Skip to main content

Kálmán C. György

Kálmán C. György: „Naturalizmus rokokó tánczenére”

Könyvek négyszemközt


Mondjuk, Petőfi Sándor fényes karriert fut be mint vándorszínész, és leszerződik a Nemzeti Színházhoz. A dicsőséges és győztes 1848-as forradalom után Arany János lapszerkesztő lesz, maradék idejében az Akadémiának és szerelmi lírájának él. Vörösmartyt fiatalon elüti a hajókötél, Kölcsey aratáskor a jég alá hal. Vagy, mondjuk, a Martinovics Ignác vezette népmozgalom (mert, mondjuk, az lett volna) teljes sikerrel jár, Petrovics Sándor a hazai nemzetiségi színjátszás élharcosa, Arany körjegyző, a többi fent említett nevét nem is ismerjük.

Kálmán C. György: Jönnek a bolgárok

Könyvek négyszemközt


Példaképünk: az élenjáró amerikai posztmodern.

Hová is lennénk a posztmodern esszéírás megtermékenyítő iránymutatása nélkül? Feladatunk, hogy mielőbb meghonosítsuk és a konkrét magyar viszonyokra alkalmazzuk mindazt a kultúrkincset, amelyet a haladó posztmodern irodalom-, művészet- és társadalomtudományok elmaradott régiónk számára kínálnak.

Viccen kívül: szelíd nyomás nehezedik a művelt Nyugathoz csatlakozni óhajtó közép- és kelet-európai szellemi életre, hogy rendezné át szekértáborait, kapcsolódna bele a posztmodern diskurzusba.




Kálmán C. György: Terjed az ismeret

Könyvek négyszemközt


A gyermek szemünk fénye, társadalmunk alapja. Nemétől függően hazánk védelmezője vagy a házi tűzhely őre lészen, és ha semmi nem jön közbe, a nemzeti keresztény úri középosztály tagja. Nem lehet mindegy tehát, hogy milyen szellemi táplálékon tartjuk. Miután az elmúlt hónapokban kutyafuttában áttekintettem az irodalom tankönyvek és a gyermekkönyvek mezejét, itt az ideje, hogy rendkívül felületes pillantást vessek a nemzetünk tanulóifjúságát célba vevő ismeretterjesztő művekre.

Nem hálás téma, mert viszonylag kevés tere van a kellemetlenkedésnek.


Kálmán C. György: Európa, istenkém


Hagyjuk már ezt az Európát.

Megy a busz, Iszkáz felé, ül benne egy egész szerkesztőségnyi szerkesztő úr, a hajdan nagynevű folyóirat robotosai. Kihelyezett, mondhatni ünnepi szerkesztőségi ülésre igyekeznek, közben beszélgetnek, morfondíroznak, vitáznak, s mindezt veszi a kamera, egy egész ország lehet tanúja az utazásnak s a lapcsinálás fortélyainak.

Kérdezi a kamera a költőt és tévéalapítót, miért hogy hanyatlóban a népi irodalom csillaga, mi történt hát?




Kálmán C. György: F. SZ. – avagy a makulátlan, természet adta szépség

Robert Mapplethorpe képei Stockholmban


Nem mondhatni, hogy így tél vége felé pezsegne a kulturális élet Stockholmban. El lehet sétálni a Modern Múzeumba, az a legbiztosabb.

Meg kell nézni a csodálatosan kék Yves Klaineket, van néhány kis Klee, egy óriás-Matisse, Pollock, Miró, a Dali mellett gyorsan haladjunk el, a Calder-mobilt éppen bütyköli egy szerelő. És akkor máris ott vagyunk a Duchamp-szobánál. Bejárat: egy szeszélyesen kivágott vastag plexiüvegen keresztül; s éppen szembekapjuk a Nagy üveg egy Duchamp hitelesítette másolatát (pontosabban – mivel az megsérült – a másolat rekonstrukcióját).


Kálmán C. György: Hűlt hely

Könyvek négyszemközt


„Nem vagyok rá vevő” – ez azért olcsó megoldás, sőt a kérdések megkerülése. Bármily őszinte is, semmiképpen nem lehet meggyőző; legfeljebb azokat erősítheti meg, akik amúgy is ezt gondolják. Nagyképűbben: nem az a baj vele, hogy szubjektív, hanem hogy nem interszubjektív.

Ennél tehát többet kell mondani. Lehet, mondjuk, pályaív: felszálló, leszálló, megtört, tragikusan félbeszakadt, egyenes vonalú és így tovább. Vagy belebonyolódni a legendákba, leszámolni velük stb.


Kálmán C. György: Andersen halott

Könyvek négyszemközt


A „gyerekkönyv” nem okvetlenül a Kinderbuch szolgai fordítása, és nem is feltétlenül olyan szóösszetétel, mint cigányasszony vagy a zsidószervezet (ahol az egybeírásnak sajátos íze van). Sajnos, nemigen van jobb szó; bár elemzésre érdemes lenne, hogy legalább két előfeltevés fér bele.

Kálmán C. György: Én és Énke a forradalom viharában

Könyvek négyszemközt


Hogy milyen az új Grendel? Olvasmányos, humoros, kellemes. A szerző ebben a könyvében is szellemesen mesél, anekdotái és jellemzései mulatságosak és vitriolosak. Egyáltalán: sok jót elmondhatnánk a könyvről.

Hanem azért… a könnyűszerkezetes, elegáns épület tetejére odakerült néhány ormótlan ólomsúly: az építész, nem bízván eléggé a kecses alkotmány stabilitásában, kicövekelte, és rút pallókkal támasztotta alá. Grendel túlságosan is óvatosnak bizonyult.

Ilyen zavaró segédeszköznek tekintem az aforizmákat.




Kálmán C. György: Iroda, lom, tank, könyvek

Könyvek négyszemközt


Kitörött a szabadság, tehát, gondolná az ember, mindjárt kitör a tanszabadság is. Felfakadnak a lefojtott tanári és tudósi energiák, előkerülnek a fiókokból a félkész tankönyvek és segédletek, néhány nagyszerű pedagógus most közkinccsé teheti mindazt, amit eddig féllegálisan terjesztett. A tudós hölgyek és urak pedig előrukkolnak a nemzetközi tudományosság élvonalába illeszkedő elemzésekkel, megmutatják, „mi a pálya”.

Nem így történt, ezt ma már – nem kis rezignációval – megállapíthatjuk.


Kálmán C. György: The best of Mándy?

Könyvek négyszemközt


Azt talán egy átlagos irodalomkedvelő is megérti, ha valamit „mándysnak” minősítenek – sokkal inkább, mint ha az „ottlikosat” – vagy akár a „némethlászlósat” hallja; ilyen jelzők talán nincsenek is.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon