Skip to main content

Beszélő folyóirat, 2005. január, Évfolyam 10, Szám 1

Vers

Nádasdy Ádám: A kolostor

Kistotál

Folyamatos jelen

Révész Sándor: Nemtelen Nem

Tóth Ákos: Majdnem nemek

Játéktér

Dénes Balázs: Drog és jog

Az Alkotmánybíróság döntéséről

Eörsi István: Ne csinálj magadnak faragott képet

Marosán György: Európa jövője

A hedonista boldogtalanság

Szummer Csaba: Abúzus-pánik az USA-ban

Befejezetlen múlt

Révész Béla: Dunagate II.

A rendszerváltás forgatókönyvei és az állambiztonság

Tischler János: „Varsó hódolatát fejezi ki a hős magyar nemzetnek”

A Lengyel Rádió korabeli adásai az 1956-os magyar forradalomról

Messzelátó

Galántai Zoltán: Majdnem az örökkévalóságig

Azért korántsem teljesen

Kultúra

Angyalosi Gergely: Derrida-rezisztenciák

Heller Ágnes: Ideiglenes Istenhozzád Jacques Derridának

Vajda Mihály: Derrida és a szellemek

Szerbhorváth György: ROM – Közép-Ajajrópa története

– család és határ –

Papp András: Saját élet VII.

Microport

Kiss Ferenc: A képregény születése és halála Magyarországon

– szubjektív történeti áttekintés és helyzetkép –

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon