Skip to main content

„Ez a tervezet nagyon-nagyon jó megállapodásokat ajánl”

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Kónya Imre és Orbán Viktor az MDF–SZDSZ-megállapodásról


Beszélő: Mikor értesültél a megállapodásról?

Orbán Viktor: Tegnap este. Tegnap fél tíz körül.

Beszélő: És mi a véleményed róla?

O. V.: Abból a szempontból mindenképpen jó, hogy mutatja az esélyt: a két nagy párt, bár az egyik ellenzékben van, a másik ellenzékben lesz, mégis képes rá, hogy egyezkedjen, és ésszerű megoldásokat találjon nyitott kérdésekre. Ez a tervezet nagyon-nagyon jó megoldásokat ajánl. Ez csak egy megállapodás, ajánlásnak is felfogható, amint a jogi minősége nem is más a szövegnek. Minden, ami benne van, már elsősorban az, ami az alkotmánymódosítást érinti, át kell menjen a rendes törvényalkotási folyamaton. Mi mindent kommentálni fogunk természetesen, de önmagában a megállapodást, mint olyat jónak tartjuk. Fölvetődik persze néhány kérdés. Mi a jó ellenzéki taktika? Működjenek együtt az ellenzéki pártok, tárgyaljanak együtt a kormányzó párttal, amennyire lehet, vagy ez a mostani a jobb megoldás, hogy az ellenzéki pártok külön-külön próbálnak tárgyalni a kormányzó párttal, és külön-külön megállapodásokat próbálnak kötni. Mind a két út járható, alapos meggondolást igényelne, hogy melyik az ellenzék szempontjából a többre vezető megoldás.

Beszélő: Úgy tetszik, hogy az MDF jelentős engedményt tett. A mandátumok száma alapján nem kényszerült arra, hogy elfogadja az SZDSZ jelöltjét ideiglenes államfőnek. Vajon miért egyezett bele mégis…

O. V.: Politikai üzlet volt, politikai üzlet. Az MDF a kétharmados törvények körének a szűkítését kapta. A szabad demokraták részéről, ha jól olvastam a szöveget, ez volt az engedmény, az MDF részéről pedig egyebek közt az, hogy Göncz Árpádot támogatják. Méghozzá nemcsak most, ideiglenes köztársasági elnökként, hanem a megállapodás szövege szerint a tényleges köztársaságielnök-választás során is.

Beszélő: Gondolom, a Fidesz elfogadja, hogy ne legyen közvetlen elnökválasztás, hiszen a Fidesznek mindig ez volt a véleménye.

O. V.: Ennél többet mondanék. Csak a Fidesznek volt állandóan és változatlanul ez a véleménye, minden más párt, a Szabad Demokraták Szövetségét is beleértve, eltért ettől az állásponttól, több ízben is. Tehát számunkra kedvező ez a megoldás, mert a mi eredeti és azóta is változatlan álláspontunkkal egyezik.

Beszélő: A Fidesz mindig is pártolta a nagykoalíciót. Vajon ez a megállapodás nem valamilyen rejtett nagykoalíció?

O. V.: Semmi köze a nagykoalícióhoz, legalábbis ahhoz a nagykoalícióhoz semmiképpen nincsen köze, amiről mi beszélünk. A Fidesz álláspontja mindig is az volt, hogy a gazdaság annyira súlyos helyzetben van, hogy a kilábalásra a legtöbb esélyt egy SZDSZ–MDF-együttműködés, a közös kormányzás nyújtana. Ami létrejött, az megállapodás egy ellenzéki párt és egy kormányzópárt között, nem pedig kormánykoalíció. Mi, mikor a nagykoalícióval kapcsolatos álláspontunkat kifejtettük, akkor sohasem rejtettük véka alá, hogy az elvi meggyőződésünk ebben az ügyben egyezik a szabad demokratákéval, akik azt mondják, hogy a parlamenti váltógazdaság szempontjából az a jó, ha van két párt, amelyek fel tudják váltani egymást. Mi ezzel elvileg egyetértünk, csak azt gondoljuk, hogy a mostani helyzetben egy, esetleg két évig jó lett volna a közös kormányzás. Ezen az álláspontunkon most sem kell változtatnunk, ezt tartanánk helyesnek. Ugyanakkor örömmel konstatáljuk, hogy bár nincs nagykoalíció, mégis van lehetőség az ellenzék és kormányzó párt közötti együttműködésre. Legalábbis az alkotmányozás kérdésében. A gazdaság ügyében majd meglátjuk.

Beszélő: Ez a mostani megállapodás nem egy majdani kétpártrendszer körvonalait rajzolja ki?

O. V.: Kétpártrendszer majd akkor lesz, ha a polgárok csak két pártot juttatnak be a parlamentbe. De egyelőre vagyunk itt még néhányan, és méltán bízunk benne, hogy leszünk is még a következő választás után. Tehát abban az értelemben, hogy az összes többi párt eljelentéktelenedne, nem lesz kétpártrendszer. Mi a magunk erejének megszázszorozódásával számolunk, és eszünk ágában sincs visszahúzódni, hogy teret adjunk a két nagy pártnak.

Beszélő: Annyi hely azért nincs a Parlamentben, hogy a mostani Fidesz megszázszorozódjon.

O. V.: A megszázszorozódás kicsit túlzás, de az arányok állnak!




























Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon