Skip to main content

Kultúra

Dékei Kriszta: Erotischer Wiener Walzer

Októberi kiállítások Bécsben és Budapesten


Bécs új modern képzőművészeti negyedében – amelyet a város központjában, a Kunsthistorishes és a Naturhistorishes Museum épületeivel szemben található egykori neobarokk udvari lovarda (Messepalast) épületeit felhasználva alakítottak ki – magasodik a szürke bazaltláva lapokkal borított, „jól megkelt buktára” hasonlító Modern Művészeti Múzeum – Ludwig Múzeum épülete. A nyitó kiállítást – amely a hatalmas anyagból mintegy 400 művet mutat be – még Hegyi Lóránd, a múzeum most távozó igazgatója rendezte.

Orbán Ottó: Tatárok Magyarországban avagy a költői kérdésről

Költői kérdés


Hol a hű szorgalom
S szent indulat,
Emelni s védeni
Országodat?




Helyt adni másnak is
A jog terén,
S nem tűrni a jogot
Bitor kezén?




Vörösmarty Mihály: Mi a baj?


A költők javíthatatlan álmodozók.

A nagyközönség ezt a belé rögződött előítéletek folytán úgy képzeli, hogy a költő megy az utcán, és lelki szemeivel rózsalugast lát az utcasarki pizzaárus boltja helyén, vagy hősi halált vizionál meccsközvetítés közben, szóval, hogy a költő köznapian szólva egy emelkedett szellemű, nagy hülye.







Jevgenyij Popov: Az új gatya gombjai


„Továriscsi, konyec – igen, értettük. Oroszul van írva. Szovjet tányérsapka, jó zsíros bikanyak, dagadt tábornoki tarkó. A fél Budapest tele van rondítva ezzel az antiszovjet mocsokkal”
(szovjet újságkivágás a peresztrojka-vég kezdetéről)

„Szembe kéne nézni néhány dologgal. Merni szembenézni a ninccsel…”
(Esterházy Péter)

„Igaza van, a fene vigye! – gondolta Smakov. – Az én új gatyám gombja is leszakadt, pedig Moszkvábaí vettem.”
(Andrej Platonov)

Nem mindenki tud énekelni, nem minden fordítást lehet elolvasni.









Eörsi István: Költői válasz

Költői kérdés


„Én nem vagyok magyar?”
(Ady Endre:
 Én nem vagyok magyar?)


„De, szabadság, mért halvány az orcád?”
(Petőfi Sándor: A szabadsághoz)

1.


A kérdés („Én nem vagyok magyar?”) a Budapesti Naplóban jelent meg 1907. január 6-án. Ady méltatlankodott, amiért az álmosak, a piszkosak, a korcsok és cifrálkodók, a félig-élők és habzó szájúak, a magyarkodók és a köd-evők nem tekintik magyarnak őt, akit az ős Napkelet is magyarnak álmodott.





Bazsányi Sándor: Érdekes szók, leleményes rendben


„…minden restelkedés nélkül beavatott a maga családfájába, csak azért, hogy imponáljon nekem, vagy máskor, felhúzva nadrágszárát, hagyta, hogy karcsú bokája, amely nemes volt, akár a bor, megsemmisítően hasson rám.

Nyaranta Aranka–Telente Levente [Gács Anna–Csuhai István]: Mi akarsz lenni, ha nagy leszel?

Vágólap


A válasz nem könnyű.

Koroktól, évszakoktól, helyzetektől, emberektől függött mindig. Telente például, amikor édesanyáink a fejünkre húzták az egybekötött, fejet-fület-arcot-nyakat befedő világoskék sapkát, melyből csak a szemünk, az orrunk s a szájunkból egy kicsi látszott ki, sállal körbetekertek, bebugyoláltak bennünket szkafanderszerű orkános télikabátunkba, és ránk adták kétujjas kesztyűnket, biztos, hogy űrhajósok.


Forgách András: Csak egy percig égjen

N&n galéria


Július 16-án volt egy éve, hogy barátunk, Petri György meghalt. Amint leírom ezt a mondatot, eszembe jut az a tréfás ötlet, amit Gyuri az Örökhétfő című versében már – természetesen – megírt: „A szervezők ... áttértek a kerek számokról az ellipszis számokra (Holnap lesz 132 éve tegnap stb.)”, szóval, hogy stílusosan fejezzem ki magam, holnap lesz három napja, hogy Gyuri egy éve meghalt. Az évfordulókhoz nagyjából így állt költőnk hozzá. A rituálék irritálták, de barátai születésnapjára szívesen főzött valami finomat, a menün hetekig törte a fejét.

Győrffy Iván: Kígyó az Édenkertben

Szurdi Miklós: Vademberek


Minden út, amelyik szigetre vezet, egyúttal kiút a valóságból. A társadalmat mint egyedül autentikus életközösséget alapelvként kezelő modern ember nem tudja másképp, csak irracionális fogalmakkal, viselkedéssel birtokba venni a senkiföldjét. A fantázia birodalmába helyezi át a létező földdarabot, s ezáltal ő maga is félig képzeletbeli lénnyé nemesedik. Ez azonban meghasonlás nélkül nem megy: az éretlenség vagy a szent elhivatottság mérőfoka azt hinni, létezik egyenrangú alternatíva a „normális”, „bevett” életmód mellett.

Nyaranta Aranka–Telente Levente [Gács Anna–Csuhai István]: Csak azt tudnám feledni

Vágólap


Egyszer mindennek, amit ember kigondolt, eltervezett, megvalósított, felépített és létrehozott, biztosan vége lesz. Nehogy azt gondoljuk, hogy a nagyszabású álom, az egykori pesti expo-telkeken felépülőfélben lévő Nemzeti Színház nem fog még egyszer ugyanolyan esendő és vigasztalan látványt nyújtani, amilyet június elején, a csöndes-hűs Dunán lefelé csordogáló hajóról nézve nyújtott.

Szőcs Géza: Feltámadásos történet az Úrral és Petri Györggyel

N&n galéria


„Gyakran úgy ébredek mint halálom után.

Ez (valamelyest mélyebb) megfogalmazása
annak, amit a hétköznapi nyelv
Úgy mond: Valósággal újjászülettem.”

Arra ébredtem, hogy az Öreg
éppen kilép a faliórából
mint gyarmatosító a bungalowból
a vadak közé

kilép, és, ahogy a Petriét szokta,
nekilát szakállam srófolgatni

– Köszönöm, hogy ma is gondoltál rám
szólítottam meg. Bólintott
– Petri Gyuri már felébredt? érdeklődtem
nem felelt
– Ugye nem felejted el, hogy őt is...?


















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon