Skip to main content

Beszélő folyóirat, 2005. szeptember, Évfolyam 10, Szám 9

Vers

Kovács András Ferenc: Kavafisz-átiratok

Beszélő-beszélgetés

Gács Anna - Révész Sándor: A teve mint víziló

Magyar Bálint oktatási miniszterrel Gács Anna és Révész Sándor beszélgetett

Folyamatos jelen

Ádám Zoltán: A mutatvány

Libero

Seres László: Kapitalista Kiáltvány

Játéktér

Majtényi László: Közérdekű – személyes – nyilvános – titok

Történeti, logikai, fogalmi problémák – II. rész

Letenyei Róbert: Központosított szétaprózottság

Az önkormányzati gazdálkodás anomáliái

Tim Judah: Kivárás a Balkánon

Pál Attila: Nyugat-Szahara: már a remény is haldoklik

A Szolidaritás 25 éve

Kultúra

Bátorfy Attila: Digitális rabszolgasors

Az afrolatin kultúra és az elektronikus (tánc)zene találkozása

Tóth Krisztina: Hangyatérkép

Ambrus Judit: Dr. Noha know-how-ja

Beszélő: Leporoló

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon