Eörsi István: A téma

A párt vezetői egy általuk életre hívott tudományos albizottságtól

Eörsi István: A nagy mókamester / Petőfi példája

1. A nagy mókamester



Az MSZMP Központi Bizottsága azt indítványozza az Országgyűlésnek, hogy alkosson törvényeket a gyülekezési és egyesülési jogról. Nagyon meglepődnék, ha az országgyűlés nemet mondana. A mi Országgyűlésünk még az alulról jövő demokráciát is megszavazná, ha felülről javasolnák neki. E jogok tehát nemsokára törvényes keretekbe bújnak; ezek korlátai pedig már most kikövetkeztethetőek. Az indítvány például leszögezi, hogy a gyülekezési és egyesülési jog nem sértheti országunk nemzetközi szerződésekben vállalt kötelezettségeit.

• Tovább

Eörsi István: Emlékezés a régi szép időkre

1.

Mintegy öt hónappal ezelőtt gördült be emlékezetem a nosztrai börtön udvarára. Aztán Nyugat-Németországba utaztam, megrendeztem Hamburgban börtöndarabomat, A kihallgatást, két hónapig Nyugat-Berlinben éltem a világomat, utaztam, verseimmel bajlódtam, előadásokat és felolvasásokat tartottam, esendő cikkeket írtam – életemben először! – német nyelven, már hazafelé készülődőben egy novellát izzadtam ki magamból, témája – az 1956.

• Tovább

Eörsi István: Emlékezés a régi szép időkre

1.

A Markó utcai börtönbe érve először az úgynevezett szárazhugyozdába vezettek. Egy fülkékre osztott termet becéztek így a rabok. Beálltunk egyesével a fülkékbe, arccal a fehérre meszelt falnak, és vártunk, míg nem szólítanak. Tőlem jobbra két rekesszel egy vörösesszőke hajú, ezüstfogú fiatalember lázas mozdulatokkal kapkodva keresett helyet a dugi-cigarettájának. „Hipis lesz”[SZJ] – sziszegte fülsiketítőn.

• Tovább

Eörsi István: Mire jó az AIDS?

A lateráni zsinat[SZJ] 1179-ben elrendelte, hogy a leprásoknak önként kell jelentkezniük a világi hatóságoknál. Ezek gondoskodtak elszigetelésükről, ellátták őket a legszükségesebb élelmiszerekkel, miegymással, hulláikat pedig, szegényes cókmókjukkal együtt, a városkapun kívül temették el.

• Tovább

Eörsi István: Emlékezés a régi szép időkre

1.

1956. december 9-én reggel megcsókoltam anyámat (Vera a két gyerekkel éppen a saját anyjánál tartózkodott), és azt ígértem neki, hogy ebédre hazaérek. Ígéretemet némi késéssel váltottam be, 1960. augusztus 20-án érkeztem csak haza, igaz, még a délelőtti órákban. A szóban forgó ebéd időközben elhűlt és elpárolgott, és anyám nem volt Pesten, Verát viszont otthon találtam. Éppen soros levelét írta nekem a börtönbe, felállt, teljes testében remegett. Lehetetlen volt bármit is mondani.

• Tovább

Eörsi István: A másság ünnepén

Forradalmárnak lenni nem divat manapság, sem a szovjeturalmi övezetben, sem a kapitalizmus napja alatt. A sorsunkat meghatározó tényeket sem illik néven nevezni. Nálunk a „szovjet uralmi övezet” helyett „valóban létező szocializmus”-ról beszélnek, a „kapitalizmus” pedig „pluralista demokráciá”-nak becézi magát. Nálunk a funkcionáriusok hivatalból a munkásosztály vagy a „nép” képviselői, hatalmi monopóliumukat egyre kevesebb meggyőződéssel, de azért tántoríthatatlanul munkás- vagy néphatalomnak mondják.

• Tovább

Eörsi István: Búcsú egy naiv embertől

Parazitának nevezzük azt a személyt, aki szűkebb környezetének vagy egy nagyobb közösségnek a költségére él; a javaknak csupán fogyasztásában vállal részt, termelésében még közvetve sem. Ezt az emberfajtát – bár speciális képviselői minden létező társadalmi rendszerben a gazdasági és politikai hatalom birtokosai közé tartoznak – közmegvetés sújtja.

• Tovább

Eörsi István: Halottak napján

1. Temetésen

Ezt a történetet a vége miatt vetem papírra. Ezekben a napokban, amióta Vera sokkal szerényebb temetése[SZJ] már előreveti árnyékát, folyvást eszembe jut egy állami temetés, Lukács Györgyé, a kommunista filozófusé, akit a Munkásmozgalom Panteonjában helyeztek örök nyugalomra. Ott, a frissen ásott sírnál Vera odaszaladt hozzám...

• Tovább

Eörsi István: A valóban létező publicista

Fekete Sándor abban különbözik a hivatalos Magyarország legtöbb vezető publicistájától, hogy a rendszert nem pusztán taktikai szinten, hanem ideológiai magaslatról próbálja képviselni. Nem az aznapi vezércikk alátámasztását tartja fő feladatának, hanem az az igény ihleti, hogy a marxizmus hagyományosan értelmezett értékrendjét összhangba hozza az úgynevezett létező szocializmusnak ha nem is a köznapi valóságával, de legalábbis a célkitűzéseivel. Ez a törekvése megóvja őt azoknak a visszataszító cinizmusától, akiket már az sem érdekel, hogy mit árulnak el.

• Tovább