Skip to main content

Kultúra

F. Petres Éva: Kovács–Kovalovszky


Ez most nem tanulmány, nem életrajz és főként nem egy búcsúlevél – ez csak pillanatok saját, közös életünkből, ami most már, tetszik vagy nem tetszik, elválaszthatatlan.

Például: gorsiumi ásatás hőskora, teméntelen egyetemi hallgatóval, esti tánccal a strandteraszon vagy a Velencében. Giccskiállítás vezetői: K. P. és P. G.; húsvéti torta és ananászevés Kralo és Kiss A. sárbogárdi ásatása után (F. J. erről lemarad, Pesten van).

Később Budenz-ház, Ybl-gyűjtemény, K. P. Svájcba megy. Közép-Dunántúl anyagi kultúrája kiállítás utaztatásai.




Ujházi Péter: Megnyitó


Egyesek választása rám esett: én mondjam a pohárköszöntőt ezen az ünnepen.

Szóval tisztelt mesternők, mesternék, mesterek, mestergyerekek és főleg a kedves főmesterék. Márta és Péter.

Olyan most ez a ház itt, mint valaha volt: A MÚZEUM. Jogosabb a templomnál, vasárnapja van, csöndet kér, de derűt is, és nem jövünk bele koszos cipőben.

Azért beszélek én, mert fehérvári vagyok, és én mindent láttam: ezt mondták a fölkérők nekem, persze hogy nem láttam, szép is lenne… Mondhatom-e viszont, hogy együtt nőttem föl Kovalovszky Mártával, Kovács Péterrel?






Kovalovszky Márta: Ahogy történt…


Amikor Micimackó fölkereste Nyuszit, és udvariasan bekiáltott annak odújába, hogy van-e ott valaki, a homály mélyéről azt a választ kapta: nincs itt senki, legalábbis senki olyan, akit valakinek lehetne nevezni.

Magunk is effélét gondoltunk, amikor 1960 nyarán először néztünk szét a múzeum raktárában. Akkori „örökségünk” néhány száz tárgyból állott, nagyobb részük még a háború előtti évtizedekben került a múzeumba, vásárlásokból, de főként a város polgárainak ajándékaként, hagyatékokból.


Kádár pokróca

Kézikalauz Eörsi István 50 éves írói munkásságának tanulmányozásához


Csíkos öltöny



„Vasárnap beszélőm volt Verával. Magas drótháló egyik oldalán álltak a rabok (két rab közt persze egy-egy őr fülelt), a másik oldalán a látogatók. Mindenki egyszerre beszélt, így hát kiabálni kellett. A fülelő őrökön kívül ez a kiabálás is megnehezítette a bizalmas beszélgetést. Szerelemről ilyen körülmények közt szeméremből hallgat az ember, politikáról pedig tilos volt társalogni. Az érintés is tilos volt, így hát a szemeknek megkülönböztetett szerep jutott az ilyen találkozás során.

Tisztelt mesterek!


Kovalovszky Márta és Kovács Péter, a székesfehérvári Szent István király Múzeum művészettörténészei negyven év után, 2001. március 1-jén nyugdíjba mentek. Ebből az alkalomból nyílt egy kiállítás – amely Márta és Péter számára meglepetés volt –, amelyen egyrészt részt vettek azok a művészek, akik ez alatt a négy évtized alatt itt kiállítottak, másrészt a múzeum archívumából válogatott dokumentumok, fotók, katalógusok segítségével áttekintést adott mindkettejük pályafutásáról.

Jovánovics György: Perbál és perzsavásár

N&n galéria



Perbáli gyermekotthon, légi felvétel. Fotó: Wanger Zsolt
Perbáli gyermekotthon, légi felvétel. Fotó: Wanger Zsolt



A szimfóniákat sosem szokták megnyitni, a családregényt sem: miért pont egy kiállítást kell megnyitni? Furcsa egy szokás.


Bojár Iván András: Az építész álma

N&n galéria



Homlokzatrajz, Margit krt. 65. 1937. (Vadász Mihállyal)
Homlokzatrajz, Margit krt. 65. 1937. (Vadász Mihállyal)



Nagyon örülök, hogy ez a kiállítás létrejött, mert nagyon fontosnak tartom. Mindenekelőtt Preisich Gábor, Gabi bácsi személye miatt, akihez élete utolsó idejében nagyon közel kerültem. De rendkívül fontosnak tartom azt is, amit életműve áttételesen is kifejez.


Életmű és perzsavásár

N&n galéria


Az N&n galéria továbbra is makacsul ontja a remek kiállításokat: a részben sétálóutcává alakított Hajós utcában Nagy Bálint és társai építészirodájának kiállítóterme továbbra is minden harmadik szerdán vadonatúj látnivalóval várja a látogatókat. Ezúttal két kiállításra pillantunk vissza: az egyik Preisich Gábor életműtárlata, amelyet Sz.

Dékei Kriszta: Egy tárgy megtisztítása


ÉN OLYAN SZOBROKAT SZERETNÉK
CSINÁLNI KLOTILD AMELYEKET
HA ÍGY ELÁSNAK A JÖVŐBEN
MAGUKTÓL KIKELNEK NE KELLJEN
HOZZÁJUK BULDÓZER
SE RÉGÉSZET.





Nyaranta Aranka–Telente Levente [Gács Anna–Csuhai István]: Mit meg nem

Vágólap


Ha valaki azt gondolná, szeretjük a fiatalokat, téved.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon