Skip to main content

PoliBlog

Jog helyett Orbán

3 hozzászólás

Orbán Viktor úgy gondolja, joga van betiltatni egy demonstrációt, ha nem tetszik neki. Ez (újabb) merénylet alapvető szabadságjogaink ellen. A sokadik természetesen, és a gyülekezési jog tekintetében sem az első. Az előző kormányoknak is voltak ebben bűneik bőven. De olyan mélyre magyar kormányfő a gyülekezési jogról szóló 1989/III. rendszerváltó törvény megalkotása óta még nem süllyedt, hogy azzal merjen kiállni: utasítást adott egy tüntetés betiltására. Teljesen mindegy, milyenére. Ha az egyiket betilthatja, bármelyiket betilthatja. Be is fogja, mert nem is szívbajos és nem is demokrata.

Aranykor

1 hozzászólás

Miért tagadták meg és miért szavazták le a magyarországi választók a jogállamot? Mit várnak a jogállam helyében kiépült rezsimtől? Vajon a bukott köztársaságnak, a jogállam húszéves történetének volt-e olyan, bármilyen rövid szakasza, amit a politikai közösség aktuálisan reményeit beteljesítő periódusnak tekintett?

Haraszti Miklós például 1999-ben felidézte, hogy ő már 1980-ban azt jósolta egy Corriere de la Serra-ban publikált cikkében, hogy a kelet európai szocialista rendszerek tíz éven belül összeomlanak.

Bye, bye Táncsics

Na, most döntsem el, hogy döntöttem! Jól vagy rosszul?

Direkte csúnyán becsomagoltam a Táncsics-díjamat (nem mintha szépen is tudnék csomagolni), megcímeztem Balog miniszternek. Urat véletlenül sem írtam a csomagolópapírra. A díjjal járó pénzt meg beadtam a MUOSZ Szolidaritás Alapítványába. Mire mindezzel végeztem, Balog miniszter megírta díjvisszakérő levelét, Táncsics pedig kiszabadult börtönéből, díjunk szégyenének vitrinéből.

A poszt-demokrácia nyomorúsága

1 hozzászólás

Az MSZP és vele a magyar baloldal nem azért tart ott ahol tart, mert Mesterházy Attila egy intellektuálisan üres, ötlettelen demagóg, hanem azért mert a 2010 utáni korszak legfontosabb politikai kérdéseire a Fidesztől balra senki más sem tud ütőképes válaszokat adni.

*

Az unortodoxia dicsérete

Az unortodoxia – a Fidesz egyik fő bűne, hogy ezt a borzalmas szót bevezette a közéletbe – az élet kívánalma és jele. Unortodox minden, ami új, ami érdekes, ami változó, ami rugalmas, ami a változó körülmények között megőrizni képes. Tárgykörünknél, a politikánál maradva, odahaza Francois Hollande francia elnök unortodox, amikor kormánya büntetőadót vet ki a nagyon nagy jövedelmekre, bizonyos nemzetközi nagyvállalatok államosításával fenyegetőzik, vagy törvénybe akarja iktatni az egyneműek házasságát.

Miért lehetséges tiltani a holokauszt tagadását?

2 hozzászólás

Révész Sándor Nesztek, ítélet! című írásában nagy lendülettel érvel a holokauszttagadás 2010-ben közvetlenül a választások előtt a büntetőtörvénykönyvbe foglalt tilalmának tarthatatlansága mellett. Véleménye szerint a holokauszt tagadásáért az azt tiltó törvénycikk megszületése után közel három évvel kiszabott első jogerős ítélet kudarc a jogalkotónak és a demokratikus közvéleménynek, mivel az ítélet nem azokat sújtja, akiket a rasszizmus és antiszemitizmus terjedéséért valódi felelősség terhel.

Végre törvény, végre ítélet!

1 hozzászólás

Válasz Révész Sándornak (http://beszelo.c3.hu/blog/revesz-sandor/nesztek-itelet)

Végre! Az első jogerős bírói ítélet éppen azt mondta ki, hogy a holokauszttagadás nem védendő vélemény, hanem önmagában, „present and clear” következményeitől függetlenül bűncselekmény; nincs szándéktalan gyűlöletre uszítás, csak olyan, ami még nem érte el a célját. Halkan és észrevétlenül mondta ki a bíróság, mint ahogyan büntetőügyekben halkan és észrevétlenül születnek meg a jogerős ítéletek ezrei.

Nesztek, ítélet!

1 hozzászólás

Kellett nektek büntethető holokauszttagadás?! Parancsoljatok! Itt az első jogerős ítélet! Az első fokút a nyilvánosság észre sem vette. A jogerőset sem. Hét hét telt el az ítélethirdetés után, mire valaki levette a történetet a kurucinfóról.

Minden bejött, amivel a holokauszttagadás kriminalizálása ellen érveltünk.

Mondtuk: a szólásszabadság ilyetén szűkítésének semmilyen pozitív hozadéka nem lesz, mert a magyarországi rasszizmus, antiszemitizmus mértékét befolyásoló számottevő tényezők közül semmit nem lehet ezen az úton kiszűrni.

Ez még biztosan nem az

A normalitás unalma üli meg a balliberális oldal háza táját. Eközben azok, akik az Orbán-kormány leváltására koncentrálnak, ma már nem tehetnek jobbat, mint az Együtt 2014 és az MSZP összefogását és sikerét kívánják. Az unalom és eseménytelenség persze nem a győzelmet segíti, vagy jósolja. Azoknak azonban, akiknek a kormány leváltása nem öncél, hanem egy jobb, és lehetőség szerint tartós új út – egy új társadalomfejlődési és növekedési pálya – kezdete, jó okuk van a Bajnai Gordon nevével fémjelzett kényszervállalkozás szellemi és politikai sterilitását kritizálni.

Az LMP végjátéka

3 hozzászólás

Az LMP idejekorán, mielőtt a neki rendelt pályát befutotta volna, meghívta a halált, és a sebzett kamaszok könnyedségével dobta el magától az életet: lehet, hogy a frakció még egy ideig egyben marad, de a párt képtelen volt megoldani első igazi nagy feladványát és kettészakadt, nagy lépést téve a közös megsemmisülés felé. Vesztét saját szappanbuborék identitása, zöld önazonossága, és „rendszerkritikus” pozíciója okozta, ami megakadályozta, hogy vállalja politikájának valódi és súlyos tartalmát, a baloldaliságot, alternatívát kínálva a menthetetlenül korrupt, züllött és morálisan szétrohadt szocialistákkal szemben.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon