Skip to main content

Kultúra

Szilágyi Sándor: Profi autodidakták


Nincs ma Magyarországon felsőfokú fotóművész-képzés, hiszen a Képzőművészeti Egyetemen nincs – soha nem is volt – ilyen szak. De vajon baj-e ez?

Mondhatnánk: nem igazán, hisz eddig is elég jól elvoltunk nélküle. Igaz, ami igaz: ha a múltban vagy akár a jelenben körülnézünk, jeles fotográfusaink között jobbára profivá lett autodidaktákat találunk. Kertész, mint tudjuk, eredetileg banktisztviselő volt; Brassai már profi képzőművész ugyan, de nem profi fotográfus, mert – mint maga írja – „harmincéves koromig azt sem tudtam, mi a fényképezőgép”.


Filep Tibor: Fegyverrel a szabadságért

Eörsi László: Corvinisták 1956


Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc egyik legizgalmasabb és még eddig kellő alapossággal fel nem tárt kérdése: kik vettek részt az október 23. és 29. közötti fegyveres harcokban? Kik voltak azok, akik a drámai napokban fegyvert fogtak azzal az elhatározással, hogy fegyveres felkeléssel szerezzenek érvényt az ifjúság pontokba foglalt követeléseinek? Azokról van szó, akiket Gerő Ernő és az MDP vezetői a forradalom első napjaiban, majd később a kádári propaganda csőcseléknek, fegyveres fosztogató fasiszta bandáknak nevezett.

Maurer Dóra: Árnyék és nyom

Vera Röhm két budapesti kiállításáról


A józan ész azt diktálná, hogy ha idegen országban, idegen városban, egyszerre két intézményben rendez kiállítást egy művész, akkor munkásságának egymással összefüggő és szellemi-fizikai „kézírását” felismerhetően érvényre juttató aspektusait igyekszik bemutatni. Hiszen a képzőművészet a technikai képek világában is a művész individuális gondolkodásának és világérzetének kifejezését jelenti, és minél homogénebb, fűtöttebb ez a struktúra, annál hitelesebb, annál vonzóbb.

Szijj Ferenc: Kenyércédulák / Hétfő


Üres volt a tányér, nem ettél. Aztán később
mégis ettél, hoztad be a szobába a zsömlét,
s hogy én is kérek-e. Vannak ezek a híg szavakból
keletkező szörnyek, körös-körül.



Pályi András: Elutazás és hazatérés

Konrád György új könyvéről


„Álló marhavagonban ültünk 1945 februárjában egy padon. Nem tudtam elszakadni a nyitott ajtótól, amelyen át a havas síkságról bevágott a szél. Haza akartam menni Budapestről, hogy ne legyek vendég, ezért volt ez az egyhetes út vissza, Berettyóújfaluba, ahonnan a szüleinket elvitték, és ahonnan sikerült a deportálás előtti utolsó napon eljönnünk. Ha másnapig késlekedünk, Auschwitzba kerültünk volna. Tizennégy éves nővérem esetleg túléli. Én tizenegy éves voltam, az osztálytársaimat Mengele doktor mind a gázkamrába küldte.”

Ez e karcsú kis könyv első, karcsú kis bekezdése.


Pál Melinda: „Eredendően vasutas lennék, meg focista”

Szijj Ferenccel Pál Melinda beszélget


Mesekönyved jelent meg nemrég. Miért e kitérő?

Van egy fiam, most már nyolcéves, és persze kellett neki mesélni, meg rengeteg rajzfilmet végignézni vele a tévében, és óhatatlanul jött a késztetés, hogy ilyeneket én is tudok, sőt, hogy mi kell a sajátomnak, azt még talán jobban is tudom. Ugyanis, nem azért, mert az én fiam, de nagyon okos, érzékeny gyerek, tehát nem kell túldimenzionált főgonosszal és világvégével halálra ijeszteni, finomabb bonyodalmak is felkeltik az érdeklődését.


Bence György: Békekötés és szakítás a történelemmel

N&n galéria


Nincs még egy olyan művészeti ág, amelyik annyira megkerülhetetlen volna, mint az építészet. Verseket nem muszáj olvasni. Zenét nem muszáj hallgatni. De mindannyian épített térben élünk, lakunk. S mégis – vagy talán éppen ezért – az építészet az a művészeti ág, amelyikről a legkevesebb értelmes szó esik, amikor művészetről szoktunk beszélni.

Az N&n galéria kiállításai, a már megvalósultak és a tervbe vettek, ezt a szótlan magától-értetődőséget akarják áttörni. Ezért kapnak itt teret nem csak a szoros értelemben vett építőművészet alkotásai.


Bikácsy Gergely: Ember, robot, csótány

Spielberg: A. I. (Mesterséges értelem)


Vetítés közben az a kérdés motoszkált bennem, hogy ez az émelyítően giccsesre hangolt Pinocchio-történet szól-e valami többről is, mint saját története? A mesterséges értelemről, a tudomány keserű gyümölcseiről? Valódi tartalma a már ma prognosztizált pusztulásunk a következő évszázadokban, ez volna? Az A. I. Stanley Kubrick feldolgozásában bizonyára arról szólt volna, Spielbergnél nagyon kicsiny részt szól arról.

(K. I.): Építőművész, ácsmester, galériaipari vállalkozó

N&n galéria


Biztos így „definiálná újra” felejthetetlen Nagy W. Andrásunk Nagy Bálintot, ha Érzelmes utazások című sorozatában most éppenséggel a Hajós utcába vinné útja, korrigálva 1990-es szavait, amikor az 1980-as Szeta-aukcióra emlékezve így jellemezte „Nagy Bálint építőművész, ácsmester és ácsipari vállalkozó” gondolkodását: „Aki megnézi Nagy Bálint fotográfiáját, mindjárt látja rajta, hogy sem nem puha fickó, sem a csendes kéregetés nem kenyere neki.

Győrffy Iván: Ötven év magány

Koltai Róbert: Csocsó, avagy éljen május 1-je!


A pokol, a legaljasabb emberi indulatok, a legmegalázóbb történelmi helyzetek nem attól pokoliak, hogy a gonoszság tetőfokát jelenítik meg. A színtiszta, keveretlen feketeség láthatatlan, szemmel, ésszel, érzékekkel nem felfogható. Csak akkor tesz múlhatatlan benyomást az emberben, ha más árnyalatokkal vegyül össze, fehérrel, rózsaszínnel, szivárvánnyal – jó szándékkal, vágyakkal, ellentmondásos indulatokkal. Az ördög ember alakjában igazán hatékony és félelmes.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon