Skip to main content

Kisbali László

Kisbali László: A remény udvariatlansága

Farkasházy Tivadarral beszélget Kisbali László


Közgazdász voltál, mielőtt humorista lettél. Jót tett ez a Hócipőnek?

Feltétlenül: a lapot kiadó László Andrást még az egyetemről ismerem. Igaz, vele pénzről még sohasem beszéltünk Hócipő-ügyekben. Harmadik éve vagyok egy lap főszerkesztője anélkül, hogy nekem akár egyszer is azt mondták volna: erre nincs pénz. Manapság persze nem is közgazdásznak kellene lennem. Szeretném fölhívni a figyelmedet, hogy két jogász fog csatázni Mécs Imrével az SZDSZ elnöki székéért, bizonyára azért, hogy Orbán Viktornak, Torgyánnak és Kónyának méltó partnerei lehessenek.


Kisbali László: Hé, kisember!


Szakértelem. Nem hízelgő a liberális értelmiségre, ha Bauer Tamásnak is Kupa jut eszébe a „szakértelem” szó hallatára. Ha Bauer Tamás szerint „Kupa Mihály népszerűsége azt mutatja, hogy nőtt Magyarországon a szakértelem becsülete”, akkor ezzel az erővel azt is elhihetné a MDF arculatépítőinek, hogy az ő pártjuk az egyetlen kormányképes erő (ezzel mellesleg az elnökválasztás problémája is megoldódna).

Kisbali László: „Én nem az ellenzék bárdja voltam”

Petri György beszélget Kisbali Lászlóval


Kisbali László: „Vagy – álmok, netovábbja – gondolok / adókedvezményes / dohánytőzsde-bérletre.” Megvalósult-e az álom? Van-e ma, „Pákozd és Isaszeg után” Petri Györgynek „dohánytőzsde-bérlete”?

Petri György: Hát szeretném, ha lenne, bár a dohány az mindig állami monopólium volt. De a kiegyezés után bérleti jogot és adókedvezményt adtak azoknak, akik ’48-ban érdemeket szereztek.


Kisbali László: Filozófián innen, „dialmaton” túl

Beszélgetés az egyetemi filozófiaoktatásról


Beszélő: Miképpen befolyásolja az a filozófiaoktatás mai lehetőségeit, hogy évtizedekig összefonódott a hivatalos ideológiával?

Vajda Mihály: A helyzet, legalábbis Debrecenben, nem olyan rossz, mint ahogyan képzelhetnénk. A legutóbbi időkben a rendszer ezen a területen is bomlóban volt; fiatalok jöttek, akik tudomásul vették, hogy marxizmust kell oktatniuk, de voltaképpen már azt sem tudták, mi az. Ehelyett mániáikkal, szűkebb szakterületükkel foglalkoztak.


Kisbali László: Néhány kérdés Dr. Paskai Lászlóhoz

Tisztelt Érsek Úr!


Az elmúlt héten a lapok nyilvánosságra hozták az Országgyűlés elnökéhez írott levelét, amelyben Ön tiltakozásának adott hangot amiatt, hogy a szabad demokraták javaslatot készülnek benyújtani a parlamentben „az iskolai hitoktatással kapcsolatosan”, s egyúttal határozottan kiállt ama „megállapodás” mellett, amelyet néhány egyház képviselője a kultuszminiszterrel kötött.

Kisbali László, Kiss Ilona: Boszorkánykonyha

avagy: lesz-e konszern 2000-re a 2000-ből?


– Igaz, hogy az Európa Alapítvány is a boszorkányoknak köszönheti létét?

– Igen, az indító tőke valóban a Rontás és igézés című boszorkányper-történeti könyvemért kapott honorárium volt, de most már van rendszeres jövedelmünk is: kutatásszervezésekre, találmánymenedzselésre vállalkozunk. Az ebből származó kb.


Kisbali László: Kulcs a Lábtörlő Alatt

(Radnóti Sándor tanulmánykötetéről)


A kerülőutak tanulságai

Radnóti Sándor azon gondolkodók közé tartozik, akiknek Lukács György volt a tanítójuk, s akik, mint ő maga fogalmazza: „anyanyelvként sajátították el a marxizmust”. Ugyanezen generáció legjobbjai már mind elmondták a maguk „sírbeszédét a marxizmus felett”, mely nekrológ hitelességének megítélésekor számba kell venni, hogy ez a marxizmus a politikai hatalommal való „heveny szembenállással” kapcsolódott össze, ami meglehetősen kényelmetlen következményekkel járhatott.


Kisbali László: Erkölcsi menetgyakorlat, lételméleti kiképzés?


A bevezetendő hittan helyett erkölcstant vagy vallástörténetet tanulhatnának azok a gyerekek, akiket szüleik nem íratnak be hitoktatásra. Legalábbis erről beszélt 1990. május 25-én a Naptévé adásában a kultuszminiszter, kifejezésre juttatva egyúttal abbéli meggyőződését is, hogy bizonyára a nem hívő szülők is szeretnék, ha gyermeküket valamiféle „kiképzésben” (sic!) részesítenék az emberi lét végső vagy nagy kérdéseiről.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon