Skip to main content

A szélcsatorna-töltelék

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
– a Vérmezőről


Fél például dr. Radó Dezső professzor, a főváros egyik legjobb ismerője, a Budapesti Városvédő Egyesület alelnöke. Félt már akkor is, amikor a metróépítkezés felvonulási épületei álltak itt. Igaz, ami igaz, a metró már jár, a felvonulási épületek helye újra zöld. Egyelőre.

Pártállami fák alatt


A cserjék, bokrok, fák nyelik a széndioxidot, és termelik az oxigént. Lélegeztetik az egész városrészt.

A telefüstölt város szellőztetése szempontjából nélkülözhetetlen szélcsatorna húzódik itt, amit ugyan már elrontott egy kicsit az Attila út sarkán emelkedő magasház, de azért még működik. Ezt féltik a városvédők attól az eshetőségtől, hogy a parkolót mélygarázs formájában a Vérmező alá teszik, a területét beépítik. Radó professzor sokakkal együtt kételkedik abban, hogy a zöld terület biológiai értékét meg lehet őrizni a mélygarázs fölött. Igaz, hogy az itteni növényzet gyökérzete kevéssé történelmi, a fákat ’45 után ültették, „pártállami fák” tehát, de azért elég aktívan részt vesznek a levegőcserében.

Pályaudvar és metróvégállomás mellé természetesen kell parkoló. Ha nem a Vérmezőn, akkor csakis ott, ahol most is van. Mélygarázs nem lehet, mert itt folyik az Ördög-árok, és itt van a metróalagút is. Legyen tehát parkolóház – javasolja Radó professzor –, de akkor persze oda mást építeni már nem lehet még japán tőkével sem.

A neves városvédő szomorú: nem ezt ígérte a városvezetés. A városvezetés azt ígérte, hogy növényt telepít, növeli a zöldterületeket, csökkenti az autóforgalmat. Nem ez történik, és ami történik, az felháborító. Bizonyára nem az itteni zöldterület tönkretétele a cél, de a következmény – félő – ez lesz.

Hangsúlyjavítás

A Vérmezőn és környékén valószínűleg valóban lesz építkezés – mondja Ligeti Imre polgármester –, azonban ez az építkezés sem összterületében, sem minőségében nem károsítja a zöldterületet.

A polgármester feltételes módban beszél, végleges megállapodások még nincsenek. Az önkormányzati testület mindenesetre kikötötte, hogy bárhol, bármilyen beruházásra kerül sor a kerületben – de különösen ezen a területen –, a helyzet egy pillanatig sem, még az építkezés idején sem lehet rosszabb, mint a jelenlegi.

Azt is kikötötték, hogy egy kapavágás sem tehető a parkolóban addig, amíg nem áll rendelkezésre üzemképes állapotban egy legalább ekkora, de inkább kétszer ekkora parkoló a mostani közvetlen közelében. Ez lenne a mélygarázs a Vérmező alatt.

Hogy ezzel nem növekszik-e itt még tovább a már most is szinte kezelhetetlen forgalom? Lehetséges, de ha a főváros egészét nézi az ember (a polgármester), egy ilyen létesítmény Budapest közlekedését teszi kulturáltabbá. Véleménye szerint azt kellene szorgalmazni, hogy a polgárok itt rakják le a kocsijaikat, és tömegközlekedési eszközökkel utazzanak tovább.

A polgármester is félti a zöldterületeket. A japán üzletemberekkel folytatott tárgyalásokon határozottan képviselte a zöldterületek rekultivációjának igényét. A japánok nem is nagyon értették ezt a határozottságot, hiszen náluk amúgy is elképzelhetetlen, hogy ilyen esetekben a zöldterület károsodjék.

Ligeti Imre abban bízik, hogy a japánok mintaértékű rekultivációt hajtanak végre a Vérmezőn. A szélcsatorna pedig nem fog bedugulni, hiszen az a Vérmező sávjában fut, s az ideépítendő épület tömege nem lesz nagyobb, mint a mellette lévő Penta Hotelé. Azután arról sem szabad megfeledkezni, hogy a természeti környezet védelme mellett szükséges a vizuális környezetvédelem is. A Tóth Árpád sétányról nyíló panoráma jelenlegi rossz hangsúlyait az új épület javítani fogja – mondja a polgármester.

Félelemterelés

A polgármester nem igazán érti a városvédő félelmeit. Ami pedig a lakossági beleszólás lehetőségeit illeti, szerinte egy ilyen építkezés problémáinak egy része politikai, társadalmi jellegű, és a lakosság által is kezelhető, másik része pedig kifejezetten szakmai, amelyek megvitatásába még a képviselő-testület is csak bizonyos fázisokban tud bekapcsolódni. 30 képviselővel, illetve 30-32 ezer lakossal lehetetlen folyamatosan egyeztetni. A polgárok egyébként a terveket a részletes rendezési terv jóváhagyásáról szóló jogszabályoknak megfelelően lakossági fórumokon megismerhették. Az itt elhangzott vélemények valamilyen formában számításba vétetnek, de a döntés a képviselő-testület feladata. Legalábbis részben, mivel csak részben van birtokon belül. A parkolótelek a tulajdoni törvény alapján az I. Kerületi Önkormányzat tulajdona. A japán Center tehát az I. kerület tulajdonán épülne. A Vérmező mint kiemelt közterület a Fővárosi Önkormányzat tulajdona, a mélygarázs tehát a főváros birtokán létesülne.

A polgármester a fővárossal folytatott többé-kevésbé rendszeres és folyamatos egyeztetés alapján reméli, hogy a nyár végére megszületik a végleges döntés. A főváros illetékes képviselője viszont úgy tudja, hogy még a tanulmányterv sem készült el.

A tudósító pedig, ha majd többet tud, újra jelentkezik.

































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon