Skip to main content

Tekintsék az erdélyieket az összmagyarság integráns részének

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Mit vár az erdélyi magyarság az új magyar parlamenttől?

Szőcs Géza: Azt hiszem, az elmúlt évek világossá tették, hogy felelős magyar politikai erő nem kormányozhat többé Budapesten annak figyelmen kívül hagyásával, hogy létezik egy kétmilliót meghaladó magyar kisebbség a Kárpát-medencében, Magyarországtól keletre, vagyis Erdélyben. Eddig a felismerésig már a leköszönő kormány is eljutott. Hogy mit várnak odaát, Erdélyben az új magyar kormánytól? Mondhatom, azt várják, hogy tekintsék őket, mármint az erdélyieket, az összmagyarság integráns részének; és ha az ott élő magyarságnak továbbra is olyan súlyos és gyötrelmes sorskérdésekkel kell megküzdenie, mint eddig, akkor legyen a magyar politikai erők mindegyikében felelősségérzet ahhoz, hogy ezeket a sorskérdéseket vállalják.

Látsz-e erre garanciát, hogy ez megvalósul?

Sz. G.: Garanciát talán a történelmi tendenciákban látok. Hosszú évtizedek mesterséges és mesterkélt hallgatása, a kommunista internacionalizmus jegyében történő tabusítás után a természetes vonzások vegyértékei erősebbnek bizonyultak, mint bármiféle tiltás vagy internacionalista demagógia (amely egyébként pont az ellenkezője, mint amit a nevében hordoz). Én ebben látom a garanciát. Abban, hogy nem lehet figyelmen kívül hagyni a társadalom mélyében történő mozgásokat.

A Beszélőben Tamás Gáspár Miklós úgy aposztrofál téged, mint aki a liberális nézeteket képviseled a Magyar Demokrata Szövetségen belül. Mennyire találó ez a jellemzés?

Sz. G.: Tudod, hogy elég nagy terminológiai zűrzavarban élünk…

Hogy pontosítsák: arról a bizonyos erdélyi liberalizmusról van szó.

Sz. G.: Igen. Ha már egy ilyen, transzszilván liberalizmusról beszélünk, akkor megfelelő mérlegelés után hozott döntéseim talán nem állnak majd távol attól, amit liberálisnak mondhatunk.

Végezetül: te és a családod milyen érzésekkel mentek vissza Erdélybe?

Sz. G.: Várakozó érzéssel. És sokkal derűlátóbban, mint amennyire derűlátók az ottlevők, vagy mint amilyen búskomoran szokás lefesteni az ottani állapotokat. Ezek természetesen nem vonzóak, de hát nem hiszem, hogy lett volna más választásom.

Köszönöm a beszélgetést.






















Kapcsolódó cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon