Skip to main content

Csalog Zsolt

Csalog Zsolt: Egyszer volt, ez már volt egyszer


Hírlik, hogy szenzációs, tízmilliárdos ügy van kilátásban: Ferihegy II. átalakítása, egy igazi komoly magyar repülőtér felépítése, hihetetlenül előnyös buli, egy fillérünkbe se kerül – hurrá!

Meg hírlik az is, hogy veszélyben a bombaüzlet. Merthogy vannak, akik nem annyira akarják. Így hát lehet: a szerződés aláírása ugrik.

Dèja vu, mintha egyszer már hallottam volna egy ilyesféle történetet! Repülőtér, szerződés – honnan a csudából huhog nekem ez a kísértet?




Csalog Zsolt: …a könyvekért ejtett könnyekről


Már a fülem is háromfelé áll a félrevert harangok pokoli zenebonájától, a siratókórus idegtépő jajszavától: végveszélyben a magyar könyv, a magyar színház, a magyar film – végveszélyben az egész magyar kultúra! Ha most nem lépünk közbe, de azonnal és kőkeményen, nemzeti kincsesházunk Atlantiszként süllyed el a semmibe!

Íróként a legközvetlenebb módon és többszörösen is érintett vagyok legalább a könyv ügyében.


Csalog Zsolt: Találós kérdések


Küszöbön az országos kisebbségi önkormányzatok megválasztása. Köztük – stílusosan a sor végén – a cigányoké is. A megméretésen többen is startolnak. Mások mellett a szolnoki székhelyű Lungo Drom vezetője, Farkas Flórián (szervezete a költségvetési támogatások nemrégiben történt elosztásakor 9 millió forintot kapott) és – feltehetően – a miskolci, most Budapesten élő, az előző ciklusban parlamenti képviselő Horváth Aladár, a Roma Parlament színeiben (szervezetének költségvetési támogatása: 0,00 Ft).

Kérdéseink:

1.




Csalog Zsolt: …a borba esett muslincáról

 
Nemrég véletlenül belehallgattam egy rádióműsorba. Az interjúban a muslincák két tudós kutatóját faggatta a riporter a muslincák életéről. És a kérdezettek lelkesülten meséltek – láthatóan (hallhatóan) komoly érzelmi elkötelezettséggel, kiállva a muslincák mellett. A riporter finoman kötekedett.

Csalog Zsolt: Vipek és Vupok


Az elmúlt napokban csúcsra járatott fővárosunk nyomasztó élménye, gondolom, sokunk elcsigázott lelkében maradandó nyomokat hagyott.

Mintha csak arra az amúgy már időszerűtlen kérdésre kereste volna a választ ez a pár rémálom nap, hogy „miért nem lehetett volna világkiállítást rendezni Budapesten?” És a válasz, amelyet most oly kézzelfoghatóan megkaptunk: hát azért, mert anélkül is kicsivel többen vagyunk itt, mint amennyien az „európai normáknak” megfelelő módon elférnénk.

Pedig ez a mostani vendégkoszorú nem is próbált telefonálni a szétvert fülkéinkből, eszében sem vol




Csalog Zsolt: A mai adatközlő és a gyűjtő dilemmáiról


A „gyűjtő”: kultúránk küldötte egy másik kultúrába. Információk beszerezésének küldetésével érkezik. Egy immanens módon élő másik embercsoporthoz, egy szuverén vagy – többnyire – kevésbé szuverén másik világba. A küldött küldetése nem éppen titkos – de gyakorlatilag mégis az, hiszen célja, értelme alig is elmagyarázható a másik félnek. A találkozás mindenképp roppant problematikus aktus. Majdnem: konfrontáció – esetenként valóban az. Mindkét fél – „gyűjtő” és „adatközlő” – helyzete dilemmákkal terhes.

a szerkesztő, Csalog Zsolt: [Olvasói levél és szerkesztőségi válasz]


Tilos a Rádió

Kedves Feri,

cikket kértél tőlem a Beszélőben – nem ezt ugyan, de hát most ez van.

Megszólaltál a 168 órában (szeptember 7.). Arról kérdeztek, hogy – úgy is mint egykori szamizdatos – mit szólsz a Tilos Rádió illegitim tevékenységéhez. Mire Te – táncos léptekkel belesétálva a kelepcébe – keményen elhatároltad magadat az ilyesfajta törvénytelenségektől. Kifejtvén, hogy más dolog volt a polgári engedetlenség akkor, a szamizdatos időkben, és más dolog most.






Csalog Zsolt: Amerikai csúcstechnológia – Kelet-Európáért


„Alulírott büntetőjogi felelősségem tudatában bejelentem, hogy Sz. P. magyar állampolgárral a közeles jövőben le fogok feküdni. Egyben, az esetleges félreértéseket elkerülendő, hangsúlyozom: nevezettel semmilyen vonatkozásban nem értek egyet, sőt, undorodom tőle és közönséges vérnősző baromnak tartom. Ennek megfelelően kérem a tervbe vett eseményt egyszerű üzleti aktusnak tekinteni. Tisztelettel: H. K.

Csalog Zsolt: V!


Konvoj. December 23-án, a követség előtti tüntetésről indul az SZDSZ konvoja. Ha jól számolom, már a harmadik. Néhány komolyabb teherautó, jó pár komolytalanabb, meg valamennyi ilyen-olyan személykocsi, fülig pakolva a segélyszállítmány zsákjaival és dobozaival. A pestiekhez csatlakozik pár tatai teherautó is – MDF-esek –, most ez nem számít: ha hirtelen kell lépni, így fújja el a történelmi huzat a mi belső határainkat is.

Csalog Zsolt: V!

(II. rész)


Szent Este. Már lenyugvóban van a nap, mire a teherautók leürülnek. Az otthon töltött Szent Estének már lőttek, de legalább az ünnep maradék részét szeretnék a családdal tölteni a pilóták – mindenki tudja, hogy éjjel az országutak még veszélyesek, mégis lábra kap az elszánás: a konvoj fordul és megy haza. Hiába a féltés és a marasztalás, már indulnak is (később tudjuk meg, otthon már: nem volt egészen sima útjuk). Csak egy kisebb csoport marad, a Fekete Doboz és köre, Pityesz és Pesti Laci „stábja”.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon