Skip to main content

–efhá– [F. Havas Gábor]

–efhá– [F. Havas Gábor]: Kifinomult jogfosztás


Nem volna ennek a kérdésnek akkora súlya, ha a nyugati demokráciákéhoz mérhető erős, magabiztos és felkészült szakszervezetek védenék a munkavállalók érdekeit. De mint tudjuk, nem ez a helyzet. A rendszerváltás nem hozta meg a szakszervezeti mozgalom kívánatos, radikális átalakulását Az MSZOSZ és a szárnyai alatt működő utódszervezetek el vannak foglalva a nagypolitikai pozíciók építgetésével, és ritka kivételektől eltekintve, nem tudnak kellő figyelmet szentelni a munkahelyi érdekvédelemnek, amit sokszor a helyi aktivisták és a vállalatvezetés múltban gyökerező összefonódása is gátol.

–efhá– [F. Havas Gábor]: Búcsúztató


Kedden délelőtt dr. Kónya Imre (MDF) napirend előtt kért szót a parlamentben, hogy tudassa azt, amit már mindenki tudott: a Varsói Szerződés tagállamainak „honvédelmi és külügyminiszterei a tegnapi napon és éppen Budapesten közös egyetértéssel arra a megállapodásra jutottak, hogy a jövő hónap végéig megszüntetik a Varsói Szerződés katonai szervezetét”.

Ebben az örömteli pillanatban talán nem árt emlékezni arra, hogy 1990. május 9-én, az új Országgyűlés 3.


–efhá– [F. Havas Gábor]: Az ellenségkép felbontása

Beszélgetés Elek Istvánnal


Beszélő: Az első kérdésem az lenne – bár elég költői a kérdés –, hogy mennyire tartod szükségszerűnek a korábbi ellenzék kettéválását?

Elek István: Monortól kezdve meggyőződésem volt, hogy ennek be kell következnie, viszont nem pontosan ott vált el a két párt, ahol el kellett volna válnia.


–efhá– [F. Havas Gábor]: Hol a rés az adóprésen?


A helyi adózás megreformálása elvileg elképzelhető lett volna úgy is, hogy ne járjon együtt a lakosság adóterheinek növekedésével. Ez esetben egyszerű átcsoportosításról lett volna szó, az adóbevételek nagyobb része maradt volna helyben, növekedett volna a helyi önkormányzatok cselekvési tere, és az állampolgár is jobban nyomon tudta volna követni, hogy mire költik az adóját vagy legalábbis annak egy nem elhanyagolható hányadát.

–efhá– [F. Havas Gábor]: Nem szakemberek: politikusok!


A decemberi kormányátalakítás során Antall József Horváth Balázs korábbi belügyminisztert, Botos Katalin korábbi pénzügyi államtitkárt és Pungor Ernő korábbi címzetes államtitkárt tárca nélküli miniszterré nevezte ki. Ezzel a tárca nélküli miniszterek száma 4-ről 7-re emelkedett. E látványos gyarapodás kapcsán érdemes felidézni a T. Ház tavaszi vitáját.

Május 9-én, a szabadon választott parlament 3. ülésnapján az alkotmánymódosítás vitájában Szigethy István (SZDSZ) javasolta, hogy a 34.


–efhá– [F. Havas Gábor]: Hogyan lesz a kevésből valami


Normális körülmények között a központi és a társadalombiztosítási költségvetést együtt kellene tárgyalni, mert a tb a maga 450 milliárdjával az állami költségvetés felét kitevő összeg fölött rendelkezik, és mert az államnak garanciát kell vállalnia a tb szolgáltatásaiért. A magyar parlamentben azonban már régóta nincsenek normális állapotok.

–efhá– [F. Havas Gábor]: Hogyan legyünk úrrá pszichés és egyéb zavarainkon

Mentálhigiénés dramolett


Szín: a nemzeti rehabilitációs központ egyesített ülésterme. A betegek a legújabb terápiás gyakorlatnak megfelelően parlamentet játszanak.

Horváth Balázs (súlyos amnéziás zavarokkal küszködő beteg, kompenzációs okokból elsősorban kitűnő memóriájára büszke. Belügyminisztert játszik): Sem a kormány, sem én soha nem mondtam, hogy az önkormányzatoknak a rendőrkapitányok kinevezését illetően vétójoga lesz.


–efhá– [F. Havas Gábor]: Fenn az ernyő


Mondják, ha a kormány által előterjesztett költségvetés kikel, keserves aratásnak nézünk elébe. Az ellenzéki pártok egyöntetű véleménye szerint úgy rossz, ahogy van. Átgondolt koncepciónak a nyomát sem találni benne. Hol kissé megcsapolt, hol érthetetlenül felduzzasztott továbbvezetése az idei tételeknek. Nem koncepcióváltással viselős, csak a fejreállás ígéretét hordozza magában. Ráadásul az idő rövidsége miatt lényegi változtatásra semmi esély, hiszen az ellenzéki pártoknak jószerivel arra sem volt alkalmuk, hogy alaposabban megismerjék és szakértőikkel meghányják-vessék.

–efhá– [F. Havas Gábor]: Az álnok ellenzék obstruálni akarja a jóságos kormánypártot, de aztán minden jóra fordul

Dramolett egy elő- és három utójátékkal


„Most még jó a hangolás,
De a zengő húrokat majd meglazítom,
Becsületemre!”
(Shakespeare: Othello – Jago monológja)

„Reggeltől estig
Nagy móddal-okkal
Fondorlatokkal dolgozom én”
(Rossini: Sevillai borbély)


Előjáték

A Parlament ülésterme, éjjel 2 óra.

Torgyán József (FKgP – szemét a kupolára függeszti, balja a szívén pihen, jobbjával meggyőzően szónokol): Tekintettel arra, hogy az én számomra a nép üdvénél nincsen fontos













–efhá– [F. Havas Gábor]: Minden ország menekültje menjen saját hazájába


Nemrégiben a Belügyminisztérium Menekültügyi Hivatalától körlevelet kapott valamennyi helyi tanács, amelyben tudatják velük, hogy „A kritikus pénzügyi helyzet miatt f. év augusztus 1.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon