Eörsi István: A Szovjet Emberről

A Guszev utca Budapest belvárosában található. Guszev kapitányról, Illés Béla sztálinista író regényhőséről nevezték el. Guszevet 1849-ben, a magyar szabadságharc bukása után kivégezték, mert forradalmi lelkülettől vezérelve átállt a felkelők oldalára. Minthogy az író dokumentumformában alkotta meg a művét, és maga is szovjet embernek számított – huszonöt éves emigráció után a szovjet hadsereg őrnagyaként tért vissza Magyarországra –, sztoriját készpénznek vették, a kapitány pedig utcát kapott a hálás nemzettől.

• Tovább

Eörsi István: Egy újságcikk és a „realitások”

Az Élet és Irodalom szeptember 16-i számában szokatlan hangnemű és terjedelmű támadás jelent meg Csoóri Sándor ellen, amiért előszót írt Duray Miklós New Yorkban megjelent könyvéhez, a Kutyaszorítóhoz.

• Tovább

Eörsi István: Csto gyelaty?

1. Megszületett a magyarországi ellenzék kurtára fogott „Mit tegyünk?”-je: Kis János a Beszélő harmadik számában mélyrehatóan elemzi a hazai gazdasági és politikai helyzetet, kelet-európai, sőt világpolitikai összefüggésekbe ágyazva ezt, és megpróbálja felvázolni az 1981. december 13-ával kezdődő új szakasz programjának alapjait.

• Tovább

Eörsi István: Halottak napján

• Tovább

Eörsi István: Német költemény

A Német költeményt Ernst Jandl 32 éves korában, 1957-ben írta. Én akkor 26 éves voltam, és előző évi forradalmi buzgalmam miatt éppen börtönben időztem. Tudtam, hogy életem döntő szakaszába léptem. A most következő években rám dőlhetnek, és széjjel mállaszthatnak a börtönfalak, de arra is esélyem nyílik, hogy jobbá váljak, mint amilyen lehetek.

• Tovább

Eörsi István: Dr. Noha-történetek

• Tovább

Eörsi István: Ne csinálj magadnak faragott képet

Amikor az iskolában a tízparancsolatot tanultuk, a „Ne csinálj magadnak faragott képet” sehogy sem fért a fejembe. „Miért ne?” – kérdeztem magamtól kilencéves koromban, 1940 táján, a zsidó hittanórán. „Miért ne?” – kérdeztem mintegy öt évvel később, már kálvinista hitoktatómtól.

• Tovább