Skip to main content

PoliBlog

Köszönet

Gavra Gábor megmentette a demokraták becsületét. Nem tudom, ki és miért készítette a Fideszt a szavazók megvesztegetésével vádoló bajai videót. Kézenfekvő, hogy a Fideszt – ebben a formában legalábbis – igaztalanul vádoló film igaztalanságának leleplezése magának a Fidesznek lehetett leginkább érdeke, és egy ilyen manőver jól illene a felelősségeket szétkenő, a nehezen védhető fideszes húzásokat az ellenfelek diabolizálása alá temető Habony-stratégiába. Akármi is történt azonban, a film elkészült, és eljutott a megfelelő helyekre – az MSZP székházába és a hvg.hu szerkesztőségébe – majd működni kezdett. Abban, hogy működött, kulcsszerepe volt a hvg.hu-nak, amely – mint azt a szerkesztőség maga jelentette be – szakmailag hibásan készpénznek vette a képsorok elsődleges jelentését.

A holokauszt alkalmazásáról

Czene Gábor kollégám a múlt héten beszámolt a NOL-on egy konferenciáról, mely arról szólt, hogy milyen felelősség terheli a magyarországi keresztény egyházakat a holokausztért (Tabudöntés: egyházak és holokauszt, NOL, szeptember 19.). A cikk alatt szépen gyűltek a tárgyhoz lazán kapcsolódó kommentek. Nem nácik kommenteltek, hanem valaminő common sense követésére törekvő, gyarló polgárok.

Idézek néhány passzust a vitából, melyek nyomán fontos tanulságokig juthatunk.

Százéves háború?

Érezhetően megnövekedett az igény az elmúlt két és fél évtized értelmezésére. Kis János a Beszélő honlapján megjelent Az összetorlódott idő – Második nekirugaszkodás c. tanulmánya a politizálás ideológiai vezérmotívumai mentén vizsgálja az időszakot. A megközelítés az Orbán-kormány ellenzéke számára is fontos, s nem csak a múlt megértése, hanem elsősorban a jelen és a közeli jövő küzdelmei szempontjából. A politikai ellenfél megismerése a fő kérdés. A kialakítandó nyelvezet szempontjából egyáltalán nem mindegy, hogy az ellenzék a jelenlegi hatalmi garnitúra szellemi vonzerejét a jobboldaliságban, vagy valami egészen más tartalomban véli megtalálni.

Náciságom tanulságai

3 hozzászólás

"Ideje lenne, hogy leállítsák Révész Sándor nácimentő publicisztikáinak egyelőre végeláthatatlannak tűnő sorozatát. Vagy irányítsák át őt olyan médiumhoz, amelynek a profiljába illik a nácimentés. Mai (júl. 29., 9. old.) publicisztikájában már odáig ment, hogy a nácik üldözőit titulálta bűnösöknek, a leleplezett nácikat áldozatoknak, ahogy az egy echte nácitól elvárható. Elég legyen! Ne engedjék náci fórummá tenni a lapot!"

A Horn-paradoxon – Válasz Révész Sándornak

1 hozzászólás

Révész Sándor szerint a magukat demokratikusnak gondoló politikusok, közéleti személyiségek, publicisták kritikátlan Horn Gyula-siratása túlment a minimálisan szükséges, illetve maximálisan tolerálható mértéken. Ennek pedig az volt az alapvető oka, hogy az egykori kormányfő személye a vállalhatatlan és elhallgatott múlt,

Végre elindult valami?

2 hozzászólás

1. A Fidesz ellenzéke mindeddig nem találta meg önmagát. Szédeleg, próbál időt nyerni, támaszkodni, megkapaszkodni. Valójában azonban nem is látja az ellenfelet. Magyar Bálint A posztkommunista maffiaállam címmel megjelent interjúja (Élet és Irodalom, június. 14., Rádai Eszter interjúja) talán fordulópontot jelenthet. A címben is megjelenő fogalommal, és annak kifejtésével Magyar leírja az Orbán Viktor irányítása mellett létrejött világot, bemutatja egy rendszer kiépülését, történelmileg értelmezi és elhelyezi a struktúrát, és magyarázattal szolgál a félelem, az öncenzúra, a szolgai alkalmazkodás és szabad rablás mind fojtogatóbb légkörére.

Alkalmazott haláleset

1 hozzászólás

Bonyolult életek értékelésére a halál nem jó alkalom, mert a kegyelet – korlátozván a kritika lehetőségeit – óhatatlanul torzításra kényszerít. Ezért nem most fogom megírni, amit Horn Gyuláról írandó lennék. Most csupán röviden konstatálni szeretném, ami az ő halála nyomán az eddigieknél is világosabbá vált.

Gyurcsány: az eltakaríthatatlan rom

14 hozzászólás

Szabó Bálint és Gyurcsány Ferenc minapi közös produkciója megerősített abban a véleményemben, hogy a Demokratikus Koalíció egy remek program és egy katasztrofális pártelnök reménytelen együttese.

Ebből a reménytelenség az, ami mindenki számára egyértelmű, ha ránéz a közvélemény-kutatási adatokra.

A remek programról kevesen tudnak.

Hogyan nem erőszakoltam meg fidelitasos kislányokat

2006. február 17.-én pénteken este, kevéssel 7 óra után Tony Blairt néztem az atv-n, amikor becsöngettek hozzám. Két kislány állt a lakás ajtajában, és ártatlan hangon közölte, hogy Rátonyi Gábor KDNP-s zuglói polgármester, országgyűlési képviselőjelölt számára gyűjtenek kopogtató cédulát. A történet, filmjelenetekre bontva a következőképpen zajlott le (még akkor, hajnalban lejegyeztem, változtatás nélkül másolom ide).

Fideszárvák, Fidesz hadirokkantak trafikjai

A trafikpályázatok ügyében ne törődjünk a politikusok kijelentéseivel. Miként figyelmen kívül hagyhatjuk a vesztesek (sértettek) kijelentéseit is. Előbbiek azt állították, hogy a koncessziós pályázatok a lehető legszabályosabban zajlottak, utóbbiak állítása szerint a fideszes rokonok, haverok, köznapi megnevezéssel csókosok nyerték a legjobb pályázatokat. Első közelítésben fogadjuk el, hogy a mintegy ötezer nemzeti dohányáruda képes kielégíteni a nemzeti igényeket.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon