Skip to main content

A „katasztrófaprogram”

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Idézet „Az állam és a vasutak között 1993–95 időszakra kötendő keretmegállapodás” júliusi tervezetéből: „Ha bizonyos tevékenységeket a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium nem vagy nem a megjelölt mértékig támogat, akkor a MÁV-nak joga van más támogatókat keresni (pl. önkormányzatok, üzemek), és a tevékenységét az ő elvárásaik szerint lebonyolítani, vagy ha ilyen nincs, akkor a nem vagy a nem kellően támogatott forgalmat szüneteltetni… Ha ez egy vonalon vagy vonalszakaszon a teljes forgalom vagy a teljes személyforgalom szüneteltetését jelenti, akkor ezt 90 nappal a tervezett forgalomszüneteltetés előtt a KHVM-nek és az érintett önkormányzatoknak bejelenti.”

Nos, a MÁV november 13-án be is jelentette, hogy december 31-i határidővel – ami korántsem 90 nap – 1515 km gyengeforgalmú vonalon, 356 települést érintően a forgalmat szünetelteti. Az áldozatok közt szerepel a Balassagyarmat–Ipolytarnóc, a Diósjenő–Romhány és a Vác–Balassagyarmat vonal is. Ezzel a tervezettel a MÁV úgy revolverezi a kormányzatot, hogy megzsarolja a kiszolgáltatott régiók önkormányzatait, kockára teszi például a hadiszállítás biztonsági érdekeit amellett, hogy végkielégítés nélküli elbocsátásokkal fenyegeti dolgozóit.

A Csárádi-féle „MÁV 2000”-ben ez olvasható: „Sajnos a mellékvonali hálózatot még a szinten tartó változat esetében sem lehet – még a mai színvonalon sem – megtartani. A különösen kisforgalmú, gazdaságtalan vonalakon minden ország igyekszik beszüntetni a forgalmat.”

Tisza Attila, Ipolytarnóc polgármestere: Már az önkormányzati választások előtt kidolgoztam egy településfejlesztési programot. A trianoni béke Csehszlovákiának biztosította azt a jogot, hogy Ipolyság–Ipolytarnóc között peage-forgalmat bonyolítson le. (A francia szó a feladó országban vámkezelt áru szabad belépését jelenti a szomszédos országba.) Ma Nógrádszakál és Ipolytarnóc országhatár között bonyolítanak le peage-forgalmat. Ha a csehszlovák államnak megéri, akkor nekünk is. Ipolytarnóc az észak–déli tranzitforgalom gócpontja lehetne, és ez a térség gazdasági fellendüléséhez vezethetne. A MÁV azzal érvel, hogy ez a vonal helyi forgalmat bonyolít le. Ez nem igaz! A személyforgalom 36 000 embert érint. A térségben feladott teherkocsik a fővonalakon bekerülnek az ország vagy a nemzetközi forgalom vérkeringésébe.

Varga Tibor, Szécsény polgármestere: Nógrád megye köztudomásúan válságövezet. Ezen belül is a legkritikusabb helyzetben a szécsényi térség van, mivel itt 26,6 százalékos a munkanélküliség. Jelenleg a mellékvonalak utazóközönségének 75 százaléka valamilyen szociálpolitikai vagy üzletpolitikai kedvezményt vesz igénybe; ezek a közúti személyszállításban csak szűk körben biztosítottak. Vasút nélkül a magas munkanélküliség konzerválódna, jelentős munkahelyteremtő beruházások maradnának el.

Dombai Gábor, Drégelypalánk polgármestere: Az igaz, hogy a vasútvonalak mentén nincsenek jelentős ipari üzemek, de a körzetre elsősorban a mezőgazdasági termények kampányszerű szállítása a jellemző. Ha a vonalakat megszüntetik, akkor komoly gondok jelentkezhetnek a városok és nagyvárosok élelmiszer-, illetve a feldolgozó üzemek élelmiszeralapanyag-ellátásában.

Dr. Németh György, Balassagyarmat polgármestere: Balassagyarmat regionális központ, és lélekszámához viszonyítva az ország legnagyobb iskolavárosa. A 7000 diákból hétvégeken 5000 diák ingázik szülőhelye és a városi kollégiumok között. Ha a vasutat megszüntetik, akkor a város százegy évet zuhan az időben! De maga a térség is izolálódhat a külvilágtól, kedvezőtlenül befolyásolva a csökkenő lélekszámú falvak jövőjét. Ezért azt javasoljuk, hogy az 1968-ban politikai okokból felszámolt Ipolyság–Drégelypalánk vasúti szakasz újraépítésével és Vác–Drégelypalánk–Balassagyarmat–Ipolytarnóc, valamint az Aszód–Balassagyarmat vonal fejlesztésével a vonalak a nemzetközi hálózat szerves részévé válnának. Ezért országgyűlési képviselőinken keresztül is kezdeményezzük, hogy a külügy és a KHVM folytassa a szlovák illetékesekkel megkezdett tárgyalásokat a Drégelypalánk és Ipolyság közötti 6,3 km-es vasútszakasz újraépítéséről.

Bíró Zoltán, a rétsági szárazföldi dandár parancsnoka: Honvédelmi szempontból megdöbbentőnek tartom a MÁV koncepcióját. A mellékvonalak mellett számos katonai létesítmény helyezkedik el: a rétsági, nógrádi, nagyoroszi laktanya – ezek nehéztechnikával felszerelt egységek; a diósjenői és drégelypalánki lőtér, amelyek egyben országos kiképző bázisok is, valamint a szokolyai veszélyes folyékony alapanyag- és üzemanyagraktárak. Itt a szállítás egyedüli megoldása a vasút. Én bízom abban, hogy ehhez a „katasztrófaprogramhoz” épeszű ember nem fog asszisztálni.

A MÁV vezetésének legújabb megnyilvánulásaiból azt a következtetést lehet levonni, hogy az eddigi nyilatkozataik ellenére a mellékvonalak megszüntetése mellett döntöttek. Tervezetükben szelíden üzemszünetnek nevezik, ami feltehetőleg az azonnali megszüntetés helyett a lassú halódás sorsát szánja a mellékvonalaknak. Az önkormányzatok – a Nógrád megyeiek éppúgy, mint a hasonló módon fenyegetett megyék illetékesei – ebbe a „megoldásba” nem egyezhetnek bele. A mellékvonalak megszüntetése ugyanis azt jelentheti, hogy az érintett régiókat leradírozzák a térképről.


















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon