Sas Tamás: Bonbonnière, avagy az akarás diadala

Sötét éjszaka. Néhány sietős, csepeli otthonába tartó ember, üres HÉV-szerelvény kattog, szikrát hány az áramszedő. Tehervonat reménytelenül hosszú kocsisora a hídon. Kopár telkek, a Duna néma, fénytelen sávja valahol hátul, csak a szaga jön idáig. 8 óra. Magyarország, Budapest. Rémálmok álmodói.

Lehet-e asztalon várost tervezni, kijelölni egy placcot: ez lészen az új kultúra új központja. Lehet! Lehet-e eltekinteni attól, ami megtörtént, mondjuk az építészetben? Lehet! Lehet-e Sydney után színházat építeni, csak úgy. Lehet!

• Tovább

Nyaranta Aranka–Telente Levente [Gács Anna–Csuhai István]: Most, hogy ezt meghúztad

Kicsiny versikével kezdjük, szövege van annyira tanulságos, hogy alant teljes terjedelmében idézzük:

Gróf Széchenyi István
Pisztolyát porozza,
Majd a csőbe belénéz
A legnagyobb magyar.
Vajon mit lát a csőben?
A csőben sötét van,
Miként benne sötét lesz,
Ravaszt ha meghúzza.   

Így szól Széchenyi István:
„Meghúzom, meghúzom,
Aztán piff-puff, és nincs már
A legnagyobb magyar.”
Állj meg, Széchenyi István,
Ne húzd meg, ne húzd meg,
Téged néz az utókor,
Mi lesz, ha meghúzod?  

Minő hang

• Tovább

Szilágyi Sándor: Lenke és Kertész

Szilágyi Lenke csupán névrokonom, így nyugodt szívvel mondhatom: valami különös tehetségű fotográfussal áldotta meg vele a sors a magyar fotográfiát. Olyasmit tud, amit csak nagyon kevesen: egyéni, senki mással össze nem téveszthető stílust alakított ki magának.

• Tovább

Szántó T. Gábor: Krédó

„Ó, bárha azt hihetném, futóbolond vagyok,
rögeszméim között ím lobogva futkosok,
de háború van, látod, s utána rom, mocsok
marad csak és oly mindegy: átélem? meghalok?”
Radnóti Miklós:



Csodálkozol barátném... (1941.

• Tovább

Galántai Zoltán: Álmainkban elkezdődött a múlt

„...a múzeum (...) kollektív emlékezet, ahol egy-egy
közösségnek az a képessége tükröződik, amellyel történelmi
múltját saját kora valóságához tudja kapcsolni.”
(Giovanni Pinna:


Napjaink múzeuma)

A történész Stuart Piggott egy, a druidákkal foglalkozó írásában háromféle múltat különböztet meg: szerinte a múlt egyfelől létezik úgy, ahogyan valóban megtörtént (és ahogyan soha nem leszünk képesek teljesen rekonstruálni); másfelől ott van az általunk ismert (illetve valamilyennek ismert) múlt; végül pedig a vágyott (de a valóságban soha nem létezett) m

• Tovább

Halas István: „Lichtbildschreibprojektormalerei”, fényképírásvetítőfestmény

Perneczky Géza felhatalmazott arra, hogy eláruljam Önöknek, Extrém sportok című kiállítása képeinek többsége fényképek után-alapján-felhasználásával készült. A művész a fényképeket írásvetítővel vetíti ki, és az itt látható műveit így készíti, festi, majd pecsételi. Perneczky Géza művészettörténész és képzőművész, tanár és tanítvány egy személyben. Művészettörténészi, kritikusi vagy ideológusi munkásságát elemezni nem tudom, tehát maradok olvasója és tanulója.

• Tovább

Bazsányi Sándor: RHO

Ha A Jégmadár című könyv szerzőjének az volt a szándéka, hogy szatirikus ellenutópiájában kegyetlenül kigúnyolja a Reménytelen Négyezer Év, valamint a rá következő Talizmán Valóság történelmének minden egyes eseményét és szereplőjét, beleértve a történet két regénybeli tudósítóját is: akkor vállalkozása teljes sikerhez vezetett. Amennyiben (tudatosan) agyonbonyolított szatirikus regénye egyúttal önmaga (öntudatlan?) szatírája lett. Egyszóval Spiró György szinte olvashatatlan könyvet írt.

• Tovább

Dékei Kriszta: A vágy tárgyai

A kereskedelmi csatornákon vetített akció-horror-fantázia-thriller bárgyúságok előtt gyakran hívják fel figyelmünket arra, hogy a filmben sokkoló, a nyugalom megzavarására alkalmas jelenetek láthatók – küldjük tehát nyugovóra a nagyit és a már a lefekvés lehetőségének megemlítésétől is ezerrel felpörgő csemetéinket.

• Tovább