Skip to main content

Kálmán C. György

Kálmán C. György: Sok könnyű darab

Könyvek négyszemközt


Azért jópofa ez a Garaczi.

Akik idegenkednek az „új”, „fiatal” prózaíróktól, s egyáltalán nem tudják, hogy kivel (és mit) kezdjenek, azoknak ajánlom, ha jobb híján is, ezt a vékony kötetet. Sokszor jól fognak mulatni, és ez is valami.

Garaczi elengedetten, lazán, legtöbbször igen kellemesen cseveg, fecseg, szellemes társalgó, kis ötletpetárdákat robbant. Rövid írásai semmiképpen nem aktuális vagy poénra kifutó glosszák; csak nagyon távolról emlékeztet Örkényre, akinél gyakran a rövid próza vége csattan, mint a vicceknél.




Kálmán C. György: A már megtalált

Könyvek négyszemközt


Sok divat dívik a mai irodalombírálatban. (Például az, hogy divatnak bélyegeznek bizonyos gyakran előforduló jelenségeket, amit én mélyen elítélek.)

Szokás mondani például, hogy bizonyos irodalmi művek rokoníthatók bizonyos zenei formákkal. Ami, ha jól meggondoljuk, jó nagy hülyeség. Hogyan is lehetne egy szonett hasonló egy vonósnégyeshez? Vagy egy novella egy szonátához? Vagy egy regény egy szimfóniához?

De ha még jobban meggondoljuk, ez nem is olyan hülyeség, sőt.




Kálmán C. György: Így gondozd a szöveget!

Könyvek négyszemközt


Egyszer majd szólni kell ezeken a hasábokon a magyar könyvkiadásnak arról az elképesztő gyakorlatáról, amely sokunkat évtizedek óta keserít: hogy a nagy klasszikus művek minden magyarázó kommentár, jegyzet, útbaigazítás nélkül jelennek meg, ha megjelennek egyáltalán. Gyakran még a megírás évszáma sem derül ki ezekből a könyvekből, a szerző alapvető életrajzi adatairól és az idegen szavak, mondatok fordításáról nem is beszélve. Ha ezt nem tudjuk be pusztán a lustaságnak vagy a pénzhiánynak, szinte halljuk a közreadó gőgös mormogását: Hát ennyit azért tudni kell!

Kálmán C. György: Nem semmi, nem elég

Könyvek négyszemközt


Fiatal, tehetséges író könyvéről fanyalgó kritikát írni nem szép és nem hálás feladat. Nem szép, mert elkedvetlenítheti a szerzőt, nem hálás, mert csöppet sem kizárt, hogy az utókor, sőt, a közeljövő süketnek bélyegzi a bírálót.

Kálmán C. György: Tegeződve

Könyvek négyszemközt


kell kezdeni ezt a recenziót, kedves Olvasó, csevegősen, ráérős, bizalmas tónusban, hogy hű lehessek tárgyamhoz, Szép Ernő összegyűjtött tárcáinak, publicisztikai írásainak, szösszeneteinek kiadásához – háromszoros éljen Márványi Juditnak és Benedek Mihálynak, nekik köszönhetjük a válogatást. Tudtuk persze, te is tudtad, kedves Olvasó, hogy Szép Ernő tárcát is írt. Új kiadásban is megjelentek prózában írott költeményei, novellái. Mégsem tudtunk semmit. Most sem sokkal többet. Mert jó pár nagyszerű írás van ebben a könyvben – de hát mitől olyan (na jó, kimondom:) zseniálisak ezek?

Kálmán C. György: Akadémikus kérdések


Az elnök úr valóban határozottan és késedelem nélkül reagált; a függetlenség és a politikamentesség többször is deklarált céljaival pedig nem is lehet nem egyetérteni.

Kérdések azonban bőven maradtak.

Az első például az volna, hogy mi vezetett ehhez a kínos visszautasításhoz? Egy kilátásba helyezett felkérés. Azt kell azonban mondanunk, hogy az Akadémia számára nem maga a felkérés műfaja az, ami elfogadhatatlan. És éppen itt van a bajok gyökere!




Kálmán C. György: Gyász és mosoly

Vannak olyan költők (s olyan nem-költők is), akik könnyedén, szabadon, magabiztosan szólalnak meg, sikerül kivonniuk magukat Karinthy nyomasztó kérdése alól: „ki kérdezett?” Úgy érzik, joguk és szabadságuk van beszélni, amikor és amiről akarnak, hallgatóságuk van (lesz), vagy ha nem, az sem baj; kimondják, ami a szívükön fekszik. Aztán vannak olyanok is, költők és nem-költők, akik aggodalmaskodnak, sosem tudják, a tárgy, az alkalom, a hallgatóság megfelelő-e vajon, ezért körülményeskednek és mentegetőznek, kétségbe vonják saját szavaik érvényességét.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon