2014. július 21.
Még hogy uborkaszezon ne lenne a magyar politikai életben – már ha persze ez politika (az) –: módosul a KRESZ, aztán a biciklista piálás után nyugodtan száguldozhat egy feles után a főutakon is. A mellékutakon eddig is belefért egy-két sör, mostantól azonban a zug- és romkocsmák népe fellélegezhet úgy vidéken, mint a fővárosokban.
2014. június 23.
Ennél semmitmondóbb kérdés, mint a címben foglalt, aligha létezik. Még rosszabbul hangzik, mint az, vajon mi az élet értelme? Azzal még csak-csak elvagyunk, hogy mi a filozófia, a művészet vagy mit értsünk az egzisztencializmus fogalmán, dűlőre jutunk azzal is, mi a különbség a benzin meg a dízelolaj között, no de hogy mi a szerelem, valljuk be, olyan kérdés, amit csak feltenni lehet.
2014. június 21.
Dédapám, Kohn Hermann (született 1871-ben Tiszaörsön, meghalt 1916-ban az első világháborúban), nagyapám, Kun Dezső (született 1900-ban Tiszaörsön, meghalt 1944-ben munkaszolgálatban) és mindazok emlékének, akik nem jöttek vissza
2014. június 2.
Sok-sok beszélgetés zajlik ma – szervezetten vagy spontán módon – a baloldalon. A megvertség hangulata és a teljes kilátástalanság: ez ma errefelé a közhangulat. Tanácstalanság és orientáció-nélküliség tapasztalható. Érdekes viszont, hogy ez nem jelent anarchiát, mert a gondolatokban teljes rend, mondhatni egysíkúság uralkodik.
2014. május 29.
A KDNP nyilatkozata szerint sok áldozat számára elégtétel Biszku Béla elítélése. Lehet. Én nem vagyok áldozat. Engem mindenesetre ez az ítélet megfosztott egy elégtételtől. Mert nekem az volt az elégtétel, hogy Biszku szabadon mászkálhat; gondolhat és hazudozhat, amit akar. Hogy a szabadság rá is kiterjed. S ha rá is, akkor az a szabadság már biztosan eléggé kiterjedt.
2014. május 15.
Hogy az elmúlt háromszáz év legfontosabb politikai projektje, a felvilágosodás legjobb esetben is csak félsikernek tekinthető, azt az emberiség huszadik századi történelmének ismeretében nem kell hosszan magyarázni. Az emberi viszonyok szekuláris-racionális, érték- és észelvű szervezőelve nem teljesítette a hozzá fűzött reményeket, mivel nem emancipálta az emberiséget a saját irracionalitása, kiszámíthatatlansága és reflektálatlan agressziója alól.
2014. május 11.
A parlament alakuló ülése napjának alkalmi hőse Pásztor István lett, miután a Gaudi-Nagy Tamás által felhergelt csőcselék leköpdöste a Vajdasági Magyar Szövetség elnökét, a hírek szerint lebolsevikozták, hazaárulónak nevezték, aki elárulta a délvidéki magyar autonómia ügyét. Gaudi később sem állt le, szerinte örüljön Pásztor, mert a hazaárulóknak lámpavas jár, és ő az, „mert összeállt a magyar nemzeti érdekeket veszélyeztető szerb radikálisokkal, azokkal, akik kiüldözték a Délvidékről a magyarok döntő többségét”.
2014. április 27.
Szevasz, Gábor, tegnap mondták, hogy meghaltál, nem valami jó ötlet, de végül is ki vagyok én, hogy megmondjam neked, mikor űzz gúnyt belőlünk, szerencsétlen nyomorultakból. Itt állunk, sopánkodunk, lájkoljuk a nekrológjaidat, emésztjük a hírt, hogy meghaltál 38 évesen, szörnyű és borzalmas, alig elviselhető a tudat, hogy ez bármikor bármelyikünkkel megtörténhet, jó, miattad is szomorúak vagyunk kicsit, de addig is mindenki rohanjon szűrésre, neked persze már nem kell, te már megúsztad, mi meg itt stresszelhetünk és nyilváníthatjuk magunknak a részvétet.
2014. április 21.
Bajnai Gordon, a kortárs magyar politikai élet egyik legrokonszenvesebb alakja, úgy döntött, hogy már a választási kampány idején visszavonul a még meg sem kezdett parlamenti képviselői karrierjétől. Bajnai, amint 2012 őszén megkezdett ellenzéki politikai pályafutása során szinte mindig, ezúttal is téved. Egy politikus megteheti, hogy lemond választott tisztségeiről és a háttérbe húzódik, másoknak adva át a kezdeményezés és a vezető szerep betöltésének lehetőségét.
2014. április 14.
Mit gondol arról, hogy a kormány a választások szinte másnapján újraindította a német megszállás Szabadság térre tervezett emlékművének építését? – kérdezte Kálmán Olga, az ATV újságírója Schiffer Andrást. „Semmit”, válaszolta az LMP társelnöke. A kijelentés természetesen nem volt igaz.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
1 hozzászólás
Friss hozzászólások
8 év 1 hét
10 év 26 hét
10 év 30 hét
10 év 30 hét
10 év 31 hét
10 év 31 hét
10 év 31 hét
10 év 33 hét
10 év 34 hét
10 év 34 hét