Skip to main content

Bíró Béla

Bíró Béla, nl [Neményi László], tp [Tálas Péter]: A Whitewater-ügy – a botrány dagad / Szemfényvesztés? / Szuperkémek és bürokraták


A Whitewater-ügy – a botrány dagad


Már volt szó ebben a rovatban Whitewatergate-ről (Beszélő, 1994, 7. szám), arról a Clinton elnök tekintélyét aláásó, egyre átláthatatlanabbá váló ügyről, amely Nixon dicstelen bukásának rémképét idézi fel nem egy megfigyelőben. A hét végén újabb csapás érte Clintont: az üggyel kapcsolatban tanúsított „nem helyénvaló” magatartása miatt lemondásra kényszerült legfőbb jogi tanácsadója, Bernard W.

Bíró Béla: Ki kit lincselhet?

Cigányok Kelet-Közép Európában – Románia


Romániában az elmúlt három esztendőben szinte menetrendszerűekké váltak a cigányellenes atrocitások. A cigány szervezetek több mint száz lincselést tartanak számon, s mint állítják, ezeknek csupán töredéke jutott az országos nyilvánosság tudomására.

A kiindulópont minden esetben ugyanaz: egy cigány meggyilkol egy többségit. Az érintett közösség a bűntényt az egész közösség elleni támadásként, nem csupán egyetlen egyén ellen elkövetett cselekményként értelmezi, s a rendfenntartó szervek passzív rokonszenvétől övezve beindul a mindenki által „igazságosnak” tekintett önbíráskodás.


Bíró Béla: „Eredeti” felhalmozás

Románia


A játék november elején elérkezett teljesítőképessége végső határáig: a kifizetések akadoztak, legutóbb ráadásul a beígért nyolcszoros összeg helyett mindössze a betét négyszeresét osztották ki, a nyeremény felét pedig újabb Caritas-betétszámlák formájában kapták kézhez a „játékosok”. A nyertesek listája a Tribuna Ardealuiban péntekenként eddig nyolc oldalt tett ki, ám most csupán alig negyed oldalnyit. A lap szombaton már meg sem jelent, a központi lapárudában vörös szegfű és krizantém volt csupán kapható.

Bíró Béla: Bent vagyunk…

Románia


Meglepetések

Az RMDSZ vezetőinek marosvásárhelyi tanácskozása, mely az ún. Neptun-gate botrány vádlottjainak ügyében is ítéletet ígért, érthető módon a román sajtó érdeklődésének is a középpontjába került. A kérdés fontosságát növelték a Románia Európa tanácsi felvétele körüli bonyodalmak is. A tanácskozáson részt vevő román újságírók azonban az egyik meglepetésből a másikba estek. Ők ugyanis az előzetes nyilatkozatok alapján arra számítottak, hogy a tanácskozáson az RMDSZ radikális és mérsékelt vonala fog megütközni.


Bíró Béla: Valami bűzlik Dáciában


A „Caritas”-jelenség az utóbbi időben mind élénkebben foglalkoztatja a román ellenzéki sajtót is. Nem véletlenül, hiszen teljesen nyilvánvaló: ha a betett összegeket a „játékos” három hónapon belül 10 százaléknyi közvetítési díj levonása után 7,2-szeresen akarja visszakapni, a játékban részt vevők számának három hónaponként 7,2-szereződnie kell.

Bíró Béla: Újabb boszorkányüldözés?


A Királyhágó-melléki Református Egyházkerület Tájékoztatási Szolgálata szerint Tokay György, Frunda György és Borbély László, az RMDSZ parlamenti képviselői amerikai közvetítéssel „négy menetben lezajlott titkos tárgyalássorozatot” folytattak a román kormány tisztviselőivel. „Titkos tárgyalásaikról nevezettek sem a közvéleményt, sem az RMDSZ vezetőségét nem tájékoztatták.

Bíró Béla: Tilos Tv Transsylvaniában


A brassói Transsylvania Tv már nevében is kihívás, hiszen a román Külügyminisztérium egyik hírhedt utasítása értelmében Erdély (Transsylvania) neve területi egységként nem használható.

Bíró Béla: „Mi románok vagyunk…”


„Mimikri: 1. Biológiai alakutánzás
2. Emberek környezethez való (színlelő) alkalmazkodása.”
Magyar Értelmező Kéziszótár

Egy magyar embernek Romániában ma már semmi esélye arra, hogy az államhatalom nem választott testületeiben pozíciót harcoljon ki magának. Az új rendszer legfeljebb régi – súlyosan kompromittálódott – kiszolgálóinak biztosít egzisztenciát, magyar „káderjelölteket” nem fogad.




Bíró Béla: Etnikai diverziók


Casuneanu úr, Kovászna megye új prefektusa, a Vatra ideológiai élharcosa. A szervezet marosvásárhelyi kongresszusán az illojalitás „vétségének” konkrét jogi kodifikálását követelte. Egy ilyen jogszabály alapján már az is bűncselekménynek minősülhetne, ha ragaszkodunk magyar identitásunkhoz. Casuneanu úr jogértelmezésében tehát a magyarságtudatot, mint olyat kell kiirtani, hiszen abból már szükségszerűen következnek a „szeparatista” törekvések, az illojalitás.

Az alkotmány szerint a kormánynak joga van a prefektusok kinevezéséhez akárcsak Franciaországban vagy Olaszországban.


Bíró Béla: Tőkés püspök szelet vetett…


Kijelentése óriási vihart kavart a román közvéleményben, s ezt az egyöntetű felháborodást mi is fogadhatnánk egyöntetű felháborodással. Tőkés Lászlónak ugyanis végső fokon igaza van.

Az asszimilációs nyomás a román hatalom elmúlt 70 esztendejében egyetlen percig sem szünetelt. Erdély etnikai struktúrája sok helyütt alapvetően megváltozott, etnikai tömbjeinket szívós munkával fellazították. A városok zömében a magyarság nem csupán kisebbségbe szorult, de elveszítette gazdasági, kulturális intézményeit is.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon