Gondoltam, most majd jól megírom Kornis Mihály publicisztikai (vagy milyen) írásairól, hogy mi bosszant, mi zavar bennük. Mert amennyire élvezem, annyira idegesít is, olykor határozottan feszengek, mégis egy szuszra olvasom.
Aztán rájöttem, hogy a kettő ugyanaz.
Pontosan az a kínos (rossz, kellemetlen, gyenge) a Kornis-írásokban, ami remek (jó, olvasmányos, erős). Csak talán egyszerűbb megtalálni a negatív kifejezéseket.
Azt rögtön az elején szeretném leszögezni, hogy Kertész Imre új regénye nem jó, bár azt a szót, hogy „rossz” ugyancsak nem szívesen használnám vele kapcsolatban. Nem kell ilyen kétértékű módon gondolkodni – nem is lehet. Ahány rossz regény, annyiféle. Meg ahány jó, az is annyiféle. Egyébként a regény szövege kétszer is tematizálja – mintegy a kritikák mottójául felkínálva magát – a megítélés eme nehézségét: a regény középpontjában álló, létező vagy nem létező főmű, amely az öngyilkossá lett B.
2001 karácsonyán történt, hogy egy valaha jól szituált, intell., jelentősnek mondott kiadó vezetője elkeseredett kör e-mailben tudatta ismerőseivel és barátaival, hogy abban az évben egy árva petákot sem kapott a Nemzeti Kulturális Alapprogram könyv-kuratóriumától, egyébként kellemes karácsonyt és boldog új évet kívánt.
Könyvet kiadni drága dolog; a vásárlók egyre drágábbnak érzik, a kiadók viszont arra panaszkodnak, hogy (talán az igazi sikerkönyveket leszámítva) a megvásárolt példányok árából szinte semmi érzékelhető eredményük nincs, a könyvekhez a vásárlók túlságosan is olcsó
Rakovszky Zsuzsa regénye kétségkívül jelentős, nagy regény, emlékezetes olvasmány, nagyszerű nyelven megírt, mesterien szerkesztett, izgalmas mű.
Jó volna ezzel kezdeni – és valóban ezzel is kezdem –, némi kételyeim mégis vannak; nem olyan erősek, hogy fanyalgássá vagy kukacoskodássá váljanak, mert az első mondatban megfogalmazottakat komolyan hiszem, s meg is próbálok majd érvelni egyértelműen kedvező véleményem mellett.
Ha az ember jókedvében vesz fél kiló cseresznyét (nem most, és nem is az idén nyáron), azt jóízűen és gyorsan belakmározza, nem vizsgálgat minden szemet, legföljebb a kukacosat kidobja. Ha azonban úgy harminc kilót kap, vagy beszabadul egy cseresznyéskertbe, válogatós lesz: olykor a sötét, puhákat, máskor a világosabb, ropogósakat szemelgeti, a mézédes aprót vagy a kevésbé ízes, de hatalmas szeműt részesíti előnyben – a mennyiség éppen a nüanszokra teszi fogékonnyá.
Kedves Szerkesztők, kedves Olvasók, én nagyon igyekeztem, mindent elkövettem, hónapok óta készülök erre, de mégsem sikerült. A kudarcot be kell ismerni, még úgy ússzuk meg a legjobban (minden kormány figyelmébe ajánlom ezt az aranyigazságot). Ráadásul arról sem tudok számot adni, min bicsaklott meg a terv: kritikát írni Térey János Paulusáról.
A Latzkovits, az egy fiatal magyar prózaíró.
Nem valami szép mondat, kicsit hanyag, névelőt tulajdonnév előtt nem használunk, a határozatlan névelő itt germanizmus. Az indító mondattal egyáltalán nem azt akarom jelezni, hogy így írna a Latzkovits, mert a Latzkovits gondosan, elegánsan, szépen ír, mindössze az ifjú szerző azon novellacímeire utalok, amelyekben szerepel a Latzkovits, így, névelővel: „Két rövid történet a Latzkovitstól”, és „Igen rövid történet a Latzkovitstól”.
Mit sugallnak ezek a címek?
Ha afféle pályaképpel kezdjük, az ezúttal nem tiszteletkör lesz. Tehát: Zoltán Gábor íróként viszonylag későn debütált, első kötete 37 éves korában jelent meg; de két évre rá már új könyve jelent meg, s ismét két év múlva itt a harmadik. Az első két kötet novellákat tartalmazott, a harmadik vastag regény.
Kicsit közelebbről: az 1997-es Vásárlók könyve kilenc – nagyon különböző – novellájának hasonló a címe: „Mézet venni”, „Virágot venni”, „Kiflit venni”, és így tovább, addig, hogy „Elégtételt venni” meg „Fejét venni”.
Lehetne azzal a rendkívül hatásvadász, de ugyanennyire ostoba kijelentéssel kezdeni, hogy 1997-ben az írók a regény lehetőségeinek feltérképezésével foglalatoskodtak. Vagy valami hasonlóval: hogy 1997-ben a magyar írók a regény határait próbálgatják, az elbeszélés nehézségeivel, a stílus teherbírásával kísérleteznek, felmérik a regényforma képlékenységét.
Nem mintha nem lenne ebben igazság – csak hát a regény körül nagyon régóta és nagyon sokszor ilyesmi történt, a Don Quijote óta nagyjából folyamatosan.
894.511. A könyvtárakban (így az Országos Széchényi Könyvtárban is) ezen szám (szakjelzet) alatt sorakoznak a magyar irodalmi művek (valamint a magyar irodalomról szóló könyvek). S ha arra kíváncsi valaki, hogy egy adott évben milyen magyar irodalmi alkotások láttak napvilágot, elég, ha kézbe veszi az OSZK hatalmas jegyzékeit, és fellapozza a 894.511-es számot. (Ezek a könyvészetek 1991-ig voltak hozzáférhetők. Állítólag anyagi okokból nem folytatják kiadásukat.)
Nézzük tehát, mit tükröz a rendszerváltás évének listája, az 1989-es.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
7 év 51 hét
10 év 24 hét
10 év 28 hét
10 év 28 hét
10 év 29 hét
10 év 29 hét
10 év 29 hét
10 év 32 hét
10 év 32 hét
10 év 32 hét