Skip to main content

Révész Sándor

Ádám Zoltán, Révész Sándor: „Mi még nem vagyunk átcímkézve”

1 hozzászólás

Léderer Andrással, az SZDSZ – Új Generáció elnökével Ádám Zoltán és Révész Sándor beszélgetett

Révész Sándor: „A szabadság közegében kurva nehéz”

Jancsó Miklóssal, Radnóti Sándorral és Teslár Ákossal beszélgetett Révész Sándor a Nyitott Műhelyben október 26-án arról, hogy mit tud kezdeni ’56-tal a művészet

Révész Sándor: Kommunisták a forradalomban

A snagovi foglyok ’56-os nézeteit az eddigieknél sokkal részletesebben rögzítő két új dokumentumkötet a forradalom kommunista vezérkarával állít szembe minket. Kérdés, mi közünk van hozzájuk, miért forradalmárok ők, ha azok, számunkra, akik elvetjük a kommunizmust, s a mi korunk számára, melyben csekély kivétellel mindenki elveti. Az ’56-os kommunista forradalmárok maradéka is.

Ádám Zoltán, Révész Sándor: Lehet-e nem hazudni?

Miklósi Zoltánnal Ádám Zoltán és Révész Sándor beszélgetett

Révész Sándor: Tényelhárítás, hőselhárítás

„A legjobb politikai oknyomozó újságírás mesterművei” – ezt írta Hahner Péter történész az Élet és Irodalomban Murányi Gábor történelmi tárgyú cikkeiről tavaly, amikor gyűjteményük megjelent (A múlt szövedéke, 2005, Noran). A recenzens kolléga annyira fején találta a szöget, hogy az ő találata nekem is jó lesz fölütésnek. Murányi Gábor valóban oknyomozó újságíróként írja a történelmet, amiből követelmények és lehetőségek sajátos egyesülése következik.

Révész Sándor: Mázli, esély, kísértés

A választások után a győztesekkel szimpatizáló véleményformálók azt a véleményt formálják, hogy Magyarország érett, bölcs társadalma a rendszerváltás óta először visszaigazolta, hogy a kormány jó úton jár, és egy újabb ciklusra bizalmat szavazott neki. Ez a vélekedés inkább a helyzet félreértéséhez, mintsem megértéséhez vezet.

Révész Sándor: Vegyes pártos

A Beszélő pártatlan lapnak se jó, pártosnak se. Azért nem, mert egyértelmű ugyan, hogy az SZDSZ-hez áll közel, de szkeptikusan áll ott, minden lelkesedés és agitációs késztetés nélkül. Tartózkodóan. Mondhatnánk: távolságtartó közelségben. A Beszélő ajánlja ugyan olvasóinak, hogy szavazzanak az SZDSZ-re, de nem melegen ajánlja, hanem hidegen. Nem a szívére hallgatva, hanem hűlt szívvel.

Révész Sándor, Zolnay János: Horváth Aladár: „Álljatok meg, emberek! Ez egy őrült helyzet!”

Horváth Aladárral Révész Sándor és Zolnay János beszélgetett

Mink András, Révész Sándor: „Meg akartam mutatni, hogy van megoldás”

Bauer Tamás közgazdásszal, az SZDSZ volt parlamenti képviselőjével Mink András és Révész Sándor beszélgetett

Révész Sándor: Mit tudunk arról, mit nem tudunk

Általában nem bölcs dolog tanulságot levonni abból, amiről nem tudjuk, hogy micsoda. Érdemes várni, amíg megtudjuk. Ám ha tudjuk, hogy nem fogjuk megtudni, akkor nem érdemes várni. Most nem érdemes.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon