Skip to main content

Eörsi István

Eörsi István: Üröm az örömben


Bauer Tamás cikkek egész sorában bizonyítja be, hogy a Fidesz képmutató, következetlen, szószegő, becstelen és fittyet hány saját alapelveinek is. Meg kell vallanom, hogy okfejtéseit élvezettel olvastam, kételkedés nélkül, hevesen bólogatva. Helyeslésemnek nem is annyira az érvelés tárgyi alapja adott tápot, mint inkább egy mögöttes érzés. A bennem nem is túl mélyen rejlő öreg Fidesz-drukker csalódottan tapasztalja, hogy a mérvadó radikális ifjak többsége csak frazeológiájában radikális. A szabadversenyes-liberális közhelyek szajkózása színtiszta konformizmus.

Eörsi István: Határ-esetek


1973 decemberében, egy zakopanei síkirándulás után hazafelé menet, a hosszú várakozást elkerülendő, egy kevéssé ismert, kis határállomásnál akartam átlépni a lengyel–csehszlovák határt. A pótkerék abroncsa mögé gyömöszöltem dugipénzemet, háromezer forintot, melyet abból a célból vittem magammal, hogy szükség esetén életre kelthessem dögledező Ladámat. Számításom bevált: nem kellett sorban állnom, az enyémen kívül nem is volt más autó a határon. Hetek óta nem járhatott ott senki, mert a határőrökben csak úgy lobogott a munkavágy.

Eörsi István: Egy újfajta félelem bűvöletében


Nixon elnök egy ízben megkérdezte külügyminiszterét, hol áll politikailag Szolzsenyicin. „Kicsit jobbra a cároktól” – válaszolta Kissinger, és magyarázatképpen hozzáfűzte, hogy a kommunizmus az orosz író szerint Oroszország elnyugatosodásának következménye.

A Süddeutsche Zeitung washingtoni tudósítója, Carlos Widmann a lap április 28–29-i számában ezzel az anekdotával érzékeltette, hogy mekkora megdöbbenést vált ki még konzervatív amerikai politikusok körében is az orosz jobboldal szellemi arculata.


Eörsi István: Kitört a szabadság


Tudatom mindazokkal, akiket illet, hogy a pártállam kimúlt, és kitört a szabadság. A hír első részét kurtán kommentálom. A halottakról állítólag csak jót illik mondani, vagy semmit. Azt az egyetlen jót mondhatom el róla, hogy maga ásta meg a sírját, és békésen szédült bele. Ami rosszat mondhatnék, azt szerencsére elmondtam, amikor még a legjobb egészségnek örvendett.

A szabadsággal már bonyodalmasabb a kapcsolatom. Először is köszöntöm, és lengetem felé nem létező kalapomat. Ha ájtatos volnék, templomot építtetnék a tiszteletére, és ott térdepelnék a szentélye előtt.


Eörsi István: A lábtörés jogáért


Kigyulladt egy Audi valamelyik nyugatnémet országúton. A mögötte robogó autó vezetője megállt, hogy a pórul jártak segítségére siessen. Ahogy kiugrott a kocsijából, egy harmadik autó elütötte. Két hónapig feküdt élet és halál között. Az első számú autó vezetője feleségestül és autóstul porrá égett.

Később perre került sor, mert a biztosítótársaság sokallotta a rokkantsági járulékot, amelyet a második autó nyomorék vezetője követelt. Ez tolószékében kifejezte reményét, hogy a bíróság méltányolni fogja az okot, amiért baleset áldozata lett.


Eörsi István: Ginsbergnél

Ürügy nélkül


Január utolsó napjait Ginsbergnél töltöttem, New Yorkban, a Lower East Side-on, ahol a művészet nyomorral vegyül, dúl a költők, zenészek, kábítószerárusok, alkalmi munkások, hivatásos bűnözők és diákok többé-kevésbé békés együttélése. Az élelmiszerboltok egész éjjel nyitva vannak, nyári éjszakákon láttam itt már Puerto Ricó-iakat pénzben dominózni az utcán, egymást késsel kergető, forgó szemű, féltékeny feketéket, a legkülönfélébb népeket, fajokat, viseleteket. Ginsberg házában főként költők laknak, néhány éve egy antológiát is kiadtak 437 East 12th Street címmel.

Eörsi István: Rendeződjünk oda

Ürügy nélkül


Egy vidéki hadosztály könyvtárának polgári állományban lévő vezetője meséli, hogy bizony elérte a honvédséget is a demokratikus átalakulás szele. A politikai osztály például megszűnt. Helyette működésbe lépett a nevelési osztály. Sajnos azonban – tette hozzá eltűnődve – ez a gyökeres névváltozás nem érintette a szervezet személyi állományát, struktúráját, munkakörét és szellemiségét. Neki például továbbra sem azt teszik kötelességévé, hogy a rendelkezésére álló pénzért jó könyveket szerezzen be – a pénzt szocialista könyvekre kell kiadnia.

Eörsi István: Ürügy nélkül


Aggodalmak


Katalin-napi felmérésében Jeszenszky Géza „örömmel és szolidaritással” üdvözölte a csehszlovákiai változásokat, de hangját, melyet a Szabad Európa bocsátott az éterbe a népszavazás napján, délután hat órakor, súlyos gondok fátyolozták be.

Eörsi István: Dicsérgetések


Akiket a magyar állampolgárok közül az elmúlt évtizedek során megdicsért a Nyugat, azokra – Kádár János és Aczél György kivételével – idehaza egykettőre ráhúzták a vizes lepedőt. Az amonnan jövő elismerés bizonyítékul szolgált ara, hogy a szóban forgó személy egy követ fúj az imperialistákkal. E kényelmes diffamálási módszer segítségével a hatalom mentesült az érvelés fáradságos munkájától.

Megfordult a világ: manapság becsület és dicsőség dolga, hogy a Nyugat jó véleménnyel legyen rólunk.


Eörsi István: Rendőrfutamok / A világosság udvarában


„Hány rendőrre van szükség egy villanykörte becsavarásához?”
– „???”
– „Háromra. Egy áll a létra tetején, kettő forgatja a létrát.”



1.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon