklott meg a terv: kritikát írni Térey János Paulusáról.

Pál Melinda: „Én postázok vírust magának”

Térey Jánossal Pál Melinda beszélget


„Mohó vagyok, mint minden predátor: / rágatlanul eszlek meg, Interpretátor.” 1997-ben, Tulajdonosi szemlélet című köteted megjelenésekor híresült el Interpretátor című versed idézett záró szakasza, „leszámolásod” a kortárs kritikával. A Paulus megjelenése után találkoztál értő elemzőkkel?

Semmiféle leszámolás nem történt. Mindig mellbevágó élmény számomra, amikor valamelyik korábbi énemmel szembesülök. Nem szántam egyébnek ezt a verset, mint rímes, furcsa és provokatív játéknak.


Szilágyi Sándor: Kártya az asztalon


Lassan fél éve írok a Beszélőbe a fotográfiáról: ideje kiteregetnem a lapjaimat. Miért és mióta foglalkoztat a fotográfia, milyen fotográfia az, ami foglalkoztat, milyen olvasmányokat tudok ajánlani az egyes témakörökhöz, és így tovább. Nem árt legalább utólag tisztázni az alapfogalmakat, amelyekben a fotóról gondolkodom, s közben meghatározni a beszédhelyzetemet. Kezdjük ez utóbbival!

Miért és mióta foglalkoztat a fotográfia? Nem túl régóta: csupán tíz éve. Életem első fényképezőgépét 1991-ben vásároltam Washingtonban.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon