1848. május 26-án, pár nappal a 12. pontot törvénybe iktató, de a szászok vonakodása és a románok nyílt ellenkezése miatt azt demokratikus értelemben nem legitimáló kolozsvári diéta összeülése előtt lelkes pesti decemvirek küldöttsége érkezett Kolozsvárra, „bevégezni Erdély históriai végestéjét”, és „felderíteni az egyesült Magyarhon dicső hajnalát”. Egyikük, egy bizonyos Székely József, az alkalomhoz illő „gyönyörű költeményt” írt.

A politikai státusfoglyok szabadon bocsáttassanak – hangzik a 11. pont. Politikai státusfoglyok – remélem, nemcsak még – nincsenek. Tehát ha azt akarom, hogy ma is aktuális legyen ez a pont, át kell fogalmaznom. Talán úgy hangozhatna, hogy a politikai jogok szabadon és teljes mértékben érvényesüljenek. Mert ma nem érvényesülnek szabadon és teljes mértékben. Kollégáim tételesen kifejtették az első tíz pont kapcsán, hogy miért nem. Hadd utaljak röviden azokra a jelenségekre, amelyek aláássák politikai szabadságjogainkat. A közszolgálati médiumok egyoldalú, pimasz megszállására gondolok.

Hölgyeim és uraim! Kedves barátaim! Szóval a katonaság, ez a téma. És ha katonaság, akkor a sorkötelezettség eltörlése. Már a 10. pontnál tartunk, és azt gondolom, hogy a közönség figyelme ilyenkorra lankad, úgyhogy érdemes felkelteni valami érdekességgel. Azt javaslom, hogy játsszunk egy kicsit. A játék lényege a következő: felolvasok egy idézetet, ki kell találni, hogy ki mondta. A témának megfelelően a választ erőteljesen és harsányan kérem megadni. Tehát az idézet a következő: „Lassan a fiatalok fele nem alkalmas a katonai szolgálatra.

Természetesnek tartom, hogy az egykori 12 pont ma is eleven, de azt is, hogy a kor követelményeinek megfelelően újrafogalmazandó. A jegybankkal kapcsolatos kívánságaink azonban nemcsak modernizálódtak, de gyökeresen átalakultak. Átalakulnak holnap is, amikor reményeink szerint csatlakozni fogunk az európai nemzetek azon közösségéhez, amely most nem kényszerből, hanem önkéntesen és önérdekből mondott le az önálló pénzről.

Az 1848. márciusi követelések sorában fontos alkotmányos elvet fejezett ki a 8. pont, amely a korábbi igazságszolgáltatási rendszer felszámolását és a polgári egyenlőségen alapuló bíráskodás bevezetését célozta meg. Az úriszék eltörlése és az esküdtszék intézményének törvénybe iktatása révén a forradalom hatalmas lépéseket tett ennek a történelmi változásnak a véghezvitelében.

Mára a helyzet gyökeresen megváltozott, a márciusi gondolatok és törekvések mégsem helyezhetők egyszerűen a történelem lomtárába.

A XIX. század eltökélt liberálisai nemcsak azért tették be a 12 pontba az úrbéri viszonyok eltörlését, mert ezzel egyenjogúsítani lehet a telkes jobbágyokat az úri birtokosokkal, hanem azért, mert így azt a gazdasági kérdést állították középpontba, amely az ország haladása, a közjó szempontjából a legfontosabb volt. A tulajdon, a birtok szabadsága a feltétele a vállalkozás szabadságának, és annak is, hogy a vállalkozás, a gazdálkodás felelős gazdálkodás lehessen. Ha ma nézzük a mezei gazdálkodást, két feladattal kell hogy az megbirkózzon.

Hölgyeim és uraim! Én itt egyre növekvő zavarodottsággal, szinte pánikban hallgattam tanult és igen nagy tiszteletű barátaim veretes szavait. Én ugyanis főállásban és szabadidőmben kizárólag közgazda vagyok, és ilyen forradalmi gyújtó szavakat és nagy beszédeket azelőtt legalábbis nem szoktam mondani. Ezért is lehetséges, ahogy megfigyelhették, hogy ők valamennyien saját papírjaikból saját gondolataikat adták elő, én viszont Joe Stiglitz kormányzati finanszírozásról szóló alaptankönyvét hoztam magammal támaszként.

Polgártársak! Most, 150 év elteltével nekem, aki annak idején a nagy idők tevékeny résztvevője voltam, valamilyen csoda folytán lehetőségem adódott ismét körbepillantanom szeretett hazámban, bizony mondom nektek, meglepődtem. Meglepődtem azon például, hogy mit műveltetek a szavainkkal. Itt van mindjárt… a megszólításban alkalmazott polgár kifejezés, mely rögtön derültséget váltott ki bennetek. Nem értem, mit vagy kit értsek ma ezen? Azt látom, hogy valakik eldöntik, hogy kit nevezzenek polgárnak és polgárinak, és kit nem, csak azt nem értem, hogy mi a rendező elv?

A 4. pont: törvény előtti egyenlőséget. 1848-ban a törvény előtti egyenlőségen azt értették, hogy nemesek és „nemtelenek” legyenek a törvény előtt egyenlők. Magyarországon ez a jogszabályok szintjén 1848-ban valósult meg, a nyugati országokban általában sokkal előbb. Ha ma beszélünk törvény előtti egyenlőségről, többről, bonyolultabb dologról van szó, mint erről a formális, jogi egyenlőségről. Manapság mindenekelőtt kétfajta egyenlőtlenségről beszélhetünk: a szociális helyzet szerinti egyenlőtlenségről és a származás szerinti egyenlőtlenségről.

Évenkénti országgyűlést Pesten, így hangzott 153 évvel ezelőtt a harmadik követelés – ez teljesült, sőt túlteljesült. De! Némileg más volt a helyzet 153 évvel ezelőtt, mint ma. Akkor a megfelelő népességnek, az akkor frissen bővített lehetőség szerint is jóval kevesebb mint tíz százaléka rendelkezett választójoggal. A kormányzás is mást jelentett, mint ma, s az Országgyűlés feladata is erősen eltért a mostanitól. Így nem lehetünk elégedettek, hogy ma van állandó Országgyűlés Pesten. Mert mi ma a helyzet?