Skip to main content

10. A katonaság esküdjék meg az alkotmányra. Magyar katonáinkat ne vigyék külföldre. A külföldieket vigyék el tőlünk

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
„Mit kívánna ma a magyar nemzet?”


Hölgyeim és uraim! Kedves barátaim! Szóval a katonaság, ez a téma. És ha katonaság, akkor a sorkötelezettség eltörlése. Már a 10. pontnál tartunk, és azt gondolom, hogy a közönség figyelme ilyenkorra lankad, úgyhogy érdemes felkelteni valami érdekességgel. Azt javaslom, hogy játsszunk egy kicsit. A játék lényege a következő: felolvasok egy idézetet, ki kell találni, hogy ki mondta. A témának megfelelően a választ erőteljesen és harsányan kérem megadni. Tehát az idézet a következő: „Lassan a fiatalok fele nem alkalmas a katonai szolgálatra. Ezt meg kell szüntetni, minden magyar fiatalnak kapnia kell alaki és fizikai kiképzést, illetve bizonyos mértékű lelki felkészítést is. Azokra kicsit másképp tekint az ember, akik nem tettek katonai esküt.” Válasz? (A közönség soraiból: Orbán Viktor!) Tökéletes! A jutalom nem tudom, hogy mi lesz. Egy hónap katonai szolgálat, vagy valami hasonló. Menjünk tovább. Egy fiatalember beszél tíz évvel ezelőttről. Parlamenti felszólalás. A játék ugyanaz, harsányan, erőteljesen kérem a választ. Ki beszél? „Ugyanakkor határozottan ellent kell mondjak Csurka István képviselő társamnak” (tudják, van egy ilyen Csurka István nevezetű pártvezér, akivel a szónok akkor harcolt, ma pedig hű szövetséges). Tehát: „ellent kell mondjak… a tekintetben, miszerint Magyarországon az állampolgárok a haza szempontjából olyanfajta megkülönböztetés alá esnek, miszerint aki fegyveres szolgálatot vállal, az értékesebb, aki nem vállal, az értéktelenebb. Csurkának volt egy mondata, hogy a katonaság számára az az értékesebb, aki fegyvert fog, következésképpen a haza számára is az az értékesebb. Ezzel a mondattal mi nem értünk egyet, alapelvileg nem értünk egyet. Úgy gondoljuk, hogy a haza számára nem az szabja meg egy polgár értékét, hogy valaki vállal-e… katonai szolgálatot, vagy sem. Nagyon sok más elemből tevődik ez össze… A Fidesz… számára azok az emberek, akik nem hajlandók fegyvert fogni, ugyanolyan értékes polgárok, mint azok, akik mi vagyunk, akár én személy szerint, vagy bárki a frakcióból, aki fogott fegyvert… A mi elgondolásaink szerint a nevelésnek nincs helye a hadseregben, bármilyen természetű lenne is az.” Vajon ki volt ez a fiatalember tíz évvel ezelőtt? (A közönség soraiból: Orbán Viktor!) Orbán Viktor, így van, tökéletes a válasz. Szép történet, de ugyan mi lehet az oka annak, hogy ilyen jelentős változást látunk az említett politikus nézeteiben? Persze a nézeteket meg lehet változtatni, ezt mindannyian tudjuk, de nyilvános magyarázattal tartozik az érintett azért, ha így történik. Számot kell adnia arról, hogy mit és miért változtatott meg elveiből, miért fordult szembe egykori önmagával. Mielőtt választ adnék, a sorkötelezettségről szeretnék néhány szót mondani. 1868-ban vezették be egyébként Magyarországon ezt az intézményt, tehát ’48-ban ez nem volt politikai kérdés: Kossuthnak is önkéntesei voltak. 1868 óta azonban töretlenül létezik a sorkötelezettség hazánkban. Én nem tudom persze, hogy mit kíván a magyar nemzet, de sejtem, hogy egy jelentős része, különösen a fiatalok, és főként a liberális meggyőződésű emberek többsége, egyértelmű, mit gondol e téren. Azt kívánják, hogy eltöröljék a sorkötelezettséget ma Magyarországon. Ne kelljen annak katonának menni, aki nem akar. És ennek a magyarázata elég egyszerű. Ugyanis az önkéntes, hivatásos békehadsereg jobb, hatékonyabb és olcsóbb, mint a sorkötelezettekből álló, kényszersorozáson alapuló hadsereg. Az egyenlő esélyek elve sem érvényesül a mostani hadseregben. Aki akarja, ki tudja kerülni a sorozást. Azt is tudjuk, hogy szociális és gazdasági hátrányok érik azokat, akiknek be kell vonulniuk. És nem utolsósorban azzal is tisztában vagyunk, hogy az emberi méltóság súlyosan sérül a most még kilenc hónapos szolgálati idő alatt. Tehát számos érv sorakoztatható fel amellett, miért akarjuk egyértelműen az önkéntes és hivatásos hadsereget. A kényszersorozás megszüntetése és az önkéntes hadsereg bevezetése világtendencia. Harminc évvel ezelőtt még csak egy országban volt önkéntes és hivatásos hadsereg, ma már a NATO-hatalmak túlnyomó többsége vagy bevezette, vagy éppen bevezetni kívánja.

Amikor állást foglalunk az önkéntes és hivatásos hadsereg mellett, és látjuk, hogy a jelenlegi miniszterelnök tíz évvel ezelőtt egyértelműen elítélte a különbségtételt a bevonult és nem bevonult férfiak között, most pedig szembefordul egykori önmagával, joggal tehető fel a kérdés: mi lehet ennek a magyarázata? Miért történik ez meg? Nos, hölgyeim és uraim, kedves barátaim, azt gondolom, hogy sajnos, a válasz igen egyszerű. Azért, mert ezek az emberek nem őszinték. Azért, mert ezek az emberek hazudnak. Azért történik mindez, mert ezeknek az embereknek sokkal fontosabb az, hogy a választóik vélt kívánságát kiszolgálják, mint hogy az elveiket képviseljék. Ezért mit kíván a magyar nemzet? Őszinte és becsületes politizálást! Őszinte és becsületes politikusokat! Azt, hogy 2002-ben kormányváltás legyen! Olyan kormány jöjjön, ahol tisztességes emberek kormányoznak, olyan kormány jöjjön, ahol az elvek fontosak, és nem úgy cserélgetik őket, mint mások az ingeiket! És azt kívánjuk, hogy 2002 után Orbán Viktor és Kövér László pártjának legyen egy kis ideje őszinteséget tanulni!




Hivatkozott cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon