Skip to main content

Kultúra

Pál Melinda: „Ahogy a tyúk kárál”

Darvasi Lászlóval Pál Melinda beszélget

 
Egy alföldi kisvárosban, Törökszentmiklóson cseperedtél fel. Számít az most már valamit, hogy hol nőttél fel?



Persze. Apám hatéves koromban elment Magyarországról, és csak huszonöt év múltán jött vissza. Anyám nevelt fel. A nagyszülőkhöz, különösen a nagyapámhoz vonzódtam. Tágas és szabad gyerekkorom volt, és nem sok jel mutatott arra, hogy olyan ember lesz belőlem, aki órákat ül kéziratok, könyvek fölött. Jó, most sem vagyok egy tudós író, az aztán semmiképpen sem, szégyellnivalón sok a restanciám, viszont rendszeresen dolgozom.

György Péter: Saxa loquuntur

Az olvasás archeológiája avagy Radnóti Sándor olvasással kapcsolatos tanulmányainak kritikai méltatása


A gyűjtő[1]

A piknik[2] című esszéjében Radnóti Sándor a „szeszélyes, az élvező, a hiperasszociatív és hiperemlékező” olvasót röviden a „zseniális olvasó” alakjában összegzi és idézi fel láttató erővel. E „típus” ősalakjának Walter Benjamint tekinti, s ugyanezen osztályba sorolja Roland Barthes-ot, Jorge Louis Borgest, Michel Foucault-t, Jacques Derridát.


Nyaranta Aranka–Telente Levente [Gács Anna–Csuhai István]: Olyan ez majdnem, egészen olyan ez

Vágólap


Azt hihetnénk, a barátság a műalkotások létrejöttében, közhírré és közzétételében, az elkészült és megmutatott művek jelentésadásában, értelmezésében, a különböző opuszok újra- és újrafeltámasztásában, a siker és a kudarc elviselésében, egyszóval: a művek valódi életében rossz tanácsadó. Mi magunk bizonytalanok vagyunk ezt illetően, tulajdonképpen azt se nagyon tudjuk biztosan, igazából mi is az a barátság.

Dékei Kriszta: Tour de Paris

Képzőművészeti események szeptemberben


Június volt. Köztársasági elnökünk a Párizsi Magyar Intézetben Kő Pál kiállításával ünnepélyesen megnyitotta a MAGYart[1] rendezvénysorozatát, de azt csak kevesen tudták, hogy a már kész programajánló füzet borítójának alapszínét az utolsó pillanatban meg kellett változtatni. Vörösről zöldre. („De hiszen ez komenista szín!” – kiálthatott fel rosszallóan a vizslatekintetű csinovnyik.) A szemfüles javítás sem növelte meg azonban az érdeklődők számát.

Térkép e táj


Ellenben a St.



B. Farkas Tamás, Kernács Gabriella: A dolgok összefüggnek

Kovalovszky Mártának és Kovács Péternek


Ma már alig visszanyomozható az időben, mióta ismerjük egymást, mióta járunk pogácsás-vörösboros, vidám kiállításmegnyitóitokra, eleinte – a hatvanas évek közepétől – mint vendégek: főiskolás filmrendező és egyetemista művészettörténész-hallgató, később, a hetvenes, nyolcvanas, kilencvenes években már mint a Magyar Televízió – akkor még létező – Képzőművészeti Szerkesztőségének rendezője és szerkesztője, kamerával. Első találkozást pontosan megjelölni nem tudunk, összefüggő, összekapcsolódó emlékeket igen.

Nyaranta Aranka–Telente Levente [Gács Anna–Csuhai István]: Der, welcher wandert diese Strasse voll beschwerden

Vágólap


Vagyis „Ki e megpróbáltatásokkal teli ösvényen jár / Megtisztítja Tűz, Víz, Lég és Föld / Ha legyőzi a halál rettenetét / Felemelkedik a földről az égbe” – hogy befejezzük a zeneirodalom minden bizonnyal legzavarosabb, ugyanakkor egyik legcsodálatosabb operájából, A varázsfuvolából származó német nyelvű idézetet.

Dékei Kriszta: Bé mint...

Nyári művészeti körkép – kutyusokkal


...Budapest


A főváros látványosságait bédekkerrel feltérképező, tikkadt turistacsoport kissé indignálódva állhatott a Hősök terén. Eltűntek az oszlopcsarnokból a királyszobrok! Meg a magyar függetlenségért és szabadságáért küzdő hős magyar vitézek! (Egyetlen kánikulában ájuldozó, arra vonszolódó helybeli sem árulta el nekik, hogy a szoborcserélgetés nemzeti hagyomány ugyan, de most állítólag nem erről van szó.) A csoport jobb híján betéblábolhatott a Műcsarnokba, ahol nem is sejthette, hogy a nyár legfontosabb kiállítását látja.

Nyaranta Aranka–Telente Levente [Gács Anna–Csuhai István]: Számokba fojtva

Vágólap


A számokkal hadilábon állunk, úgy álltunk mindig is. Egyetlen komoly ifjúkori bukásunkat – a matematika írásbeli érettségin abszolvált szégyenteljes elégtelent – ugyanannak a tájékozatlanságnak, a számok világában való járatlanságunknak köszönhetjük, mint két héttel későbbi egyetlen komoly diadalunkat, a magyar szóbelin kihúzott József Attila-tételt.

Passuth Krisztina: Mártának és Péternek


Hogy miért is jártunk olyan lelkesen sok évtizeden keresztül, szombat délelőttönként Székesfehérvárra? Mert ott mindig történt valami, ami más volt, mint a hivatalos, más volt, mint mindaz, ami Pesten történt. Más volt, elsődlegesen a kiállítások miatt, amelyek nagy részét nem lehetett volna a fővárosban megrendezni, semmilyen intézmény, és egyik igazgató sem vállalta volna el a velük járó ódiumot, letolást, bezárást stb. Fehérváron azonban mindez hozzátartozott a játékhoz – talán még enyhe csalódást is okozott volna, ha semmi sem történik.

Néray Kata: Kedves Márta és Péter!


Észre se vettük, és eltelt harminc-negyven év.

Pedig csak most volt, hogy Csimpike sírdogált a szemináriumi szobában, nehogy szigorú szülei számára kiderüljön, hogy eladta az ebédjegyét, hogy Péter Ferenczy Béniről tartott nekünk előadást, hogy Perneczky felszámolta saját Klee-korszakát. Azután elmentetek Székesfehérvárra, és megkezdődött egy csodálatos, mai napig tartó korszak: a magyar progresszív művészet szisztematikus feltérképezése.

A szombati fél tizenkettes megnyitókra évtizedeken át zarándokoltunk Budapestről, mert tudtuk, hogy fontos dolog történik.




Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon